Szellemet idézni sosem kifizetődő. Még ha nem is szabadítunk rá dühös démonokat a mi világunkra, akkor sem lesz egy leányálom a szertartás, hiszen ki tudja, miféle entitásokkal léphetünk kapcsolatba így. Egy kis költségvetésű, független angol horrorfilm ezt a témát járja körbe, méghozzá roppant hatásos módon.

Nem szoktam nagy szavakkal dobálózni, de a Host nálam eddig 2020 legfélelmetesebb horrorfilmje. Csak úgy, mint az Unfriended: Dark Web, vagy a Keresés esetében, úgy itt is egy számítógép képernyőjén keresztül láthatjuk az eseményeket. Ez a fajta stílus nekem nagyon tetszik, keresem-kutatom az ezzel a módszerrel készült mozikat (szerencsére egyre több akad belőlük manapság), és legnagyobb meglepetésemre a Host pontosan ezt a műfajt követi. Bár a film annyira szabadon nem használja ki a lehetőségeket, mint például az Unfriended (ahol Spotify-tól kezdve a Gmail-en át Facebookig minden fel volt sorakoztatva), de mégis realistább megközelítésbe helyezi a látottakat. A központi program itt a Zoom, ami hasonló, mint a Skype: videocsevegéseket bonyolíthatunk le általa, és a koronavírus megjelenésekor, valamint a járványhelyzet miatt az otthonaikban ragadt emberek köreiben meglehetősen nagy népszerűségre tett szert a valóságban is létező alkalmazás. Ez volt a reklám helye.

Négy fiatal kibérel egy luxus villát, valahol a város zajától távol. Mindössze néhány napos pihenésük azonban igen hamar vált át szörnyű rémálommá, mikor kiderül, hogy valaki kamerákon keresztül figyeli őket. Dave Franco (a színész James Franco testvére) rendezői bemutatkozása bátran mer ugrándozni a műfajok között. Ez lett a The Rental.

Charlie (Dan Stevens) és Michelle (Alison Brie) ki szeretnék pihenni a munka fáradalmait, ezért kinéznek a neten egy igen drága hétvégét, amit egy igazi luxus házban tölthetnek el. Magukkal viszik Charlie öccsét, Josh-t (Jeremy Allen White), valamit annak barátnőjét, Minát (Sheila Vand). Megérkezéskor két dolog tűnik fel nekik: egyrészt, hogy a főbérlő eléggé rasszista, másrészt, hogy maga a ház, illetve a vele járó kilátás valóban eszméletlen gyönyörű. Miután magukra maradnak, és estére az alkohol, valamint némi drog is előkerül, kiéleződnek a felek közötti kapcsolatok. Charlie és Mina például - akik nem mellesleg kollégák - jól egymásba is gabalyodnak, amiről másnap reggel mindkettő nagyban kussol a többiek előtt - az aznapra tervezett kirándulás kicsit megborulni látszik. De Michelle és Josh az általános másnaposság, és a leplezett szégyenérzet ellenére mégis elmennek túrázni, Mina pedig ahelyett, hogy még néhány kört letolna Charlie-val, elugrik zuhanyozni. Itt talál rá egy mini-kamerára, amit pont a zuhanyrózsa belsejébe rejtett valaki - vélhetően a perverz főbérlő. Mivel előző este épp a zuhanyzóban csalták meg párjaikat, egy darabig dilemmáznak is, hogy elmondják-e a többieknek, hogy mit találtak. Végül úgy döntenek, hogy igen, majd később a bedrogozott Michelle tisztázni akarja a helyzetet, és kihívja a főbérlőt. Innentől szabadulnak el az indulatok.

Belegondoltál már, hogy milyen lehet, ha szépen fokozatosan elveszíted az összes emléked? A gyerekkori vidám perceid, az első szerelmed, a szüleid, nagyszüleid arcát? Ha már nem tudod többé, kik ezek az emberek. Sőt, azt sem tudod pontosan, hogy Te ki vagy. Csak létezel a tátongó ürességben, és értetlenül állsz a körülötted zajló események tengerében. Az év meglepetés-horrorja pontosan ezt mutatja be.

Lutum (aki pont úgy néz ki, mint egy pestisdoktor) visszatér egykori otthonába, hogy elbeszélgessen régi barátjával, aki történetesen egy holló. Közben megtudhatjuk, hogy odakinn a világ már darabjaira hullott. Az emberiség kihalt egy mindent elsöprő, pusztító járvány következtében, amiről többek között maga az általunk keresett holló is tehet. További sorsunk pedig annak függvényében alakul, hogy mit cselekszünk az ósdi lakásban.

Négy különálló befejezést kapott a My Friend is a Raven, és a sztori teljes megismeréséhez elengedhetetlen mindegyiket előhoznunk. Persze megijedni nem kell, a játék még úgy is potom 35-40 perc alatt végigjátszható, hogy mind a négy befejezést megcsináljuk. Point & click kalandjáték módjára kell tevékenykednünk a lakásban, majd az erkélyre kiállva megjelenik a holló is (igaz, csak akkor, ha a madáreledel a kezünkben van). Innentől fogva automatikusan alakul a diskurzus. Lutum felkérdezi a hollót, hogy mi végre tette ezt a világgal, amaz pedig elmagyarázza a saját álláspontját, és nézeteit az apokalipszisről.