Gyerekkoromban rajongtam az Indiana Jones filmekért. Az Elveszett frigyláda fosztogatói, a Végzet temploma és a mindmáig szerintem leges-legjobb rész, az Utolsó kereszteslovag is mind-mind VHS-en jutottak el hozzám egy nagyon szép, igényes gyűjtői dobozban amely mellé járt kis ''útlevél'' is (tulajdonképpen ez csak egy kis füzetecske volt, benne országokkal ahol Indy valaha is megfordult), meg egy csomó extra cucc de helyet kapott még benne egy Ifjú Indiana Jones kalandjai VHS is (már meg nem mondom pontosan melyik epizód) amely szintén tetszett de persze az eredeti trilógia nyomába sem érhetett. Egyébként ha emlékezetek még rá, az Ifjú Indiana Jones kalandjai ment anno a tévében is, lerövidített részek formájában de be lehetett itthon is szerezni VHS-en is őket. Délutáni matinénak például mindig tökéletes volt. Na mindegy, szóval a lényeg az hogy landolt nálam a ''klasszikus'' Indiana Jones trilógia és egy nap alatt le is daráltam mind a három részt, annyira megtetszett. Már az Elveszett frigyláda fosztogatói is magával rántott, ezt pedig csak tetézte a kissé horrorisztikusabb Végzet temploma (a gusztustalan vacsora a palotában mindenkinek megvan, ugye?) és a minden ízében tökéletes Utolsó kereszteslovag. Izgultam, féltem, nevettem rajtuk de a lényeg, hogy végig érdeklődéssel néztem őket. Bővebben ITT nosztalgiáztam Indy kalandjairól.
Aztán ott volt ugye a tévésorozat meg az éktelen nagy lopás, de mégis élvezhető Elveszett ereklyék fosztogatói (a nimfomániás, Lara Croft -utánzat csajjal akinek minden részben feltűnt egy exe) és 2008-ban befutott az új Indiana Jones rész is, a Kristálykoponya királysága de az csak arra volt jó hogy elnosztalgiázzunk a belezsúfolt utalásokon és rejtett poénokon (nomeg megbotránkozzunk azon hogy Harrison Ford milyen öreg is már). Emellett szép lassan utat tört magának a Tomb Raider vonal is amelyet a mai napig imádok és leszámítva a két botrányosan középszerű mozifilmet, szerintem ezt a ''kalandozó archeológus/régészprofesszor aki ősi sírkamrákban keresgél értékes műkincsek után'' életérzést a Tomb Raider vitte a legjobban tovább (szigorúan a videojátékok/könyvek/képregények...a mozifilmek csak részben). És ha már videojátékok! Sajnos a Tomb Raider mellett nagyon sokáig nem volt értékelhető játék ebben a témában (azért a point n' click Indiana Jones & The Fate of Atlantis elég jól sikerült). De a PS3 megjelenése utáni évben, pontosabban 2007-ben befutott az Uncharted 1. része. A többi innentől pedig már történelem.
Uncharted 1: Drake's Fortune (2007)
A játékot fejlesztő Naughty Dog neve korábban a Crash Bandicoot, avagy a Jak & Dexter kapcsán lehetett ismerős (azóta pedig letették az asztalra a PS3 generáció ékkövét, a The Last of Us képében). Aki ismeri ezeket a címeket, az tisztában lehet vele hogy a csapat otthonosan mozog az akció-platformerek terén. Az Uncharted pedig ízig-vérig akció-platformer lett, méghozzá nyakon öntve egy zseniális történeti szállal, emlékezetes karakterekkel és olyan gördülékeny – egyébként TPS-nézetben zajló – játékmenettel amely mellett egyszerűen nem tudjuk letenni a kontrollert és hirtelen azon kapjuk magunkat hogy már több órája játszunk és ránk sötétedett (nem is csoda, hogy áradoztam már róla 2012-ben is ITT). Ja igen, az akkoriban csúcskategóriásnak számító grafikáról már nem is beszélve! A sztori egyébként Sir Francis Drake expedíciója körül forog aki sok száz évvel ezelőtt minden valószínűség szerint rábukkant a híres-neves Eldorádó városára. Igen, az ''Aranyvárosra'' amely a dzsungel mélyén fekszik és megannyi kincset rejt. Ennek a nyomában jár az ifjú kalandor, Nathan ''Nate'' Drake is aki barátaival (a régi mentor Victor Sullivan és az oknyomozó, kotnyeles riporter Elena Fisher) elszántan követi Francis Drake útvonalát és nyomait, a mesés kincs reményében. Igen ám, de erre a kincsre nem csak ők áhítoznak! Útjuk során megannyi ellenféllel meg kell küzdeniük és a kaland végén bizony már bekúszik a képbe a természetfeletti is. Túl sok mindent nem szeretnék elárulni a sztoriról, legyen elég annyi hogy Eldorádó kincse olyasmit tartalmaz mint a Frigyláda...csak sokkal-sokkal gonoszabbat. Aki birtokolni tudja, az a világ urává válhat. Tudom hogy kicsit klisés de egy kalandfilmbe tökéletesen beleillő sztorival operál az Uncharted 1 és minden egyes momentuma annyira vérprofin ki van dolgozva hogy életre szóló kalandot biztosít még egy kezdő játékos számára is. Én anno csak kapkodtam a fejem hogy mennyire pörög a játékmenet. Hol heves tűzpárbajokba keveredünk, hol egy száguldó jeep hátuljáról golyózáporozunk, hol pedig iszonyatosan ódon romokra mászunk fel a továbbjutást keresvén.
Nagyon hangulatos volt az is mikor egy dzsungelbéli vízesés tetején megfeneklett II. világháborús tengeralattjáróba kellett bemászni, avagy mikor ősi sírokban és kazamatákban kellett logikai feladványokat megoldani ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Az Uncharted remekül ötvözi az adrenalin-dús akció, a platformer (mászkálós/ugrálós) és a logikát igénylő részeket. Emellett pedig kellőképpen nehéz (még Normal fokozaton is), akad benne rengeteg gyűjtögethető kincs (a Tomb Raider esetében ezek voltak a rewardok) és a tényleg nagyon szép grafikán kívül a hang/zene szekció is remekül el lett találva. A Nate-et megszólaltató – és egyébként több tucatnyi játékban szinkronmunkázó – Nolan North annyira lazán és maximális beleéléssel kelti életre a karakterét hogy öröm hallgatni. Szerencsére az átvezetők mind nagyon filmszerűen lettek megoldva, sokszor lehet elmosolyodni (sőt, felnevetni!) egy-egy remek poén hallatán. Ergo a humor is nagyon ott van a cuccban de a könnyed kalandozás a játék vége felé haladván már kissé átvált ''sötétebb'' színezetűvé. Ugyebár említettem a természetfelettit amely megjelenik és testet ölt a végjátékban, azonban ez így teljesen korrekt. Ennek hatására még misztikusabb és nagyszabásúbb lesz eme kaland. A mai napig abszolút megállja a helyét hiszen mérföldkő a videojátékok történelmében. Kihagyhatatlan kaland amelybe érdemes belekóstolnia minden PS3-konzol tulajdonosnak aki kedveli az Indiana Jones -szerű hangulatot és valaha is játszott kalandor-régészprofesszorosat a kertben.