No, hát nekem ez a rész tetszett a legjobban úgy hangulatilag és kinézetre is. A három rész alatt egyre visszább mentünk az időben, a harmadik rész konkrétan 1786-ban játszódik és Jonathan Prye boszorkányvadászt alakítjuk benne. Jelentős szerephez jut a történetben a vallás és nagyon szoros kapcsolatba kerülünk majd az indián mitológiával is. Nem mellesleg két létsíkon is mászkálhatunk, ugyanis lehetőségünk jut majd átkerülni a Démonvilágba is. Tehát Jonathan Prye a főhősünk, aki úgy érkezik meg Blair városkába (a korai Burkittsville) mint Johnny Depp az Álmosvölgy Legendája című filmben (még a kameranézet is hasonló). De én például rengeteg kis utalást véltem felfedezni a játék és az említett film között bár lehet csupán azért mert nagy rajongója vagyok Tim Burton munkásságának. Mikor megérkezünk a városkába, az emberek éppen fejvesztve menekülnek kifelé. Tőlük tudhatjuk meg, hogy csupán pár emberke maradt a városkában (az atya mindenképp) és hogy nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok történnek, emberek tűnnek el, stb. Hitét vesztett hősünk gyorsan neki is áll az ügy felgöngyölítésének de azokkal a borzalmakkal amik rá várnak még ő sem számolt. A harmadik rész átszövi az eddigi két részt és minden titokról lerántja a leplet. Egyúttal ez merül el leginkább a legendában.

A filmekhez már semmi köze, az eredeti mondavilághoz viszont annál inkább. A grafika szerintem sokkal szebb és jóval hangulatosabb is mint az előző két rész nyomasztó színvilága. Ebben a részben éppen tél van, vagyis nagyon szépen megcsinált hószállingózást és havas erdőt is kapunk – amit természetesen vérrel mocskolhatunk be. Nem is kevés vérrel, mert ebben az utolsó részben kapjuk a nyakunkba a legtöbb ellenfelet és a játék végi boss-fight is kellőképpen izzasztóra sikeredett. Szerencsére nem csupán kézi lőfegyverekkel irthatjuk az ellent, a mágia is a mi oldalunkat erősíti. Arra lettem figyelmes a befejetés felé közelítve, hogy mintha már nem is egyszerű horror játékkal játszanék hanem valamiféle akcióorientált Diablo-klónnal, annyit varázsoltam benne. A Démonvilág pedig...na, az simán túlszárnyalja az előző két rész álomvilág helyszíneit! A hangok még mindig kellőképpen félelmetesek (sajnos szájmozgás még mindig nincs) és végre kapunk zenét is aláfestésnek. Imádtam amikor sejtelmes dallamok kúsztak a levegőben miközben a városka börtöne felé tartottam, a főhős léptei alatt ropogott a friss hó, a háttérben pedig egy akasztott nő hullája lengedezett az akasztófán.

Hát számomra ez volt a sorozat leggyengébb láncszeme. Ebben egy katonát alakítunk, valamikor az 1880-as években de azt meg nem mondom már, hogy az északi vagy a déli oldalon áll-e. Nem is fontos. Mindenesetre halálos lövést kap és el is vérezne, ha nem talál rá egy fiatal kislány aki hazacipeli az otthonába a félholt katonát és ott nagymamája segítségével sikeresen meggyógyítja. A katona nem emlékszik semmire, ezért a nagyi a Lazarus nevet adja neki. Később a fiatal lány, aki a megmentő volt, eltűnik. A nagyi szerint az erdő vitte el. Lazarus pedig a keresésére indul. Sokat nem is lehet írni erről a részről, tulajdonképpen ugyanolyan mint az első csak ebben már egy férfit alakítunk és többször vannak álomszerű víziók mint az első részben. Nagyon untam ezt a játékot, semmi újdonsággal nem tudott szolgálni számomra. Nem azt mondom, hogy nem érte meg az árát, de közel sem ért fel az első rész színvonalához. De ezt tudjuk be a másik fejlesztőcsapatnak ugyanis mindhárom részt más-más gárda készítette. Semmilyen emlékezetes eseményre nem emlékszem ebből a részből, talán csak arra amikor Lazarus egy temetőben a saját nevét véli felfedezni egy sírtáblán. A játék végi boss-fight is erősen középszerű lett. A grafika sem sokat változott, egy kicsit színesebb lett talán de ugyanúgy maradt a kísérteties, rideg őszi táj.

A Coffin Rock az valamiféle misztikus jelentőséggel bíró szikla ahol emberáldozatokat mutattak be és persze Lazarus is eljut majd ehhez a sziklához (ami egyébként már az első részben is nagy szerepet kap) de hogy a kibelezett emberkék ebben a részben, az elsőben, vagy a harmadikban vannak-e arra már nem emlékszem. A történet kibővítése végett azért megéri egyszer végigjátszani és megmosolyogtató ahogyan láthatjuk, hogy milyen volt Burkittsville pár évtizeddel az első rész előtt.

