Mikor eltörölték a Kojima & Del Toro -féle Silent Hills részt, rengeteget szidtam a Konamit. Hiszen egy zseniális horrorjáték lehetett volna, mely megkoronázza, egyúttal újra is definiálja a Silent Hill univerzumot - na meg persze mind Kojima, mind Del Toro elég nagy nevek. A PS4-re megjelent PT nekem nagyon bejött, noha csak futólag tudtam kipróbálni egy ismerősömnél. Azóta várok egy hasonlóan élethű, vérfagyasztó alkotásra, mely betölti a PT után keletkezett űrt.

Azt hiszem mindez majd az Allison Road képében fog megérkezni valamikor idén, addig viszont itt van nekünk az erősen az Amnesia: The Dark Descent és az Outlast örökségét továbbvivő Layers of Fear. Nagyon hangulatos előzeteseket kapott a játék korábban, nekem rögtön felkeltette a figyelmemet. Eleve imádom a félelmetes, történetközpontú játékokat, ezúttal is kíváncsian vetettem bele magam ebbe a horrorisztikus kalandba, mely végül teljesen elvarázsolt. A Layers of Fear az év egyik legjobb horror videojátéka már most (bár a 20 eurós ár kissé túlzás érte, érdemesebb megvárni egy akciós ajánlatot) és bár a mezőny igen erős lesz 2016-ban, semmiképp sem szabad szó nélkül elmenni mellette. Azt hiszem a indie játékok átvették a vezetést a horror kategóriában is. Oké, Shinji Mikami nagyszerű Evil Withinje, a PS4 exkluzív Until Dawn, a sci-fi horror S.O.M.A és az Alien Isolation is mind egyedülállóan remek és kidolgozott alkotások voltak, ám az igazán innovatív címekre az indie játékok között bukkanhatunk. A Layers of Fear is ilyen gyöngyszem.

A történet zavarosabb mint a Körben látott VHS tartalma. Nem is szeretném elspoilerezni, hiszen tartogat néhány elég nagy csavart és persze a végén is szépen fejbe kólint, pozitív befejezésre mindenesetre ne is számítson senki. Kifejezetten beteg és szürreális az összkép, rémálmokra hajazó víziókkal és paranormális tevékenységekkel. Egy, a Scratcheshez hasonlatos ódon kúriában járunk. A játék elején még semmit sem tudunk arról hol vagyunk, kik vagyunk, egyáltalán milyen évet írunk. A kérdésekre a sztori előrehaladtával apránként kapjuk meg a válaszokat. Fontos szerepet kap majd a feleségünk, a múzsánk. De hogy neki mi lesz a szerepe, azt inkább nem árulom el. Legyen elég annyi hogy főszereplőnk megbomlott elméjéhez sokban hozzájárult. A játékmenet sokban emlékeztet a Frictional Games által lefektetett alapokra, az egérrel tudunk fiókokat és ajtókat nyitogatni, tárgyakat felemelni és megvizsgálni. Leveleket, újságkivágásokat, fotókat és egyéb olvasnivalókba is botolhatunk, érdemes ezeket is szemügyre venni. Néha kifejezetten Gone Home hangulata van a játéknak, leginkább a történetközpontúság miatt. Azért a para már az első percekben rátelepszik a játékosra, az ódon házban az éj sötétje és a tomboló vihar közepette egyedül mászkálva a libabőr futkos az ember hátán miközben lassan felfedezi az egyes szobákat és fellebbenti a fátylat a rejtélyekről.

Na skacok, Jimmy barátom ismét alkotott.

Ezúttal GTA 2 témában.

Át is adom a szót:

Sziasztok, Jimmy vagyok!

Amikor a GTA V-el játszottam még PS3-on anno, feltétlenül jól esett látni egy visszatérő meglepetést, amit talán csak kevesek tudnak. Ugyanis két olyan autó is megtalálható a játékban, amely valójában a GTA 2-ből származik. Az egyik a single playerben is felbukkanó Z-Type, amit a Zaibatsu (ejtsd: Zájbátszu) nevű nagyvállalat emberei vezetnek a 2D-s elődben, míg a másik a Furore GT nevű utcai sportkocsi, amely később a Last Team Standing update-ben lett hozzáadva 2014 végén.

Szóval ezeket a kocsikat vezetve eszembe jutott, hogy lényegében úgy is vehetjük (persze ez csak elmélet), hogy a GTA 2 és az V valamennyire közös univerzumban vannak (habár a Rockstar szereti kevergetni a dolgokat, hogy sose tudjuk melyik játék melyik másiknak az univerzumában van benne  [néha kivétel akad]), így mekkora lenne, ha lenne egy rádió állomás, amely a GTA 2 dalait játssza.

Elkezdtem őket összeszedni és meglepetten tapasztaltam, hogy a legtöbb dal, amit a játékban hallunk, a Rockstar saját szerzeménye, de még így sem lehet egyszerűen megtalálni ezeket.  Habár az összes Rockstar által készített alkotás fent van az Itunes-on a GTA III-tól egészen a Liberty City Stories-ig, a GTA 2 azonban -bármilyen fajta ok nélkül - nem.  Így hát kénytelen voltam újraszerkesztgetni a dalokat ahol csak lehetett, hogy egyáltalán normális hosszúságúak és minőségiek legyenek.  Persze hála istennek pár „jómunkásember” rajtam kívül szintén megpróbálta már korábban újraalkotni őket, így hát - később az engedélyüket kikérve - hozzáadtam ezeket a saját kollekciómhoz.

