Szeretném már itt az elején leszögezni, hogy szerintem ebben a filmben egy kissé túlzásba vitték a (mű)vér mennyiségét. Ez már majdnem az a szint ahol a szereplők nyakig mártóznak a vámpírok számára édes nedűben. Azért annyira nem zavaró a helyzet de tényleg visszavehettek volna egy keveset mert így sokak számára egyszerű gore filmnek hathat eme alkotás. Holott erről szó sincs. Egy baleset képsoraival nyit a film. Sarah (a főszereplő) magához tér a kocsijában, arcát mély sebek borítják, szájából vér csöpög. Hasát fürkészi, ugyanis terhes. Szerencsére a magzatnak nem esett nagyobb baja. A törött szélvédő túloldalán füst száll fel. Sarah frontálisan ütközött egy másik autóval. Maga mellé pillant és férjét keresi elkeseredetten. A pasas nincs valami jó bőrben. Konkrétan halott. Ugrás az időben, négy hónappal később: Sarah otthon tölti a Karácsony estét, másnap van kiírva a szülészetre. Pihenget, próbál elaludni. Hirtelen csönget valaki. Sarah nagy nehezen kibotorkál az ajtóhoz, amely túloldalán egy nő áll és jön a szokásos, klisés jelenet: Ki az? / Üdvözlöm, csak telefonálni szeretnék! / Késő van, menjen a szomszédokhoz! / Asszonyom, tényleg csak egy telefon! / Hagyjon békén! / stb. Csakhogy az ismeretlen nő elég sokat tud Sarah múltjáról, ezért a lány jól elzavarja a picsába és kihívja a rendőrséget.

Ám közben még a nő ijesztő módon hirtelen felindulásból betekint a kerti üvegajtón majd köddé válik. Kiérkezik végre a police, átkutatják a kertet de nem találnak már ott senkit sem. Sarah pedig végre megnyugszik, elbúcsúzik a rendőröktől és újfent lefekszik aludni. Kicsit később az idegen nő azonban már ott áll az ágya fölött egy ollóval és őt méregeti. Hosszasan, nagyon hosszasan. Majd kimegy a fürdőbe, és hoz egy kis fertőtlenítőt amelybe beleáztatja az ollót amit rögtön utána beledöf Sarah köldökébe. A terhes lány rögvest felébred (nem kell ide ébresztőóra!), jól fejbe vágja támadóját az éjjeli lámpával, majd elkezd menekülni. Menekül önmaga és a születendő gyermeke életéért is. Az idegen őrült nő pedig minduntalan rá vadászik és feltett szándéka, hogy kivágja a csecsemőt Sarah hasából. Bájos. Egyébként később bejön még a képbe pár szereplő, tehát nem két szereplős gore-orgiát kapunk. Jönnek Sarah rokonai látogatóba, meg utána pár zsernyák is akiket azért küldtek, hogy megnézzék, vajon minden rendben van-e. Szóval lesz gyilkolászás bőséggel (és rengeteg vérrel). A befejezés érdekes. Sok mindent megmagyaráz. De senki se várjon feel good befejezést mert ez nem az a műfaj. Erősen ajánlott film!

Általános iskolában volt egy nagyon jó haverom, a Laci. Neki volt PSX konzolja, ezért elég sokat lógtunk náluk és ment a Gran Turismo 2, a Tekken 3, a Metal Gear Solid és - többek közt - a mára már klasszikus Tomb Raider, mely 1996-ban jelent meg és tarolta le a világot. Arra is emlékszem, hogy elég karcos volt a CD, nem is vette be elsőre a gép. Délután volt, suli után, vagy hétvégén - nem emlékszem már. A lényeg, hogy délután. Megebédeltünk és játszottunk estig. Persze nem ebből állt mindig a program, amikor csak tehettük, inkább a szabadban lógtunk. Bicikliztünk, deszkáztunk, összejártunk egymáshoz meg ilyenek. De aznap eléggé esőre állt, úgyhogy maradtunk inkább a szobában. Később meg is jött az eső, sűrű cseppekben hullott alá. Kopogott az ablakon, valahol a távolban dörgött is az ég. De nem foglalkoztunk vele, mikor a Sony csodatévő konzolja ott kuporgott a tévé alatt.

