Műfaj: Synthpop

Ezt hallgasd meg: The Sweetest Condition

Miközben világszerte vírusszerűen terjed a Spirit, úgy éreztem, itt az ideje kicsit elővenni a régebbi Depeche Mode sorlemezeket is, és nosztalgiázni egy jót. Álljon itt elsőként az Exciter. Egy indokolatlanul sokat szidott Depeche Mode sorlemez. Én is eléggé különc fiatal voltam, előnyben részesítettem a fekete ruhákat meg a befelé fordulós világnézetet, így kb. adta magát hogy a fiatalkori kedvencem a darkos Depeche Mode legyen. Talán egy rádióműsorban hallottam őket először (ha jól emlékszem pont az Enjoy the Silence ment le) és mivel akkoriban még nem volt internetünk sem, nem igazán tudtam utánajárni annak hogy mi fán terem ez a furcsa nevű new wave zenekar. Aztán mivel akkor írtunk 2001-et, a tagok pont kijöttek az új lemezzel amelyről 1-2 klipet masszívan nyomattak a zenecsatornákon is a tévében. Ha jól emlékszem a Dream On volt az első amit láttam tőlük és akkor elhatároztam hogy nekem ez a zenekar egyszerűen annyira bejön hogy azonnal kell valamiféle CD tőlük. Meg is kértem fatert hogy szerezzen már bentről valamit és mázlim volt mert az egyik kollégája nagy rajongója volt a zenekarnak, így kb. a legelső, 1980-as lemeztől kezdve az összeset megkaptam kölcsönbe. Igen ám de engem leginkább az akkori legfrissebb, az Exciter érdekelt nagyon. Úgyhogy ezt átmásolta nekem. Túlzás nélkül állíthatom hogy a lemez megbabonázott. Volt olyan nap hogy inkább eljátszottam a beteget reggel, csak azért hogy ne kelljen bemennem a suliba és otthon maradhassak hallgatni. Később mondjuk ezt a műveletet beszoptam persze mert utána már azt sem hitték el nekem ha tényleg beteg voltam, de akkor is megérte.

Mert ez volt a legelső lemezem amit kaptam és amit rongyosra hallgattam otthon. Nem vicc, évek múlva mikor próbáltam nosztalgiázásképp lejátszani, már egyszerűen nem lehetett, annyira elkopott/összekarcolódott mert kb. napi szinten hallgattam anno. Nem mellesleg a tag aki átvette nekem, kurva rendes volt mert még B-oldalas dalokat is rátett nekem és én évekig meg voltam győződve róla hogy ezek alapból rajta vannak az eredeti CD-n is. Sokan szidják a Depeche Mode-ot az Exciter miatt mert egészen másmilyen lett mint amilyenre a rajongók számítottak. Érzelmekkel teli, borzasztóan mély és bensőséges dalcsokor található rajta amely elsősorban a szívet és a lelket célozza meg. A Depeche Mode sosem írt erőltetett dalokat, ezért is működik annyira jól ez az érzelemdús hangkollázs amelyet az Exciter képvisel. A legtöbb dal olyan rajta mint egy álom. Eléggé intim és magvas mondanivalóval bíró dalszövegek sorakoznak rajta amelyekhez remek aláfestőzene az az elektronikus, éteri hangzás amelyet a Depeche Mode előállított és amelyben a mai napig a legjobbak.

Műfaj: Synthpop/Electronic

Ezt hallgasd meg: Poorman

Megint eltelt négy év, megint itt az új Depeche Mode lemez. Sorrendben már a tizennegyedik, Spirit címmel. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vártam. Csak hát a Delta Machine nálam nagyon nem talált be, féltem hogy ez sem fog. A Depeche Mode még mindig az egyik kedvenc zenekarom, és becsülöm bennük, hogy ennyi idő után is képesek előállni új lemezekkel, sőt, hogy mernek kísérletezni a mai napig. Nálam az Ultra és az Exciter az abszolút favoritok, de emlékszem még, mikor kijött a Playing The Angel, 2005-ben. Suli után rohantam a Media Markt-ba és kaptam le a polcról - ki voltak rakva nagyközépre, mint újdonság. Pár heti zsebpénzem ráment, de megérte az utolsó fillérig. A Playing The Angel ugyanis egy remek szintipop lemez, a műfaj abszolút királyaitól. Otthon betettem a lejátszóba, elindítottam, és majd' letépte a fejem az A Pain That I'm Used To zajkollázsa. Már ott tudtam, hogy rendben lesz az egész cucc. A Depeche Mode tíz lemez után is képes volt egy ennyire energikus, slágeres, ütős anyagot letenni az asztalra, amin a mai napig legnagyobb kedvencem - a Nothing's Impossible - is szerepel. A 2009-es Sounds of the Universe is tetszett, de már csak kevésbé. Azért azt sosem szabad elfeledni hogy azon a lemezen pedig ott van a Wrong, ami egy kicseszett erős szintipop sláger és méltán lehet büszke rá a zenekar. Emlékszem, mennyire vártam a videoklipet, ami a lemez előtt jött ki. Egyik este volt a premier, online. Hát, legalább 10x megnéztem egyhuzamra, egymás után. Aztán jött a Delta Machine, amit előrendelésben szereztem meg. Kifejezetten vártam, de én személy szerint csalódtam benne. Mondjuk a B-oldalas All That's Mine eléggé tetszett. Viszont van akinek meg pont a Delta Machine a kedvence, én ebbe nem kötök bele. Ízlések, és pofonok - szokták mondani. De egy valami minden rajongóban közös, mégpedig hogy az új Depeche Mode lemezt mindannyian nagyon vártuk.