A szépséges Izlandon járunk, ahol Maria (Noomi Rapace) és Ingvar (Hilmir Snær Guðnason) juhokat tartanak, valamint a helyi földeket művelik. Napjaik unalmas, monoton ütemben haladnak, ám egyszer csak furcsa dolog történik. Az egyik állat félig bárány, félig ember hibridnek ad életet, amit a házaspár elkezd saját gyermekeként felnevelni. Az idilli családi képbe bezavar Ingvar a semmiből előkerülő testvére, Pétur (Björn Hlynur Haraldsson), akit sokként ér a különös lény megjelenése. Tartja magát ahhoz, hogy Maria és férje egy állatot, és nem egy embert nevelnek, és hogy ennek bizony meglesz a következménye. A Lamb erősen szimbolikus (maga a bárány, Maria neve, és egyéb keresztény utalások is tarkítják), hangulatában pedig a lassan építkező horrorfilmek mentén halad. A WTF-mérő már ott kiakad, hogy a furcsa hibrid-lény emberi ruhákat visel és egy asztalnál eszik a szüleivel, a végén pedig - egyfajta tanulságként - elkerülhetetlen a tragédia, hiszen a szereplők mégiscsak bűnt követnek el azáltal, hogy valaki másnak a kicsinyét veszik el és próbálják saját képükre formálni. Valdimar Jóhannsson első komolyabb rendezése a Lamb, és érdemes lesz rá odafigyelni a jövőben, mert egész szépen halad Ari Aster és Robert Eggers nyomában.

Általában úgy repülök rá bármire, ami kísértetházas horror, mint Bruce Willis manapság a zs-kategóriás akciófilmek főszerepeire. Itt az alapanyag Stephen King "Jerusalem's Lot" műve volt, a főszerepben a mindig megbízható Adrien Brody, a sztori pedig hátborzongató horrort ígért. Charles Boone (Brody) felesége meghal, miközben a tengeren hajóznak, ezért gyermekeivel haza kell térnie Maine-be, azon belül is Preacher’s Corner kisvárosába, ugyanis apja halálával a családi ház (illetve a hozzá kapcsolódó birtok) immár az ő tulajdona. Csakhogy a háznak baljós múltja van, amit a helyiek sokkal jobban ismernek, mint a sok éve kereket oldott Charles, akinek egyébként sem volt túl rózsás a viszonya az apjával. Miután gyermekeivel beköltözik, hamar kiderül, hogy az igazi borzalmak csak ezután várnak rájuk.

May (Brea Grant) életmód tanácsokat ad könyveiben, ám kisebb írói válságba kerül. Otthon férje megnyugtatja, hogy minden rendben lesz, majd nyugovóra térnek. Éjszaka azonban egy furcsa maszkot viselő férfi tör be a házba. May felriad, és amint meglátja az alakot, azonnal felébreszti férjét, hogy csináljon valamit. A pasas viszont ahelyett, hogy rögtön hívná a zsarukat, csak legyint az egészre, hogy "drágám, ez csak az alak, aki minden este idejön, hogy megöljön minket". May totál összezavarodik (meg vele mi, nézők is), aztán kiderül, hogy valamiféle időhurok áll a háttérben, meg egy folyamatosan vissza-visszatérő gyilkos, akit minden este meg kell ölni és mintha senki más nem látná. Ami valahol érthető is, mert ahogy meghal, eltűnik. May megpróbál rájönni, hogy mi ez az egész, közben viszont egy percet sem aludhat nyugodtan, mert már jön vissza az alak, aki a halálát akarja.

Beth (Rebecca Hall) férje egy napon bármiféle előjel nélkül öngyilkosságot követ el, így a nő egyedül marad tóparti házukban és kénytelen megbirkózni a gyásszal, valamint az elfogadással, hogy Owen nincs többé. Aztán egyre furcsább dolgok kezdenek történni. Kopogásokat, lépteken hallani éjszakánként, Beth-et pedig rémálmok kezdik gyötörni, amelyek valahogy mind kapcsolódnak elhalálozott férjéhez. Egy nap felfedez egy képet Owen hátrahagyott mobiljában, amely ugyan az ismerősei szerint őt ábrázolja, ám Beth erősen kételkedik ebben. Nekiáll visszakeresni a törölt képeket és maga is meglepődik, hogy miket talál. Úgy néz ki, hogy Owen csak a felszínen élte a szerető házastársi életet, és titokban sokkal sötétebb lelke volt, mint azt Beth valaha is gondolta volna.