Nyomtuk a kis szürke PSX-et fáradhatatlanul. "Tomb Raider" - ez volt fekete filccel felírva a CD tokjára. Persze másolt cucc volt, hát naná. Akkoriban csak elvétve találhattunk egymásnál eredeti játékot. A warez már akkoriban is ment, csak épp még azt nem tudtuk, hogy ezt wareznak hívják. 800 Ft volt a másolt játék, 900 Ft ha nyomtatott borítót is kértél hozzá. A multizás még kimerült a Counter Strike-ban, a flash játékok voltak elterjedtek, nem a multiplayer mókák. Lacinak sok CD-je volt. Szerintem egy kicsit untuk már a sok autóversenyt, meg gyerekes platform ugrabugrát. Spyro the Dragon, Crash Bandicoot, meg Harry Potter első két része. Ilyenek is voltak a repertoárban. Aztán Laci - legnagyobb megelégedésemre - betette a Tomb Raider lemezét. Ami baszott elindulni, annyira karcos volt. Kurvaanyázás. Második próbálkozás. Elindult. Hurrá, hurrá! Logók, intro, menü, kellemes zene. Jó lesz ez, jónak ígérkezik. Az is volt, de még mennyire. Aznap sötétedés után értem haza pedig akkoriban még meg volt tiltva nekem, hogy sötétedés után érjek haza. És nem is laktam messze. Kb. két-három megállónyira. De egyszerűen a Tomb Raider annyira elvarázsolt, hogy nem tudtam elszakadni mellőle. A mai napig kellemes emlékeket idéz fel bennem és külön öröm, hogy az azóta készített tucatnyi folytatása sem csorbította eme általam felállított képet a szériával kapcsolatban.

Bevallom, nagyon régen láttam már ezt a filmet. Lehettem nagyjából 16 éves. Elég nagy hatást gyakorolt rám. Ezt onnan tudom, hogy azóta nem láttam, de máig élénken él bennem a cselekmény és a képsorok. Alexandre Aja francia rendező eme alkotása utat nyitott neki Hollywood felé (később olyan produkciókat rendezett mint az új Sziklák szeme, a Tükrök, avagy a Piranha 3D). A történet abból áll, hogy van két barátnő (Marie és Alex) akik az iskolai szünetben vidékre utaznak Alex szüleihez, egy kis pihenés és kikapcsolódás végett. Azonban a idill csakhamar rémálomba fordul, amikor egy közeli sorozatgyilkos betör a házba és szépen apránként elkezd legyilkolni mindenkit. De tényleg mindenkit, ebben a filmben még a kisgyereknek sincs kegyelem. Alex zsákmányként végzi, a könyörtelen gyilkos magával viszi. ám Marie megpróbálja őt kiszabadítani és így egy félelmetes macska-egér játék kezdődik meg közöttük, előbb a házban aztán később a szabadban is. A film nagyon jól adagolja a feszültséget. Mikor a gyilkos megjelenik az ajtóban, elszabadul a mészárlás. Úgy érzem, hogy ezen a ponton a készítők néha átestek a ló túloldalára, hiszen mondjuk az ominózus lépcső + szekrény kivégzés a valóságban egész biztos, hogy kivitelezhetetlen lenne. Ettől függetlenül nagyon hatásos és kellően brutális.

Persze a gore kedvelők kapnak még nyalánkságokat, nem kell félni. A képi világ nagyon tetszett. A film elején lévő színes, nyugodt hangulatot később mesterien váltja fel a szobák sötétjében történő macska-egér bolyongás - jelzem, 6 évvel járunk a Collector előtt -, de a remek benzinkutas jelenet steril, neonnal bevilágított képsorai is emlékezetesek. És ha jól emlékszem még egy MUSE dal is felcsendül a film vége felé, amelyért jár a külön piros pont. A Magasfeszültség egy nagyon fontos film. Ez indította el ugyanis az újhullámos francia horrort és vált alapművévé. A záró képsorok láttán szerintem mindenkinek tátva marad a szája, remek csavart sikerült összehozni a film végére amely legalább akkorát szól mint a Fűrész első részének vége. Tehát a Magasfeszültség alapmű. Már csak ezért is érdemes megtekinteni.

