2021-ben is kaptunk rengeteg nagyszerű filmet (beleértve a horrorfilmeket is!), sorozatot, zenét, könyvet és videójátékot egyaránt. Bár egyértelműen van még néhány, amiket minél előbb pótolnom kell (főleg az itthon még be nem mutatott, vagy streamingre fel nem került gyöngyszemek közül), azért így sem panaszkodhatok: nagyon sok élménnyel gazdagodtam idén. A játékokról bővebben ITT írtam, most pedig lássuk az év legjeit a Focker blog szerint!

Az év legparább jelenete: Ki van a pincében? (Caveat)
A Shudder rengeteg félelmetes horrorral ajándékozott meg bennünket idén is, de a Caveat kimagaslik közülük a roppant nyomasztó hangulatával, és egy olyan iszonytató, a nézhetetlenségig fokozottan feszült pincés jelenettel, hogy elsőre még én is eltakartam a szemem, pedig csak egy kikukucskálásról van szó egy omladozó fal mögül. Ez a rész lassú, rengeteg időt hagy arra, hogy a vérnyomásunk az egekbe szökjön, az egészet pedig megkoronázza az idegtépő zene a háttérben.
Az év intro-jelenete: Vihar előtti csend (The Quiet Place 2)
Bár a Hang nélkül 2 nekem nem igazán tetszett jobban, mint az elődje, azt meg kell hagyni, hogy a nyitány fantasztikus lett. John Krasinski nagyszerűen építi fel a feszültséget, ugyanis mi már pontosan tudjuk, hogy hamarosan el fog szabadulni a pokol, ám a kisváros lakói még nem. Süt a nap, élvezik a remek időt, mindenki barátságos, ám a helyi baseball meccset hirtelen az égboltot átszelő meteorok lepik el, amikkel megérkeznek a jól ismert lények és onnantól fogva másodpercek alatt eluralkodik a káosz.
Az év outro-jelenete: Képzelet, vagy valóság? (Saint Maud)
A Saint Maud-ban láthatunk különféle isteni jelenéseket és transzcendens élményeket, de sosem tudhatjuk biztosan, hogy amit látunk, az a valóság, vagy csak a főszereplő, Maud, bomlott elméjének kivetülései. Erre a legutolsó jelenet, legutolsó képkockája is remek példa azzal az egyetlen villanásával, ami azonnal beleég az emlékezetünkbe.
Az év WTF?!-jelenete: Gabriel megmutatkozik (Malignant)
James Wan új horrorfilmje eléggé megosztotta a közönséget, de az tény, hogy ismét sikerült egy brutális csavart beleépítenie a sztoriba, amit nem feltétlenül szeretnék lelőni, de legyen elég annyi, hogy mikor megtudjuk, hogy pontosan milyen kapcsolatban is áll a film főszereplője, Madison, az őt gonosz árnyként kísértő Gabriellel, az valami parádés, egyben hátborzongató leleplezés. A pontot az i-re pedig az utána következő véres leszámolás teszi fel, amit egyébként egy valódi táncos, Marina Mazepa ad elő.