Azt már tudjátok rólam, hogy hatalmas nagy Indiana Jones és Tomb Raider fan vagyok. Előbbit már gyerekként is imádtam, utóbbit pedig mind a mai napig szívesen elő-előkapom egy végigjátszás elejéig. Ez a "kalandor-régészprofesszor kutat ősi kincsek után ősi sírokban" stílus nekem nagyon bejött annak idején. Én magam is régész akartam lenni, aki Indy módjára különféle értékes kincseket gyűjt a múzeumok számára. Olyannyira bejött ez a gyerekkori álomvilág, hogy a kertben is folyton régészeset játszottam. Nem mellesleg pedig az olyan - meglehetősen bénácska - sorozatokért is rajongtam, mint például az Elveszett ereklyék fosztogatói. És persze a videojátékok platformját sem hagytam ki, végigtoltam a Tomb Raider összes része mellett az összes jelentősebb kalandor stílusú cuccot, melyek közül leginkább az Uncharted széria hagyott mély nyomot bennem - főként a legújabb, 4. rész. Persze a hasonló stílusú filmeket is rendre megnéztem, de sokáig nem találtam olyat ami felvehette volna a versenyt Indiana Jones kalandjaival. Aztán jött 1999-ben A múmia.

Pont 10 éves voltam amikor a mozikba került ez a kalandfilm. Nem igazán értem, hogy engedhettek be rá, de emlékszem hogy keresztanyámmal karöltve együtt néztük meg valamelyik belvárosi moziban. Nagy bátorság volt ez, mert a filmben azért található pár igencsak ijesztő jelenet. Jó, ezek legtöbbje ma már egyáltalán nem annyira hatásos, de 10 éves fejjel higgyétek el, meglehetősen erősen markoltam a szék karfáját mikor a múmia először feltűnt a filmben. A történetről röviden: az ókori Théba falai között tiltott szerelemre lobbant Imhotep főpap és a fáraó szeretője. Bűnükért halálra ítélik Osiris főpapját és a lányt. Imhotep férgektől nyüzsgő teteme háromezer évig feküdt Hamunaptra elveszett városában. 1925 nyarán azonban néhány elszánt kincsvadász rábukkan az ősi sírra. Akaratukon kívül kiszabadítják Imhotep szellemét, amely egy elátkozott egyiptomi papban kel új életre. Rick O'Connell és a többi kalandor igyekeznek megszabadulni a szörnyű átoktól, amely a borzalmak 3000 éves szellemének feltámadásával fenyegeti őket és az emberiséget. Innentől fogva pedig jön a papírforma: a hős megmenti a világot, elpusztítja a gonoszt, és meghódítja a nő szívét. Dióhéjban ennyi is a sztori, egyáltalán nincs túlbonyolítva.

A múmia egy teljesen korrekt fantasy-kalandfilm. Mondjuk nem is akar többnek látszani. Könnyed szórakozás, ma már megmosolyogtató CGI effektekkel és egy egész jó Indiana Jones / Lara Croft szerelemgyerek kalandorral. Brendan Fraser ideális választás volt Rick O'Connel szerepére, láthatóan jól érezte magát a forgatáson. De Rachel Weisz is korrekt Evie szerepében, a Jonathan-t alakító John Hannah játékán pedig mindig jót derülök. Nem csak azért mert eleve egy kétbalkezes figurának írták meg, hanem mert ő nekem mindig is a köpönyegforgató Batiatus marad a Spartacus sorozatból. O'Connel viszont tényleg egy erős karakter, és Brendan Fraser kisujjból kirázza a nőcsábász pisztolyhős figurát, aki nem rest elejteni valami szellemes megjegyzést is miközben épp dupla pisztollyal lő halomra fél tucat megelevenedett múmiát. Bizony, szerencsére a címmel ellentétben nem csak Imhotep kel életre 3000 év utánam, hanem néhány szolgáját is feltámasztja. Az akció folyamatosan pörög, és a film egy percre sem ül le. Nyoma sincs üresjáratoknak, vagy oda nem illő részleteknek. Ellenben frappáns megoldásokkal tömve van a film. Az életre kelt, kvázi élőhalott Imhotep első feltűnése a filmben igazi horror pillanat, én szabályosan a szememet takargattam annak idején a moziban. Talán emlékeztek még rá, ekkor van az a jelenet, hogy az egyik jenki kutató a nagy menekülés közepette elejti a szemüvegét és teljes homályban kell bolyongania. Na, ekkor tűnik fel az igen ramaty állapotban lévő Imhotep. Lehet hogy ma már ez a zombi CGI megmosolyogtató, de akkoriban még nagyon hatásos volt - és számomra baromi félelmetes.

Ahogy a film elején az élve eltemetés, és később a ládát kinyitottak testnedveinek elszívása is. Ezektől nagyon féltem gyerekként, de még mostanság újranézve is beleborzongok. Persze rettentő meseszerű és fantáziadús film lett A múmia, de túl sokat nem is szabad várni tőle. Ez nem egy komoly film, ez egy könnyed popcorn mozi. Véleményem szerint remekül öregbítette tovább az Indiana Jones -féle hagyományokat, és szerencsére fényévekkel jobban sikerült mint az Angelina Jolie nevével fémjelzett két Tomb Raider mozi. Brendan Frasernek meg kb. ez a legemlékezetesebb alakítása. Apropó, azt tudtátok hogy az akasztásos jelenetben majdnem tényleg meghalt? Leállt a légzése és újra kellett éleszteni. Szerencsére nem történt tragédia. Nekem titkos favoritom A múmia, melyet azért pár évente szívesen újranézek. Egyedül csak azt sajnálom, hogy később az 5.1-es keverés miatt újraszinkronizálták a filmet - ez szerintem felesleges volt. Számomra az első szinkronnal igazán klasszikus A múmia, melynek készült két folytatása is és hamarosan befut a Tom Cruise főszereplésével készült reboot is. A folytatásokról csak annyit, hogy kizárólag a 2. résszel éri meg még egy cikk elejéig foglalkozni. A 3. rész - a Sárkánycsászár sírja - egyszerűen annyira vérlázítóan gagyi lett, hogy szóra sem érdemes. Ellenben A múmia visszatér még bőven megér egy cikket.

Na, csak legyetek türelemmel.