Amikor már kész lett a kollekció, úgy döntöttem, miért ne tehetném közzé, hogy mások is hallgathassák. Na, itt ütköztem problémába. A legtöbb GTA tematikájú oldalon, ugyebár saját rádiót lehet posztolni, na de azt csak egyben, normális kommentátori munkával egybe téve egyetlen fájlba, és lehetőleg minél kevesebb jogvédett anyaggal. Emiatt sehol sem fogadták el a közel 39 fájlból álló munkámat. Moddb – „Addon” szekció, GTAINSIDE, GTAForums… Akárhova tettem, mindenütt vagy nem fogadták el, vagy ha fel is került, akkor 6 órán belül törölve lett az adminisztrátori ellenőrzés során. Így hát kénytelen vagyok itt megosztani a munkámat, amely remélem sok GTA rajongó szívét nyeri el.

Mit tartalmaz a válogatás?

• Az alap GTA 2-ben hallható zenék (van, ami a játékból van kiszedve, míg más újra lett dolgozva [részletekért lásd a CREDITS fájl tartalmát])
• A játék intrója [annak is az eredeti verziója, nem a játékban hallható nem hivatalos mix)
• A GTA 2 Promóciós filmjének zene anyagai

https://www.youtube.com/watch?v=8KQOWPtROpk

• A különböző show host beszédjei alatt elhangzó zenék (például a Phanny Joe Styles mögött elhangzó hip-hop zene, amit sokan félreazonosítanak egy GTA 1-es dallal, annak ellenére, hogy a valódi címe: Craig Mack – Flava in Ya Ear)

A tömörített csomagot itt találjátok:

https://mega.nz/#!klAnACwA!X4orfqMdwlK4xrlKk54XY1b-lip-EFfyyjuBdo2FQqg

Jó szórakozást hozzá!

A cikk végére pedig egy kis poén:

A Szomszédok egy maga idejében tök jó sorozat volt, Julcsi meg egy tök menő csaj benne aki néha még káromkodni sem volt rest. A szocializmus Barátok közte, a 90-es évek magyar valóságának kispolgári tükre mára klasszikus sorozattá vált hazánkban. Ez a Szomszédok. Ez meg a Szuperkocsi, amelyik még csak nem is lassított.

Ideje volt már használnom a multieffekt padot a gitáromhoz.

YouTube csatornám pedig ITT

Kiskoromban én is imádtam a GTA-t. Az 1. és 2. részt egyaránt. Aztán később jött az immár 3D-s 3. rész és én a fél karomat oda tudtam volna adni egy PS2-ért. Nem lett (legalább megmaradt a fél karom). Szerencsére kijött PC-re is és azon már 1-2 éves csúszással végigtolhattam (öcsémmel vállvetve). Klassz volt. Az első lépések Liberty City utcáin…a mai napig emlékszem rájuk. Aztán jött a Vice City amely nekem a mai napig a kedvencem epizódom. A retró 80-as évekbeli hangulat teljesen magával ragadott. A GTA: San Andreas volt az utolsó amivel még gyermeki lelkesedéssel játszottam. Bár ebben talán nagy szerepet kapott a rajongók által hozzá összetákolt multiplayer is. Sosem voltam olyan nagy GTA-rajongó de ismerem és tisztelem minden egyes részét a szériának, nem mellesleg akkor sem nézek bambán ha megkérdik tőlem, hogy ki az a Tommy Vercetti, avagy Carl Johnson. A GTA IV engem már egyáltalán nem nyűgözött le. A GTA V annál inkább, rengeteg órát beleöltem a fősztorin kívül is. Ám a GTA-játékok által tökélyre vitt sandbox játékmenetet más alkotások is megpróbálták lemásolni. Véleményem szerint a legjobban sikerült ilyen alkotás nem más, mint a Hong-Kong alvilágában játszódó Sleeping Dogs. Az alvó kutyák története 2012-ben futott be, engem szinte azonnal levett a lábamról, pedig eleinte kissé szkeptikusan álltam hozzá (féltem, hogy akkora csalódást okoz majd mint a Saints Row). A szintén sandbox True Crime egykori folytatásaként bejelentett, de később elkaszált, aztán másik fejlesztőgárdával (Square Enix) újjáélesztett Sleeping Dogs az utóbbi idők leghangulatosabb sandbox videojátéka.

Már eleve Hong-Kong (al)világa messze izgalmasabb mint Liberty City, avagy San Andreas. Nekem a sztori is jobban tetszett mint a GTA-k esetében. Rendőr főszereplőnk, Wei Shen, beépül egy triád bandába információszerzés céljából. Azonban a kis társasággal egyre családiasabb viszonyt kezd el ápolni, rendre újabb és újabb bűncselekmények válnak megelőzhetővé az ő információi alapján és mikor az ellenséges bandák háborút akarnak kirobbantani Hong-Kong zsúfolt utcáin, Wei főnöke úgy határoz: már nem vonja ki a fiatal srácot a triádból. Egyfajta Donnie Brasco / A Tégla -féle keveréknek is felfogható a Sleeping Dogs sztorija (természetesen megspékelve a kínai akciófilmekkel, John Woo elégedetten bólogatna), annyi különbséggel, hogy itt a kínai alvilág szabályai dominálnak. A hagyományok őrzése a triádok esetében nem pont olyan mint amcsi (maffia-)társaiknál akik döglött halat küldenek üzenetként újságpapírba csomagolva, hogy tudassák: az egyik lebukott tag már a halakkal vacsorázik. A triádok (és persze a yakuza) tisztelik a hagyományokat. Hiába nőtt fel Wei Amerikában, a szíve folyton visszahúzta őt csodaszép hazájába. Apró bökkenő, hogy minderre csak beépített zsaruként van lehetősége.