Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Midsommar (2019)

Fülledt nyári éjszakák

2019. október 03. - -Britpopper-

mv5bmzqxnzqzotqwm15bml5banbnxkftztgwmdq2ntcwodm_v1.jpg

Mikor a tökéletes tisztaságot szimbolizáló, vakítóan fehér sziklákkal teli tájon szabályosan cafatokra zúzzák szét egy ember fejét méretes kalapáccsal, már tudhatjuk, hogy Ari Aster megint megcsinálta az év egyik legerősebb - egyben legnehezebben értelmezhető és egyben legkevésbé befogadható - horrorfilmjét. Pedig a Midsommar (Fehér éjszakák) jóval messzebb áll a horrortól, mint tavaly a Hereditary (Örökség), ugyanis a gore jelenlétén kívül kvázi semmi sem utal a műfaj jellegzetességeire, noha alapjaiban mégis egyaránt merített inspirációt A vesszőből font ember-ből és A texasi láncfűrészes mészárlás-ból. Itt már ne várjunk elszórt jumpscare-jeleneteket, mint Aster előző remekművénél, ahol Peter a legdurvább manifesztálódott rémálmoknak volt kitéve, lásd: Charlie jelenése a sötét szobában, vagy Annie ámokfutása a film végén. Nem, a Midsommar semmi ilyesmivel nem kecsegtet, éppen ezért lehet csalódás azok számára, akik pusztán a rettegés átélése miatt néznék meg.

midsommar-opening-mural-e1564321283501.jpg

A Midsommar teljes mértékben Dani (Florence Pugh) személyes kálváriájáról szól, noha a legnagyobb tragédiát - azaz családja elvesztését, ami gócpontja is egyben a további cselekménynek - már rögtön a film elején átéli. Ezért mikor úgy dönt, hogy Christian (Jack Reynor) invitálására csatlakozik a baráti társasághoz és együtt utaznak el Svédországba, már egy megtört, a belső démonaival küzdő lányt láthatunk. Egy, a városi szemek elől jól eldugott kis faluba érkeznek meg, ahol épp a nyári napfordulóra szánt - mellesleg pogány - ünnepséget készülnek összehozni a fehér ruhákba bújt helyiek. Eleinte a "kívülállók" inkább csak rácsodálkoznak a természetközelibb, ősi hagyományokat tisztelő népségre és a furcsa rituáléikra, viszont amikor egy-két ember eltűnik, már kezd gyanússá válni a dolog. Kisvártatva rájönnek, hogy ezen a gyönyörű helyen bizony az ő életük is igen nagy veszélyben van.

screen-shot-2019-07-05-at-9_52_46-am.png

A film egész szépen nyúl vissza a slasher alapvetéseihez, hiszen a szereplők fogynak, térerő és menekülési útvonal (azaz külső segítség) nincs, Dani pedig maga a klasszikus final girl. Mindemellett a már említett gore is teljes mellbedobással képviselteti magát néhány pillanatban, noha egy Mártírok vagy Hullajó! - szintű vérengzést persze senki ne várjon! Viszont Aster nem szívbajos, ezt láthattuk már korábban a Hereditary leszakadt fejes snittjében is, és bizony itt is meglép olyan brutális dolgokat, hogy a szánk is tátva marad. Érdemes figyelni a Midsommar mögöttes mondandójára egyben, hiszen a felszín alatt egy igen mély párkapcsolati dráma bontogatja szárnyait, Dani, a lélekben megtört áldozat, és barátja, Christian között. Utóbbi már egyértelműen nem szereti a lányt, azonban képtelen szakítani vele, míg maga Dani a gyásszal vív csatát minden nap és közben észre sem veszi, hogy épp ez a különös ünnepély ad neki lehetőséget arra, hogy kiszakadjon a depresszióból.

8a617758-8c08-4da4-8ae6-c51a403b948b.jpeg

A Midsommar gyönyörű film, megkapóan szép svéd tájképekkel, hátborzongató nagytotálokkal és a háttérben alig észrevehetően megbújó creepy arcokkal. Igen, azt hittétek csak a The Haunting of Hill House mutatott nekünk ilyesféle rejtett keresgélnivalókat? Nos, itt is találhatunk néhányat, például érdemes rögtön a film elején figyelni a ködös erdőt, később a kanapén ölelkező Dani és Christian mögött az éjszakai, sűrű hóesés lepte égboltot, vagy épp mikor a falusiak viszik Dani-t az emelvényen az étkezőasztalhoz, akkor a háttérben a fákat. Jópofa easter eggek ezek, ugyanakkor sokat hozzátesznek a film misztikusságához is, hiszen mind egy-egy halott arcot ábrázol (a legutolsó egyértelműen Dani nővére, szájában a kipufogócsővel). Október 31-én érkezik a rendezői változat, ami az egyébként sem épp rövid játékidőt kitolja még fél órával. Én személy szerint már nagyon várom, mert ugyan az én szememben a Midsommar nem lett jobb, mint a Hereditary, viszont mindenképp különlegesebb, és az emberi kapcsolatok boncolgatása miatt valahogy mélyebb, könnyebben átélhető alkotássá vált a szememben. Nem azoknak ajánlanám elsősorban, akik ijedezni szeretnének, hanem azoknak, akiknek manapság már többet jelent egy horrorfilm a puszta paráztatásnál - ők egész biztosan remekül fognak szórakozni!

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr815189754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.