Mindennapi életünk része az internet. Kapcsolatokat tartunk, ismerkedünk, vásárolunk, kikapcsolódunk és játszunk rajta. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. De időzzünk most el egy bizonyos szegmensénél: ismerkedünk rajta. Bizony, erre is van lehetőség. Akár arc nélkül is, profilképek mögé bújva. A társkereső oldalakon is megannyi kamu profil van, amely izmos/csinos pasasnak/nőnek állítja be a profil gazdáját, a valóságban viszont az illető semmiben sem emlékeztet a képen szereplő mására. Nem túl korrekt lépés, de ha az ember olyan fizimiskával rendelkezik, hogy annak idején még az anyja is szatyorban vitte óvodába, akkor megfelelő alternatíva lehet. Jómagam még sosem ismerkedtem társkereső oldalon, úgyhogy belülről nem ismerem ezek működését de szerintem mindenki el tudja képzelni. Készült már pár film a témában, horror és dráma zsánerben egyaránt. A Megan is Missing is hasonló tematikára épít, noha társkereső oldal itt nincs. Van viszont két tipikus amcsi tinilány akik szinte elválaszthatatlan barátnők, mikor nem együtt lógnak akkor a neten trécselnek egymással valamiféle erre megfelelő programmal. Megan egy ribanc, szebb szóval nem tudom leírni. Tesznek említést a filmben a hánytatott sorsú gyermekkorára, hogy apuci megerőszakolta, a táborban lévő vezető tag meg orális szexre kényszerítette és egyéb dolgok, de ezek csak traumák. Túlléphetett volna rajtuk. Mindegy. Amy (a barátnője, kvázi főszereplőnk) ezzel szemben igazi mintadiák, aki videónaplóban mutogatja meg a világnak a plüssállatait, azonban barátnői - Megan kivételével - nem igazán vannak neki.

A Megan is Missing az első fél órában lehetne akár egy hardcore Amerikai Pite kézikamerás stílusban de aztán bekövetkezik a szörnyű esemény amelyre a film címe is utal: Megan eltűnik. Előző nap még megbeszél egy találkát egy Josh nevű sráccal akit a neten ismert meg, majd másnapra csupán a hűlt helye marad szegény lánynak. A nyomozás elindul és amíg Amy mély depresszióba esik, addig a rendőrség leközöl a híradóban egy felvételt amelyet egy élelmiszerbolt biztonsági kamerája rögzített és amin az látható, hogy Megan-t karon ragadja egy ismeretlen pasas és magával húzza. Több nem derül ki, egészen addig amíg egy fétis-oldalra ki nem kerül két kép a lányról. Meglehetősen durva két kép. Amy közben elkotyogja magát a rendőrségnek, hogy Megan netes beszélgetést folytatott egy Josh nevű sráccal. Rossz döntés # 1. Ezzel ő maga is potenciális célponttá válik. Mindezek után még van annyira kis naiv is, hogy egyedül kamerázgat olyan helyeken ahol anno a barátnőjével együtt lógtak. Rossz döntés # 2. És utána még csodálkozik, hogy őt is elrabolják? A film utolsó majdnem 30 perce a rendőrség által egy kukában talált kamera vágatlan felvétele. Az elrabló és szadista gyilkos brutális, gyomorforgató felvételei. Képzelhetitek. Mindenesetre le a kalappal az Amy-t játszó színésznő előtt, nem lehetett könnyű feladata ezen jeleneteket végigcsinálni. A témaválasztás jó és releváns, a megvalósítás is ötletes - jól passzol a dokumentarista found footage stílus az egész filmhez, ilyet így még nem igazán láthattunk - de én kizárólag csak erős idegzetűeknek ajánlanám. A filmet egyébként közvetve a Miranda Gaddis és Ashley Pond szomorú ügy ihlette, természetesen jókora adagnyi reflektálással a mai társadalom egyik nagy veszélyére: az internet által szolgáltatott visszaélésekre és ezek következményeire.

