A 2003 és 2011 között húzódó iraki háborúról filmet forgatni kényes téma. Nagyon könnyű átesni vele a ló túloldalára. Ha a hitelességet feláldozzák a pátosz oltárán, akkor minden bizonnyal egy több díjat is bezsebelő, ámde messze nem hiteles film születik. Erről a témáról már írtam bővebben ITT, most pedig eljött a Sand Castle a Netflix gondozásában és elég rendesen feladta a leckét a jövőbeni iraki háborús filmeknek. Fernando Coimbra - aki a Narcoson edződött - egy remek filmet tett le az asztalra a témában, mely meg sem próbál többnek látszani annál, ami.
És ez egy rohadtul életszagú háborús film.
Matt Ocre közlegény (Nicholas Hoult) ott volt a kezdeteknél, önként jelentkezett szolgálatra. Talán akkor még ő sem tudta pontosan, miért. Hazafias érdekekből? Bajtársiasságból? Vagy egyszerűen csak kellett a pénz az egyetemre? Teljesen mindegy. Mire feleszmélt, már egy csapatszállítón ült. Lelépni viszont már nem tudott. Megpróbált ugyan egy kiskaput: eltörte a saját kezét, bízva abban hogy így hazamehet - de nem. Mire felfogta egyáltalán hol van, már Bagdad ostrománál kuporgott a páncélozott járművek mögött, ellenséges sortűz közepette. Nagyjából itt tudatosult benne hogy mit is jelent ez a háború igazából. "- Meghoztuk a demokráciát!"
A következő feladat egy kicsiny falu, Baqubah megsegítése. Egy amerikai akció során megsérül a falut vízzel ellátó központi vezeték, ezért lajtoskocsival kell naponta vizet szállítani a szomjazó lakosságnak. Igen ám, de a sérült vezetéket pedig helyre kell hozni és erre a feladatra egyelőre csak az ott állomásozó amerikai katonák kaphatók. Persze könnyebb lenne a helyi lakosságból néhány életerős férfit is befogni a munkára, de azok félnek a helyi szélsőségesek haragjától - nem is ok nélkül. Egy kis noszogatás - és némi pénz - fejében mégis sikerül meggyőzni néhány embert hogy segítsenek, de a megtorlás néhányuknál nem marad el. Kicseszett erős jelenet amikor a katonák várják a munkára érkező férfiakat, de azok csak nem jönnek. Egy idő után visszamennek a faluba, megnézni mi történt. És az iskola udvarán ott lóg fejjel lefelé az elevenen elégetett tanár holtteste. Merész film a Sand Castle de a háború borzalmainak bemutatásában nem megy el annyira messzire mint a Redacted - és jól is teszi. Nem akar sokkolni, nem akar felszólalni a háború ellen. Csak bemutatja miként zajlottak a mindennapok a "nyugalmasabb" területeken. Az idézőjel adott, hiszen majdnem naponta megesik hogy rálőnek a lajtoskocsira vagy a kannákkal vízért sorba állók közé puffantanak a szélsőségesek. Aztán elszakad a cérna, és megjön a parancs hogy ezeket a lázadókat fel kell kutatni és likvidálni, minél előbb.