Szeretem a zombis filmeket. Most sokan beleköthetnének, hogy Danny Boyle klasszikusában nem is igazi zombik vannak, hanem fertőzöttek, de ácsi, szerintem teljesen mindegy, a funkciójuk végül is ugyanaz, nem? A 28 nappal később Boyle egyik legjobb filmje. A horror köntöst tulajdonképpen csak álcaként használja, a masszív társadalomkritika amely alatta leledzik, sokkal többet nyom a latba. Jim (Cillian Murphy) felébred a kómából, de senkit sem talál a kórteremben. Üres a folyosó, az egész épület, üres és néma az egész város. Jim semmit sem ért, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélő, mindentől rettegő menekülők. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elől menekülni kell. Egykor emberek voltak, ám a gyilkos vírusnak köszönhetően már csak fékevesztett őrültek, akik pusztítani akarnak. Puszta kézzel, körmökkel, fogakkal.

Jim 28 napig feküdt a london-i kórházban, de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia szinte teljesen elnéptelenedjen és az élők helyett fertőzöttek vegyék át az uralmat. A srác a fejébe veszi, hogy megkeresi a szüleit, ám az út lesújtó végeredménnyel zárul: halottak mind. Később találkoznak egy apával és a lányával akik egy lakótelepi lakásban barikádozták el magukat és együttesen elhatározzák, hogy egy elég meggyőzőnek tűnő katonai rádiójel alapján Manchester felé veszik az irányt, hátha meglelik a hőn áhított menekülttábort ahol majd megmentik őket a derék, felfegyverzett, okos katonák. Oké, szóval mint említettem: ez a film sokkal inkább társadalomkritika csak horror mázzal leöntve. És ez jobbára a film második felében tűnik fel igazán. Ám emellett méltó tisztelgés a klasszikus zombifilmek előtt is. A fertőzöttek ugyanis tényleg nagyon hasonlóak a zombikhoz. Ha meglátnak, elönti a megfeketedett vér az agyukat és csak azon vannak, hogy kihúzzák az ember zsigereit a gyomrából. A zombik új generációi ők. Cammogás helyett szélsebesen rohannak.

A düh-kór hajtja őket, nem az ízes agy utáni vágy, vagy az éhség. Egyszerűen csak pusztítani akarnak. És Boyle pont ezzel az apró adalékkal reformálta meg a zombis filmeket. Emberközelibbé hozta a szörnyetegeket. A düh ugyanis mindenkiben ott munkál csak - mivel civilizált lények vagyunk - el tudjuk nyomni. Ám mi történik akkor ha egy vírus hatására mégsem lennénk képesek elnyomni és elburjánzana bennünk, megfeketítené lelkünket, vérszomjas állattá deformálna? A 28 nappal később pont erre ad választ. Megtekintése után persze azért megfogalmazódik a nézőben, hogy "bazdmeg, nem is állunk mi olyan messze ettől..." és való igaz, a film elején a kísérleti majmoknak vetített erőszakos videók remekül példázzák, hogy laboratóriumi düh-kór vírus nélkül is viselkedhet úgy az ember ahogyan a filmbéli fertőzöttek. Kicsit tovább boncolgatja ezt a témát a folytatás (28 héttel később) is de az már messze nem ér fel az előd szintjéhez. Nem rossz folytatás (és akadnak benne igen erőteljes jelenetek, mint például a mesterlövészes a káoszban), de különösebb szívfájdalom nélkül kihagyható azok számára akiknek nem keltette fel az érdeklődését. Egy darabig úgy állt a dolog, hogy Boyle elkészíti a 3. részt is 28 hónappal később névvel de ez sajnos bedőlt. Kár érte, én kíváncsi lettem volna rá, mit lehet még kihozni ebből a témából. Talán egyszer, valaki megcsinálja majd ezt a részt.

Legjobb jelenet: Mikor Jim visszatér a bázisra