Az ügyről bővebben - és angolul - itt olvashattok:

http://unsolvedmysteries.wikia.com/wiki/Miranda_Gaddis_and_Ashley_Pond

A film címe egyben a (fiktív) műsor címe is amely Síri Találkozások néven fut és leginkább a Szellemvadászokhoz, vagy hasonló blődliségekhez tudnám hasonlítani. Tehát, hogy van egy csapat akik elmennek állítólagos kísértetjárta helyekre és ott tucatnyi kamerát felállítva megpróbálnak megörökíteni valamiféle paranormális tevékenységet. Nekem kifejezetten tetszett, hogy egyáltalán nem kapunk szimpatikus figurákat. A stáb alapból olyan akik odacsúsztatnak néhány dollárt a kertésznek csak azért, hogy az azt mondja: szellemet látott. A helyszín egyébként egy elmegyógyintézet (már vártam, hogy mikor fedezik fel ezt maguknak a stílusban tevékenykedők). A film elején a gondnok rutinszerűen körbevezeti a stábot akik arra vállalkoztak, hogy egy napra bezárkóznak oda és majd csak reggel jönnek ki, remélhetőleg nem csekély mennyiségű értékes felvétellel. Hát kurvára nem fognak kijönni. Ez szerintem nem akkora spoiler, máskülönben igen unalmas is lenne a film. Mindenesetre a gondnok elmagyarázza, hogy van egy bizonyos ablak az épületben amelyet ha becsuk este akkor reggelre az magától kinyílik. Tehát vagy egy mániákus ablaknyitogató járja éjjel a helyet, vagy kísértet tanyázik ott (aki valamiért folyton szellőztetni akar) Ezen kívül van egy fürdőkádakkal teli szoba is ahol anno öngyilkos lett egy lány és ott van még ama híres folyosó is ahol meg egy fehér orvosi köpenyben lévő rémalak szokott járkálni. Háttértörténetet is kapunk, régen egy tébolyodott doki végzett különféle agyi műtéteket a betegeken, majd később hálapénz átadása helyett pont a betegek ölték meg őt amikor egy éjszaka kiszabadultak. Nem díjnyertes de legalább van háttértörténet. Ez is valami.

Aztán leszáll az éjszaka és stábunk nekiáll forgatni. Először csak tárgyak mozognak (például lassan becsukódik a már említett ablak), aztán később már eldurvul a helyzet. Különbség, hogy a Paranormal Activity filmekkel ellentétben a Grave Encounters esetében konkrétan láthatjuk is a rémségeket, nem csak sejthetjük, hogy mifélék is lehetnek azok. Ez egyeseknek talán elrettentő lehet de nem annyira zavaró. Az már sokkal inkább, hogy a film utolsó felében majdnem öt percenként kapunk egy-egy rémalakot az arcunkba, ráadásul véleményem szerint nincsenek ezek annyira jól kidolgozva, hogy jó ötlet lett volna ennyit mutogatni őket. Magyarul igen szar a CGI. Szerencsére a para-faktor nagyjából jól működik. Meglepően ijesztő film lett a Grave Encounters, dacára annak, hogy rengeteg helyről lop. A rögzített kamerás felvételek a Paranormal Activity filmeket idézik de a fürdőkádas jelenet is egy az egyben koppintja a [•REC]² hasonló jelenetét. Még jó, hogy a film hozza az elvárt szintet és helyenként tényleg képes a frászt hozni a nézőre. Vannak benne baromságok, némelyik szereplő irritálóan hülye de a műfaj kedvelőinek bőven vállalható esti kikapcsolódás.

2001 baromi erős év volt videojátékos fronton. Return to Castle Wolfenstein, AvP 2, Black & White, Undying, Silent Hill 2, Civ III, Oni, Empire Earth, Halo és napestig folytathatnám még a listát. Mindössze 12 éves voltam akkor. Emlékszem, apám egyik barátja hozott néha játékokat amikkel mi is játszhattunk. Az egyik ilyen a Project I.G.I.: I'm Going In volt, a másik a Hitman Codename 47, aztán valahogy elém került a Max Payne. Nem igazán tudtam hogy mi is ez de azt mondták valami lövöldözős cucc. Na, a RTCW után pont jó lesz ez nekem! - gondoltam magamban és már löktem is befele a CD-t a meghajtóba telepítés végett. Aztán elindult a játék és szó szerint ledöbbentett. Ott áll Max a fagyos new york-i felhőkarcoló tetején, a távolban már szirénáznak a rendőrautók és szakad a hó. Fogalmunk sincs, mi történik éppen - az in medias res történetmesélés hátrányai, ugye - de hamarosan megismerhetjük a beépített rendőr húsba maróan fájó történetét mely megállíthatatlanul robog a keserű végkifejlet felé. Ennyire megkapó kezdést azóta sem igazán láttam.

