Valamikor a közeljövőben járunk, mikor a BitCoin ára az egekbe szökött, a társadalom pedig hanyatlik. Virgil (Zac Efron) egy isten háta mögötti településre érkezik, hogy onnan Keith (őt maga a rendező alakítja) felszedje, és elvigye egy másik helyre. Azonban ez nem jön össze, mivel félúton a kocsi lerobban, épp a kietlen sivatag kellős közepén. Amíg Keith a kocsit javítja, Virgil elkóborol és rátalál egy hatalmas sziklányi aranyra. Megpróbálják kiásni, lapáttal, puszta kézzel, sőt, még a kocsival is, de a jókora darabnyi arany meg sem mozdul. Keith kitalálja, hogy elmegy kocsival a városba egy emelőért, Virgil pedig addig vigyázzon gazdagságuk zálogára. Igen ám, de a max. kétnapos út sokkal hosszabbnak bizonyul, Virgil pedig egy sátorponyvával, fél gallon vízzel és három konzervvel kell hogy kibekkelje az időt, miközben a hőség is elviselhetetlen, éjszaka vadállatok kószálnak a környéken, és bármennyire is elhagyatottnak tűnik a területet, a közeli út miatt bőven megvan rá az esély, hogy más is arra tévedhet.

Angela (Zoë Kravitz) Seattle-ben él, amit éppen a COVID világjárvány súlyt, ezért otthonról kénytelen dolgozni. Láthatóan agorafóbiával küzd, és az ember azt hinné, hogy a vírus miatt, de később kiderül, hogy más is áll a háttérben. Angela egy nagyvállalatnak dolgozik adatelemzőként, akik az Amazon Alexához hasonló virtuális asszisztens immár 6.0-ás verziójával vannak jelen a piacon, Angela melója pedig, hogy a beérkezett hibákat elemezze és kijavítsa a felhő alapú szoftverben. Ezek között lehetnek ismeretlen szavak, vagy egyéb parancsok, amiket mind be kell vinni a rendszerbe. Egy alkalommal azonban Angela fültanúja lesz egy erőszakos bűncselekménynek az egyik átküldött felvételen, ami után felmerül a kérdés, hogy kihez forduljon? A rendőrséghez, vagy a munkaadóihoz? Ahogy egyre többet derít ki, úgy kerül az élete is egyre nagyobb veszélybe. Steven Soderbergh megint elhozott egy nagyon aktuális thrillert. Míg mások csak most állnak elő saját karantén-filmjeikkel, addig Soderbergh már a korlátozások feloldása utáni életet mutatja be, ezért a Kimi akár ebben a pillanatban is játszódhatna, persze a világ másik végén. Kifejezetten szeretem látni és átélni, ahogy Soderbergh a modern technológiát alkalmazza, hiszen ha úgy tartja kedve, akkor egy iPhone-al forgat le egy komplett filmet (Unsane, High Flying Bird), a Kimi-ben pedig még az olyan apróságokra is odafigyeltek, mint például mikor Angela a fejére teszi a fülhallgatót, akkor azonnal megszűnik a külvilág zaja. Egy fordulatos, izgalmas thriller lett a Kimi, amit bátran tudok ajánlani bárkinek egy kellemes délutáni, vagy esti programként. A kékre festett hajú Zoë Kravitz tökéletes a szerepben, a forgatókönyv hordoz némi klasszikus, hitchcock-i vonalat (nem véletlen, hogy David Koepp írta), a zenéért pedig ismét Cliff Martinez felel. Soderbergh valahogy nem tud csalódást okozni mostanában, szóval kifejezetten kíváncsian várom, hogy a Magic Mike's Last Dance-ben mit alkot majd.

Izzy (Zelda Adams) az anyjával (Toby Poser) él kettesben egy erdő közepén, a várostól távol. Teljesen jól elvannak, hobbiként zenélgetnek a pincében, Izzy pedig szeret a környéken nagyokat túrázni és úszni a közeli tóban. Az anyja megtiltotta neki, hogy emberek közé menjen, sőt, hogy egyáltalán megismerkedjen bárkivel, azonban a lány egy nap összefut a hegy túloldalán lazuló Amberrel (Lulu Adams) és barátaival. Izzy itt jön rá, hogy valójában semmiféle betegsége nincs, amitől ne közeledhetne bárkihez, szóval az anyja valamit elég erőteljesen eltitkolt előtte évekig. Ez pedig így is van, hiszen a családban mindenki boszorkány volt korábban, és bár a muter megtanulta kontrollálni a sötét énjét, a 16 éves Izzy számára ez egy teljesen új világot nyit ki - olyan ajtókat, amiket jobb lett volna örökre zárva tartani.

Darby (Havana Rose) épp az elvonón tengeti mindennapjait, mikor értesül róla, hogy édesanyja kórházba került, és meglehetősen súlyos a dolog, szóval mielőbb oda kéne mennie. Megszökik hát, de balszerencséjére épp lecsapni készül egy hatalmas hóvihar, szóval két lehetősége van: vagy visszamegy oda, ahonnét jött, vagy pedig néhány kilométerrel előrébb meghúzza magát egy vendégházban, néhány ismeretlen társaságában - természetesen utóbbi mellett dönt. Odabenn aztán megismerkedik a többiekkel, és egy meglehetősen unalmas, kártyázással egybekötött éjszaka várna rájuk, ha Darby nem fedez fel egy szörnyű titkot az egyik kinn álló furgon hátuljában. Innentől kezdve egyértelművé válik, hogy az ítéletidő miatt összeverődött társaság valamelyike meglehetősen veszélyes. De ki lehet az? Térerő nincs, a hóvihar pedig egyre durvább odakinn, úgyhogy semmiféle segítségre nincs kilátás. A No Exit egyszerre idézi meg az Azonosságot és a szélsőséges időjárás miatt teljesen elzárt vendégház apropójából a Ragyogást, ugyanakkor képes megállni a saját lábán, és az utóbbi idők egyik legjobb thrillere kerekedik belőle, ami nem csak jól működő csavarokkal operál, de még a végére is azt tudom mondani, hogy tökéletes - ilyen is régen volt már számomra ebben a műfajban. Bár nem kifejezetten véres (azért a szögbelövőre ezentúl másképp fogunk nézni), remekül adagolja a feszültséget és tereli a gyanút egyik karakterről a másikra. A színészi játék abszolút korrekt (Danny Ramirezt jó volt viszontlátni a The Falcon and the Winter Soldier után), a fényképezés pedig gyönyörű: hóvihar talán még sosem volt ennyire lenyűgöző és fenyegető egyben.