Szóval az van hogy nagyban tolom a Resident Evil VII című, kifejezetten korrekt videojátékot és arra lettem figyelmes hogy az alapok egy az egyben ugyanazok mint az Alien Isolation esetében. Szerintem nem volt jó ötlet fegyvereket is tenni a cuccba, így a felétől teljesen elveszik az a horror-hangulat ami mondjuk az Amnesia és Outlast játékoknál remekül működött. Ahogy az Isolationnél a lángszóróval el tudtad kergetni a xenomorphot, úgy itt is ki lehet iktatni Jack bácsit egy kis időre, és ahogy  az Isolationnél simán kinyírhattad az androidokat, úgy ezt itt is megteheted a csápos akármikkel. Szóval elég sok a hasonlóság, de ettől a Resi VII még messze nem egy rossz játék. A hamarosan érkező tesztből majd minden kiderül.

"A többé-kevésbé valós események alapján készült kanadai horrorban egy fiatal pár vág neki egy többnapos túrának a vadonban. Útjukra nem készülnek fel eléggé, eltévednek, és egy nagy medve vadászterületére keverednek."

Ebben a filmben nincsenek szörnyek, szerencsétlen párra nem egy testhorrorokból szökött emberfeletti erővel megáldott vérszomjas lény támad, hanem egy medve. De ez a medve megtestesíti az összes rémálmukat és a romantikusnak indult kirándulás hamarosan véres tébollyá fokozódik. A Backcountry borzasztóan naturalista, kegyetlen és brutális, miközben egy olyan témát jár körbe - szellemek, démonok és sorozatgyilkosok nélkül - ami akár bármelyik nap megtörténhet. Kemény film, kell hozzá gyomor, a happy end-et pedig természetesen senki ne várja, de ide nem is illett volna. A két szereplő között remekül működik a kémia, abszolút megkedvelhetők mindketten. Ám ezt az idillt elemi erővel zúzza szét a medve, kinek vadászterületére tévednek véletlenül, és onnan már nincs visszaút. Ez egy tanulságos film. Bátran ajánlom mindazoknak, akik gyakorta járnak túrázni vagy kirándulni. Mi elég gyakran járunk, ezért is tetszett nekem annyira ez az alkotás. Pedig semmi extra nincs benne, csak a vad és háborítatlan természet, mely néha felülkerekedik az emberen.

Akik szerint a Szerb film betegesen kegyetlen, már-már undorító és durva, azok tegyenek egy próbát ezzel a hulladékkal. A történet mindössze ennyi:

"Két jóbarát összehaverkodik egy harmadik férfival, és úgy döntenek, magukkal viszik egy kis vérengzésre. Szerelmes párokat kapnak el, majd a lehető legváltozatosabb módon kínozzák őket."

David Cronenberg munkásságát mindig is nagyra értékeltem, kedvenc filmem tőle a '83-mas Videodrome, melyet - szerény véleményem szerint - a mai napig nem tudott felülmúlni. Elementáris erejű társadalomkritika, bizarr képekkel tálalva.

Max Renn, egy kis kábeltévé, a 83-as csatorna elnöke kétségbeesetten próbál versenyben maradni a nagy tévétársaságok között. Csatornája programja ezért elsősorban az alantas szexuális ösztönökre épít - de úgy látszik ez sem elég ahhoz, hogy az állomás sikeres legyen. Miközben kutat egy olyan program után, amely kihúzhatná a társaságot a kátyúból, véletlenül rábukkan egy kalózfrekvencián sugárzó ismeretlen adóra, a Videodrome-ra, ahol hipnotikus hatású, borzalmas képsorok peregnek le a szeme előtt. A Videodrome "műsorán" látszólag valódi felvételek peregnek szadista erőszakról, perverz gyilkosságokról. Max nyomozni kezd a Videodrome forrása után, abban a reményben, hogy megszerezheti a csatornája számára a sokat igérő programot. Hamarosan kiderül, hogy a Videodrome műsorát egy vallási szervezet vezetője sugározza milliók otthonába, a hagyományos tévéműsorok közé vegyítve, a tudatalatti ösztönöket megcélozva. Max lassan szintén a Videodrome áldozatának tekintheti magát. Függővé válik, és elveszti realitásérzékét. Összemosódik előtte a fikció és a valóság, elméje megbomlik.