Felesége és gyermeke meggyilkolása után a lelkileg teljesen összetört, bukott rendőr a bosszútól fűtve fenekestül felforgatja a new york-i alvilágot, nyomában pedig mindent vér és üres töltényhüvelyek borítanak. Neki már nincs mit veszítenie, a rosszfiúknak viszont annál inkább, úgyhogy megindul a vérontás a hófödte utcákon és lepusztult épületekben. Arra tisztán emlékszem hogy engem 12 évesen ez a kegyetlen történet szó szerint SOKKOLT, főleg mikor Max hazaér és a lakásban ott találjuk az ágyon halott feleségünk, a járókában pedig halott kisbabánk. Azért ilyesmit korábban nem igazán mertek bevállalni videojátékban, a fejlesztő Remedy Entertainment ezzel igen vékony jégre tévedt. A történet komolyságával alapból kihúzhatták a potenciális vásárlók közül a Counter Strikeon edződött vérpistikéket, helyettük viszont a felnőtt korosztály érdeklődését is felkeltette a Max Payne. A játékban helyet kapó, erőteljes noir hangulat másik fontos hangulati eleme a környezet: a legtöbb helyszín rosszul kivilágított, éjszaka van, folyamatosan esik a hó, a csendes éjszakai nyugalmat csak lépteink nyomán a hó ropogása töri meg. Meg persze a lőfegyverek ropogása, mikor épp tűzharcra kerül a sor. És igen sokszor kerül rá sor, ugyanis Max senkinek nem kegyelmez. Miért is tenné, ugyebár? A gyűlölet hajtja.

Két évet kellett várni a 2007-es spanyol found footage [•REC] második részére és én azt állítom: megérte. A folytatás pont ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első rész véget ért. Sőt, egy kicsivel előbb. De poénokat nem akarok lelőni. A lényeg az, hogy - legnagyobb örömömre - végre előtérbe helyezték azt a történeti szálat amelyet az első részben csak a vége felé követhettünk nyomon. Erőteljesen beépült a vallás is a cselekménybe, csak úgy mint a természetfeletti. A középpontban egy kommandós csapat áll akiket a társasházhoz vezényelnek. Legalábbis a film első felében. Később néhány tini is bekerül a képbe akik látva a nagy felbolydulást a társasház körül, belógnak a csatornán keresztül. Újdonság, hogy a már jól megszokott kézikamerás felvételeken kívül kapunk sisakra erősített kamerás felvételeket is, hála a kommandós osztag spéci felszerelésének. Sokkal akciódúsabb lett a második rész mint az első, de ugyanakkor szerintem sokkal félelmetesebb is. Már az első fél órában feljutunk a padlásra amely helyszínre ugyebár az első rész utolsó pár percéig várnunk kellett.

Nos, a kommandósok - egy lelkésszel kiegészülve - eleve itt kezdik a kutakodást amely ténykedés rögtön megalapozza a hangulatot. Tetszett nekem még az is, hogy visszatér egy ismerős karakter de nagyon klassz végignézni az első rész eseményeit más szemszögből is. Parádés a lezárás is ugyanis kap egy dupla csavart a sztori, igencsak várólistássá téve ezzel a harmadik részt, ami viszont sajnos már messze nem lett ennyire jó. A [•REC]² méltó folytatás, bizonyos fokig még jobb is mint az előd hiszen a démonos-ördögűzős vonulattal túlnő az első részben megkezdett fertőzött sztorin, ad neki egy hátteret és rengeteg mindent megmagyaráz. A [•REC]² nélkül az első rész egy zseniális, ám kínzó kérdéseket felvető zombis horror lenne csupán. Kellett a történetnek ez a második rész, kellett hogy elmélyítsék a sztorit és magyarázatokkal szolgáljanak a padláson elszabadult lény eredetére. A film helyenként a szart is a nézőbe fagyasztja, közben pedig mesteri módon áll párhuzamba az első résszel. Apró poén még hogy az operatőr itt is ugyanaz mint az elsőben, csak ott Pablonak, itt pedig Rossonak hívják. Namost a csávó neve egyébként meg Pablo Rosso. A [•REC]² kiváló horror, ez is ezer fokon pörög és tele van vérfagyasztó jelenetekkel. A harmadik és negyedik rész viszont már nyugodt szívvel kihagyható, főként a negyedik ami megcsúfolása a szériának.