Molly (Cecilia Milocco) utolsó napját tölti a pszichiátrián. Borzalmas trauma érte korábban, de már jobban van, és készen áll visszanyerni a régi életét. Amint kilép a szabadba, szorongani kezd. Hazamegy, és megpróbál úgy élni, mint korábban: követi a napi rutint, bevásárol, növényeket vesz a lakásába. Új szomszédokkal is megismerkedik a jókora panelből, ám egy éjjel különös kopogást kezd hallani odafentről. Körbekérdezősködik a szomszédoknál, hogy ki okozhatja a zajt, de mindenki csak kérdőn néz rá, ugyanis ők semmiféle kopogást nem hallanak. Molly azonban minden este hallja, egyre erősebben, és mintha morzekódok lennének. Mikor már halk sírást és nyöszörgést is hall a szellőzőn át, meggyőződésévé válik, hogy valamelyik lakásban fogva tartanak egy lányt, aki haldoklik. Saját szakállára kezd nyomozásba, miközben múltja is egyre jobban kísérti.
Az újhullámos francia horrorfilmek igen nagy hatással voltak a horror műfajára, hiszen kegyetlenségükkel egy új szintre emelték az erőszak-faktort. Az Inside (2007), a Martyrs (2008), a Maniac (2012), vagy épp a Raw (2016) igazán emlékezetesek a mai napig. Utóbbi rendezője, Julia Ducournau állt most elő egy új filmmel, amely a Titane nevet kapta. Alexia (Agathe Rousselle) showgirlként tevékenykedik, de gyerekkorában volt egy autóbalesete, ami miatt egy titánium lapot építettek be a fejébe. Ez kissé összezavart benn pár dolgot, ezért a lány random gyilkol, ha épp úgy tartja kedve. Miután - ezt nem igazán lehet szebben megfogalmazni - közösül egy kocsival (!), a következő ámokfutásánál valakinek sikerül meglépnie, így Alexia körözött személlyé válik. Megpillant egy több mint 10 éve eltűnt kisfiú kereséséről szóló "missing" plakátot, és úgy dönt, felveszi a személyazonosságát - innentől ő már Adrien. Csakhogy előkerüléséről értesítik az eltűnt fiú valódi apját, Vincentet (Vincent Lindon) is, aki elfogadja, hogy akit maga előtt lát, az a 17 éve eltűnt fia. Hazaviszi hát, és megpróbálnak ketten tovább élni. Csakhogy Alexia/Adrien a kocsival töltött éjszaka után teherbe esett. Melleit, valamint egyre növekvő pocakját pedig rendre el kell rejtenie Vincent, és a beosztottjai előtt, ami egyáltalán nem egyszerű, és kvázi borítékolva van, hogy előbb-utóbb kiborul az a bizonyos bili.
Két jóbarát, Kevin és Bobby épp baseball meccsre tartanak egy jól ismert erdős területen át, mikor Kevin az elgurult labdáért megy, de már nem tér vissza. Bobby a keresésére indul, ám hirtelen valaki leüti, és a következő pillanatban már mindketten egy kocsi csomagtartójában térnek magukhoz, bekötözött szájjal. Sikerült kifogniuk ugyanis egy pszichopatát, aki hazaviszi a fiúkat, Kevin-t leláncolja egy szobában, Bobby-t pedig hagyná a csomagtartóban megfulladni, ám a leleményes srác kijut. Fejvesztve menekülés közben azonban eszébe jut, hogy csak nem hagyhatja barátját az őrült kezei között, ezért betör a házba, hogy megkeresse. Igen ám, de ez koránt sem lesz annyira egyszerű feladat, ugyanis ez a beteg alak "használatba adja" az általa elfogott gyerekeket más, még betegebb alakoknak, akik közül az első nemsoká ott is terem a helyszínen. Innentől a The Collectorhoz hasonló bújócskázós macska-egér játék veszi kezdetét, ahogy Bobby megpróbál mindent elkövetni, hogy kiszabadítsa barátját a fogságból, még mielőtt valami szörnyűség történne. Alapvetően a film egész jól adagolja a feszültséget, akad benne 2-3 jumpscare is, és tök jól használták az egyhelyszínes settinget a házzal. A szereplők is korrektek, pedig gyerekszínészekkel horrorban sosem könnyű dolgozni. Akad egy jókora csavar is a pszichopata emberrabló kilétét illetően, és aki szereti a Kubrick -féle Ragyogást, az örömmel veheti, hogy konkrét jeleneteket, sőt, kamera-állásokat vettek át belőle. A végére egy picit a film kisiklik, nem igazán mer provokatív irányba elmenni, és emiatt igazán maradandó sem képes maradni, de aki kedveli az egyetlen házban játszódó, szobáról-szobára osonós, elbújós, minden padló-recsegést komolyan vevő horrorokat, az tegyen vele egy próbát. Tékából kölcsönözhető.
Melissa (Sierra McCormick) nem így tervezte az estét. Hatalmas vihar tör ki odakinn, látszólag egy tornádó is elérni készül a várost, ő pedig családjával együtt bezárkózik házuk mosdójába, amíg jobbra fordul a helyzet. Csakhogy nem fordul jobbra. Egy fa pont nekidől az ajtónak, így nem tudnak kijutni, bár talán jobb is, mert úgy néz ki, hogy nem egyszerű vihar volt ez, ami végigtombolt a környéken. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy maga az apokalipszis jött el. A kicsiny család megkezdi a harcot a túlélésért: mosakodni tudnak, víz is van, de enni nem tudnak mit, és nagyon úgy néz ki, hogy a segítség sem érkezik. Egyébként is egy széthullóban lévő családról van szó (az apa piás, az anya félrelépett) és az egyre növekvő feszültség a bezártságérzettel a pattanásig feszíti az idegeket. Miért történik mindez és miért pont velük? Úgy tűnik, hogy Melissának több köze van az egészhez, mint amennyit elárul. Nem veszi magát véresen komolyan a film, sokszor inkább átcsap abszurdba, de egész ötletes dolgokat ki tudtak hozni belőle, és nem utolsó sorban Sierra McCormick (The Vast of Night, American Horror Stories) is gyönyörű. Sőt, még egy jópofa Ozzy Osbourne cameo is befért, bár ezúttal csak a hangát hallhatjuk, de hogy milyen szerepben, azt nem szeretném lelőni. Átlagos, a végére kicsit gore-ba átcsapó horror. Jövőre már nem fogunk emlékezni rá, de egy próbát érdemes tenni vele.
