Az első részt kifejezetten kedveltem, egy nagyon jól felépített home invasion filmnek tartom, amiben maguk a betörők lesznek az áldozatok. Jól játszott a hangokkal, a fényképezéssel, a színészek is jók voltak, és bár a sztorit elvileg lezárták, napvilágott látott egy alternatív befejezés, mely szerint az öreg vak háborús veterán mégis túlélte az eseményeket - ezt viszi tovább a folytatás. A Don't Breathe 2 (magyarul: Vaksötét 2) olyan, mintha az előzményből tényleg csak az öreg vak ember karakterét mentené át (bár őt is jelentősen átírva), és minden mást figyelmen kívül hagy. Tiniket ölt? A pincében fogva tartott egy nőt? Kit izgat, mostantól ő egy pozitív hős, aki bármit megtenne a valahonnan előkerült lányáért. Mert itt bizony nevel egy gyereket (Phoenix, még a neve is beszédes) éppen, mikor feltűnik a színen pár rosszarc, akik éjjel betörnek a házukba. Innentől fogva pedig elkerülhetetlen a mészárlás.

Oh boy, ha meg kéne választani 2007 leges-legjobb filmjét, akkor bizony bajban lennék, mert nagyon szoros lenne a verseny a Vérző olaj és a Nem vénnek való vidék között. Fun fact egyébként, hogy a két film forgatási helyszíne kb. egy köpésre volt egymástól, és a Coen-tesóknak egy alkalommal (mikor a Vérző olaj stábja a fúrótorony robbanását tesztelte) le is kellett állniuk egy teljes napra a hatalmas füst miatt. Sokak szerint a film túl hosszú, és ezáltal képes vontatottá válni, valamint vannak benne teljesen felesleges jelenetek. Én ezt nem így látom, sőt, ha még ennél is hosszabbra vágják, akkor is imádnám. Tudom, hogy elsősorban dráma, de nekem simán beillik a western műfajába is, hiszen mind a korrajz, mind a díszletek tökéletesek és az erőszak is jelen van. Daniel Day-Lewis brillírozik a szerepben, óriásit alakít a mizantróp Plainview szerepében. Paul Thomas Anderson filmje számomra legalább akkora klasszikus, mint a Ponyvaregény, vagy Taxisofőr és bár 2012-ben megkarcolta ugyanezt a szintet a The Masterrel, de véleményem szerint nem ugrotta meg. 2007-ben viszont vérrel és olajjal írta be magát a filmtörténelem legjobbjai közé egy olyan alkotással, ami mind a mai napig ugyanolyan erős és letaglózó, mint akkor. "I drink your milkshake! I drink it up!"

Kb. hatodszor néztem már újra, és még mindig fantasztikus. Lassú film, de pont ebben rejlik a szépsége. Bőven hagy elég időt a karakterek bemutatására és az egymással közös kapcsolataik kiépítésére. Azt már eddig is tudtuk, hogy Casey Affleck generációjának egyik legnagyszerűbb, legtehetségesebb színésze, de itt a sok habkönnyű "szépfiú" szerep után végre Brad Pitt is bizonyíthatott. Remekül hozza a szociopata western-legendát, a legtöbb jelenetét pedig átjárja egyfajta nyomasztó feszültség, hiszen sosem lehet tudni, hogy miféle ködös gondolatok járnak a fejében árulásról, vagy hűségről a feloszlott bandája kapcsán. Mellettük feltűnik még Sam Rockwell, Paul Schneider, Zooey Deschanel, sőt, Jeremy Renner is - utóbbi volt az egyik kedvenc karakterem a filmben. Lazán odatenném ezt az alkotást a legjobb modern westernek polcára, hiszen bár lassú tempója miatt sokaknak lehet vontatott, ez a "művészfilmes" jelleg mégis sokkal jobban passzol ahhoz a történethez, amit el akar mesélni. Ja, és a Red Dead Redemption 2 innen nyúlta a vonatrablásos küldetést!