Városi gyerek vagyok. Bár kertvárosban nőttem fel, és jelenleg is kertvárosban élek, most már átszoktam a városi nyüzsgésre. Most már egyre többször érzem felszabadultabbnak magam még a reggeli csúcsban is. Hozzászoktam, ennyi az egész. Ha az ember Budapesten él, dolgozik és tanul akkor előbb-utóbb berántja az örvény. Lehet kiköltözni peremkerületekbe, kertes házba kutyával-macskával, de úgyis be kell járni a belvárosba ezért-azért, úgyhogy teljesen mindegy. Persze nem azt állítom, hogy egyenesen imádom a várost. Csupán megbékéltem vele. Mi a fenének hőbörögjek amikor minden reggel majdnem elsodor magával a munkába/iskolába siető embertömeg, hogyha én magam is része vagyok? Persze mint már múltkor megírtam, igazán inkább a természet lágy ölén érzem jól magam. Egy erdőben például, amikor a fák ágai között átsüt a Nap és érezni azt a finom édeskés, kizárólag az erdőkben érezhető illatot, na, akkor valahogy megfeledkezem az olyan dolgokról mint az hogy holnap hétfő és reggel 8-tól meló, avagy hogy a diákok már megint elfoglalták az ELTE épületét. Olyankor ezek egyszerűen nem érdekelnek. Költői képpel nézve ez elvágyódás. Viszont ma hazafelé pont azon gondolkodtam el, hogy mennyire normálisnak tűnik már hogy mindent lebetonoznak, új utakat meg lakóparkokat építenek, puccos plázákat nyitnak, meg kerekerdők közepére lebasznak egy-egy focipályát. Ez már annyira az igények kielégítésére (és ezzel együtt a természet kárára) van, hogy iszonyú. Az ilyen jövőben játszódó, utópisztikus sci-fi filmek amikben egymástól fél méterre állnak az egekig magasodó toronyházak, meg mindent átsző az elektronika, nem is állnak már annyira messze a valóságtól.
Szóval ez van, szépen lassan eltűnik az utolsó talpalatnyi zöld is és épül majd a helyére egy háromszintes pláza, vagy egy Tesco. Erdők tűnnek el, helyettük lesz majd szép széles autópálya. Parkok tűnnek el, helyettük lesz majd szép nagy bevásárlóközpont. Akkor mi marad? Hát kérem, a putri építési területek azok megmaradnak mert ugyan kit érdekel ha mégsem épül fel ott egy panel, drótkerítéssel körbekerítik aztán csókolom! Voltam egyszer állásinterjún a rettegett nyóckerben, olyan utcán mentem végig aminek jobb oldalán egymást követték a romos, gangos házak, míg bal oldalon volt egy kurvanagy üres telek, de utcahosszúságban. Na, oda speciel lehetett volna egy szép kis zöld parkot kreálnia valamely önkormányzatnak mert akkor legalább a mélyszegénységben élő rajok nem a lépcsőházban biznyákolnának egymással "okosságokat", meg egyéb nyalánkságokat. Hanem kimennének szépen a talpalatnyi zöldbe. Ugyanezt bárhol meg lehetne csinálni ahol ilyen szabad területek vannak. Ha új metrókra volt pénz, akkor erre is biztos jutna. De mindegy is, végülis ez nem az én dolgom, meg hát én csak egy budapesti srác vagyok aki egyszerre lakik Budán és Pesten és sok helyen megfordul nap mint nap. Ez a bejegyzés is csak amolyan random jött, gondoltam összedobom délutánra. Néha kell az ilyen is. Ja igen, gondolom olvastátok hogy Oroszországban meg nemrég felrobbant egy meteor és a darabkái össze-vissza hullottak alá az égből. Lefogadom, hogy az összeesküvés-elméletek kedvelői már most találtak az egész eseményre más-más magyarázatokat. Én meg inkább örülök annak, hogy megint szépen süt a Nap és hogy már közel a hétvége.
Szép napot mindenkinek! :)