Folytatás következik

A The Blair Witch Project (Ideglelés) film a maga idejében (1999 végén) egyedülálló és valóban iszonyatosan félelmetes volt, az ál-doksi (found footage) stílusával pedig sok naiv emberrel elhitette hogy amit a filmen láttak az valóban megtörtént. A film folytatása 2000-ben egyértelműsítette hogy az egész csak fikció volt (ennek ellenére sokan utaztak el a filmben található erdőbe a boszorkányt megkeresni és sajnos tényleg voltak olyanok akik végérvényesen eltűntek mindörökre) de az ''addig üsd a vasat amíg meleg'' -alapon rögvest három videojáték is érkezett a témához kapcsolódóan. Számomra az 1. rész volt a legjobb anno, a többi már annyira nem fogott meg. A sztori egyszerű mint a faék: Az első epizód Burkitsville-ben játszódik, ahol a film is. A játékos Elspeth 'Doc' Holliday nevű nőnemű egyén szerepét alakítja, akit azért küldött a Spookhouse, hogy kiderítse, mi áll a Rustin Parr által elkövetett hétszeres gyermekgyilkosság hátterében. A játék során bejárhatjuk Burkitsville városát, nyomokat gyűjthetünk, beszélgethetünk szemtanúkkal és az egyetlen túlélő kisfiúval is a Brody-háznál. Ez így eléggé unalmasan hangzik (mert hát az is...) ám kicsivel később már kiszabadulhatunk a hatalmas, sötét erdőbe is amely rengeteg rejtéllyel és még több veszéllyel fogadja főhősnőnket.

A Blair Witch Project Vol.1 egyértelműen legerősebb pontja az atmoszféra. Már maga a kis városka is meglehetősen komor és nyomasztó képet fest de erre még jó néhány lapáttal rátesz a kísérteties erdő is ahol ugyan nem lehet annyit bolyongani mint a The Path esetében de azért a térképünk és a lézer-célzókával ellátott pisztolyunk bőven elkellhet. Rusnya dögök lakják ugyanis az erdőt. A faágakból összetákolt, megelevenedő lények még annyira nem is hozzák a parát a játékosra de a már jócskán bomlásnak indult zombik viszont annál inkább! Amúgy meg amikor én elkezdtem játszani ezzel a játékkal akkor elsősorban nyomozni akartam. Kideríteni hogy mi történhetett pontosan a kisvárosban. Nagyon jól elnyomozgattam, olvasgattam a feljegyzéseket meg beszélgettem a városka lakóival egészen addig amíg a főhősnő el nem kezdett rémeket látni álmában. Volt egy rész amikor a sötét fürdőszobába kellett menni és felkapcsolni a villanyt, majd hirtelen valamit megnevezhetetlen lény ugrott ki a kádból és rohant el mellettünk, na ott kaptam majdnem szívrohamot. Persze ez csak álom volt.

A grafika nem annyira nagy szám. Sőt, helyenként kifejezetten ronda (főként az árnyékoknál). De ez nálam egyáltalán nem vont le az élményből. Hangulatos volt a hideg, őszi tájban mászkálni. Főként az ijesztő erdő nyomott sokat a latba. Nagyon-nagyon parás volt teljesen egyedül kavarni ott, ráadásul nem egyszer úgy el is tévedtem hogy percekig csak tanulmányoztam a térképet hogy akkor most merre is tovább? Aztán persze a filmből is ismerős házba is el lehet jutni az erdő közepén, azon belül pedig a sokat látott pincét is jobban szemügyre vehetjük ráadásul találhatunk is odalenn valakit. De többet nem szeretnék elárulni mert az már nagyon spoileres lenne. Aki bírja a korai Resident Evil, Silent Hill és Dino Crisis -féle izometrikus kamerakezeléssel operáló túlélő-horror játékokat és nem retten vissza egy kis nyomozgatástól sem az egész nyugodtan próbálja csak ki ezt a játékot.

Folytatás következik

Tiniként nem tudtam ellenállni az 576-ban 1990 forintért kínált három Blair Witch játéknak. Egy kis nyafogás után sikerült meggyőznöm a szüleimet, hogy ha jó leszek akkor havonta megkaphatok egyet. Szépen sorban. Azt viszont gondolni sem mertem volna, hogy az első rész ennyire durva, beteg, gyomorforgató és elvont lesz.

Hazavittem, kibontottam, az útmutatót félrehajítottam. CD be a meghajtóba, installálás. Közben végig különféle ijesztő képek futottak a töltőképernyőn, gondoltam is, hogy ebből csakis valami jó sülhet majd ki. A kötelező directx telepítés után (ami akkoriban majdnem mindennapos volt) végre rátenyerelhettem a játék ikonjára és a képernyő elsötétült. A kötelező logók után a főmenüben találtam magam ami elég puritán volt, ugyanakkor tekintélyt parancsoló is egyben. Előre vetítette, hogy a játékban nem a minél jobb grafikára mentek rá a készítők, hanem a hangulatra. Élelmes gyerek vagyok, a játékhoz tartozó magyarosítást már napokkal előbb leszedtem a hivatalos honlapról és még a telepítés után gyorsan fel is telepítettem, úgyhogy a történet megértésével nem volt különösebb problémám: 1941-ben járunk, a Spookhouse HQ épületében. A hölgy akit irányítunk, Elspeth "Doc" Holliday a csoport legkiválóbb, legígéretesebb tagja. Ez a pálya tulajdonképpen még csak a tutorial. Bevezet minket az irányításba, a harcba, a kezelésbe. A játék erősen hajaz a Resident Evil-re és a Dino Crisis-ra, itt is a billentyűzettel mozgunk és az egérrel célzunk/lövünk/kapcsolgatunk különféle kapcsolókat. Szóval Elspeth "Doc" Holliday a tréning után a parancsnokságra megy ahol ismertetik vele a feladatát: Burkittsville-be kell utaznia (ami valahol az Isten háta mögött leledzik) és fényt kell derítenie néhány paranormális tevékenység valódi okára. De ebben nem lesz köszönet.