Ha a horror műfaján belül vizsgáljuk, akkor a függetlenfilmes alkotások első komolyabb sikere az utóbbi évekből egyértelműen a 2014-es The Babadook volt. A jókora elismerést és szakmai sikereket begyűjtő mozi épp azzal tudta megfogni az embereket, hogy jóval komolyabb volt, mint a mozikban havonta landoló, hollywood-i sziruppal nyakonöntött társai. A The Babadook úgy hozta a frászt a nézőkre, hogy az ügyesen felvázolt - és mögöttes mondanivalót tartalmazó - története hátterében ugyanolyan jumpscare-ijesztgetésekre épült, mint akár egy Démonok között, vagy Insidious film. Számomra ugyanilyen vízválasztó a nem sokkal későbbi The Witch is, amely pedig olyan nyomasztó atmoszférát árasztott magából, hogy a naturalista képi világgal és a hátborzongató zenével karöltve jómagam kétszer, sőt, háromszor is meggondoltam, hogy újranézem-e még valaha (egyébként naná!). Újabban pedig itt van a Hereditary, azaz az Örökség, ami stílusosan sorakozott fel ezen két film mellé.
Rögvest egy temetéssel nyit a film, mert hát mi mással? Ez már önmagában megadja az alaphangulatot, majd fokozatosan megismerjük a családot, akik közül tulajdonképpen csak Charlie, a kislány lóg ki valamennyire, mármint ha a normalitást nézzük. Charlie ugyanis előszeretettel vagdossa le egy halott galamb fejét papírvágó ollóval, majd teszi zsebre, és mintha nem történt volna semmi különös, álldogál tovább nyugodtan a suli udvarán, vagy csokit majszol. Az anya csoportos terápiára járva próbálja túltenni magát szerette elvesztésén, az apa pedig a józan észt, a higgadtságot és a racionalitáshoz való ragaszkodást testesíti meg a családban. Peter (az idősebb testvér) próbálja élni a tinik amerikai filmekben látott életét, azaz minél többször betépni, csajozni és eljutni különféle házibulikba, ahol csak a savanyúságba nem tesznek füvet. Igen nagy spoiler lenne ha leírnám mi is a Hereditary legmeghökkentőbb csavarja, de legyen elég annyi, hogy onnantól kezdve elszabadul az őrület.
Az összetartó család idilli képe szertefoszlik, szeánszok és paranormális jelenségek veszik kezdetüket, hogy aztán az egész átforduljon valami olyan zseniálisan elbaszottá és kicsavarttá, hogy öröm nézni azt a kálváriát, amit az elsőfilmes Ari Aster összehozott. A Hereditary már említett csavarja egyben a film csúcspontja: váratlan, kegyetlen (jaj, az a fej az úton!) és útjára enged valami olyasmit, amitől a mozis-ijesztgetős horrorfilmekre járók sikítva rohannak ki, a zsánert jobban ismerők és tisztelők azonban felállva tapsolnak majd. Ugyan itt is kapunk ijesztgetéseket, de ezek sokkal ötletesebben vannak kivitelezve, mint a mozis klisék tárháza. Pélául ott van az a jelenet, mikor rögtön a film elején az anya (Toni Collette hihetetlen erős alakítása) egy pillanatra látni véli a szoba sötétjében a halott anyját, akit épp korábban temettek el. Csak egy pillanatra látjuk mi is, amíg fel nem oltja a villanyt, és nem is ijeszt ránk semmi, ám mégis meglehetősen hátborzongató az egész jelenet.
Aztán megtörténik az a bizonyos tragédia, mely egy egész lavinát indít el és csak úgy, mint a családtagok, többé már mi sem vagyunk biztonságban. A nyomasztó hangulat felerősödik és rátelepszik a lelkünkre, az anyával és Peterrel együtt süllyedünk a gyász és az elmebaj mezsgyéjére, ahonnét már nincs visszaút. Nem tudjuk, hogy mi álom, s mi valóság, a szimbolizmus előrébb lopakodik (a suliban emlegetett Agamemnón király tragédiája sem véletlen párhuzam), hogy aztán végképp elszabaduljon a pokol, és a végjátékban kapjunk egy baromi ütős - a The Witch befejezésére emlékeztető - lezárást, ami elég sok kérdést vet majd fel bennünk, de pont erre vannak a reddit fórumok, meg az "ending explained" cikkek.
A Hereditary túlzás nélkül az év egyik legjobb horrorfilmje. Okosan felépített, stílusos, bevált módszerekkel ijesztgetős, ám mégis egészen merész alkotás, remek színészekkel (Toni Collette-nek lécci dobjatok már valami díjat!), kibaszott nyugtalanító hangulattal és olyan lezárással, amire biztosan emlékezni fogunk még egy darabig. Ha nem azt jelenti számodra a horror, hogy a moziban a haverjaiddal együtt végigröhögjetek egy ilyen filmet és közben egymás nyakába borítsátok a kukoricát meg a kólát, akkor mindenképp tégy vele egy próbát.
Értékelés: 93%
