Vannak azok a filmek, amikor a szereplőket a semmiből előkerülő rosszarcúak elkezdik terrorizálni és megindul a harc a túlélésért. Ebben az új-zélandi pszichológiai thrillerben egy kicsit más a felállás, mert csavarnak egyet a dolgon. Kapunk ugyanúgy egy családot, akik a gyönyörű természetben kirándulnak épp, amikor megjelenik két alak, és fegyverrel arra kényszerítik őket, hogy adják át az értékeiket, meg persze a kocsi kulcsait. Aztán egy véletlen elszólásból kiderül, hogy apukát bizony jól ismeri a két fegyveres, mert annak idején pont abban a nevelőotthonban tanított, ahol ők is felnőttek, és ahol ők is szenvedtek a válogatott megaláztatásoktól és kínzásoktól. Eljött hát a bosszú ideje, ami egy hosszú utazást jelent, egyenesen az egykori otthon irányába, az éjszaka leple alatt.

A horror és a gengszterfilmek mellett másik nagy kedvencem a western, ami a 2000-es évek végén ismét magára talált, mostanában viszont kissé elhanyagolt műfaj lett. Az Old Henry azonban ízig-vérig western, méghozzá a jobbik fajtából. A történet egy öreg farmerról, Henry-ről (Tim Blake Nelson) és annak fiáról, Wyatt-ről szól, akik az isten háta mögött élnek egy kis házban és a földjüket művelik. Henry feleségét évekkel korábban elveszítette, most már csak a napi teendői és persze fia nevelése kötik le minden figyelmét. Egészen addig, amíg rá nem bukkan egy sérült, ájult alakra, nem messze a tanyájuktól. A pasasnál pisztoly van, mellette nem messze pedig egy batyu, teli pénzzel. Henry hazaviszi szerencsétlent, ellátja sebeit, a pénzt pedig elrejti. Amiről viszont nem tud, hogy ezt a meglőtt jómadarat nagyban keresi három gazfickó (köztük a parádés Stephen Dorff), akik előbb-utóbb eljutnak Henry házához, és akkor bizony elszabadul a pokol.

A meseszép Thaiföldön járunk, ahol egy filmes csoport a helyi sámán (Nim) nyomába szegődik, ugyanis éppen a sámánizmusról, illetve a helyi népi hiedelmekről terveznek dokut készíteni. Elkísérik a hölgyet egy temetésre is, ahol kiderül, hogy az eltávozott férfi lánya (Mink) talán valamiféle ártó szellem hatása alá kerülhetett, mert roppant furcsán viselkedik, és mintha néha a megszállás jeleit mutatná. Itt a filmes stáb úgy dönt, hogy elkezdik felvenni Mink és a családja mindennapjait is. Hamar kiderül, hogy a lány csakugyan egy gonosz szellem hatása alá került, aki ráadásul egykor családtag volt. Innentől fogva Nim megpróbálja rituálékkal elűzni a szellemet, de Mink állapota egyre csak romlik, míg végül a család úgy dönt, hogy egy sokkal rizikósabb, pogány rituálét kell elvégezni a lányon, ám ezzel elképzelhetetlen borzalmakat szabadítanak el.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hogyan ment el mellettem ez a film, de a stáblista után azonnal indítottam volna újra. Lényegében egy olyan polgárpukkasztó filmről beszélünk, ami már az elején kijelenti, hogy a következők lesznek benne: "bullying, blood, abuse, classism, death, drinking, drug use, sexual content, toxic masculinity, the male gaze, homophobia, transphobia, guns, nationalism, racism, kidnapping, murder, attempted murder, swearing, torture, violence, gore, weapons, and fragile male egos." Ezek után amit kapunk, az számomra az utóbbi idők egyik legjobb társadalomkritikus filmje. Mindenkinek vannak titkai, de mi történne akkor, ha egy hacker módszeresen elkezdené ezeket kiszivárogtatni az internetre? Salem városában járunk, ahol négy fiatal lány (Odessa Young, Suki Waterhouse, Hari Nef és Abra) áll a középpontban, mikor a szar-lavina elindul, és előbb csak a polgármesterről kerülnek ki szaftos fotók, majd következik a suli igazgatója, és így tovább. Lassan az egész város összes lakójának mocskos kis rejtegetnivalói felkerülnek a netre, és ez megszégyenüléshez, majd brutális erőszakhoz vezet.