B.U.É.K. emberek!

Remélem mindenkinek jól telt a szilveszter és újult erővel vetette bele magát ismét a munka világába. Én a magam részéről az Assassin's Creed Syndicate kimaxolásán fáradoztam, mert kedves párommal beújítottunk egy PlayStation 4 konzolt karácsonyra, amire első játékom a Syndicate lett. Az Assassin's Creed játékokat kifejezetten szeretem, a Rogue a mai napig a legnagyobb favoritom a szériából, ám szerencsére a Syndicate is tartotta a szintet. A viktoriánus korabeli London lenyűgöző atmoszférával rendelkezik, a mellékküldetések pedig továbbra is sokkal érdekesebbek, mint a főküldetések - ezt már eddig is megszokhattuk az AC-játékoknál. Eddig a kedvencem az 50 Berkeley Square, mely a Charles Dickens Memories bónusztartalomban kapott helyet és mellesleg nagyon klassz utalásokat tartalmaz Dickens utolsó, be nem fejezett művére, mely a The Mystery of Edwin Drood volt, melyben egy gyilkossági ügy felgöngyölítését örökítette meg. A címben ugyan Edwin Drood neve szerepel, a könyv inkább az ő nagybátyjának, John Jaspernek  történetét meséli el, aki beleszeret egy Rosa Bud nevű diáklányba. Rosa Bud azonban Drood menyasszonya, így talán nem meglepő, hogy a férfi rejtélyes körülmények között eltűnik. Ezt a misztikus, soha be nem fejezett novellát kapcsolták össze az 50 Berkeley Square címen található kísértetjárta házzal.

De miért is különös az 50 Berkeley Square?

Az emeletes városi ház valaha olyan rossz hírnévnek örvendett, hogy sokáig képtelenség volt bele bérlőt találni. Charles Harper 1907-es, szellemjárta házakat bemutató könyvében megjegyzi, hogy "a házban kísértő szörnyű Valami a jelek szerint egy bizonyos szobában tanyázik, és annyira rettenetes, hogy legalább két személynek, aki elég bolond volt ahhoz, hogy a szobában töltse az éjszakát, kínok közötti halálát okozta". Egy nemesúr állítólag fogadásból a házban éjszakázott, bebizonyítandó, hogy a történet csak kitaláció - másnap reggel a félelemtől félholtan és kifordult szemekkel találtak rá, majd nem sokkal az eset után meg is halt. A problémák állítólag akkor kezdődtek, amikor az egyik háztulajdonos megháborodott, közveszélyes öccsét tartották egy szobában bezárva - a szerencsétlen férfi sikolyai és nyögései az egész épületet átjárták. Mások szerint egy csalódott szerelmes kísért a házban, akit esküvője előtt hagyott el a menyasszonya. Napjainkban antikvárium üzemel az épületben, mostanában nem jegyeztek fel atrocitásokat: a jelek szerint a szellemek megnyugtatónak találják a könyvek komoly világát.

Na, ezt tették bele a Syndicate-be, méghozzá remekül "kiszínezve". Dickens a játékban egy Szellemklub tagja, akik paranormális tevékenységekkel foglalkoznak és ő irányít illetve kísér minket a londoni kísértetházhoz, ahol különös rejtélyeknek kell utánajárnunk. A PS4 roppant egyszerűen kezelhető felvevőjének köszönhetően sikerült megörökítenem a hátborzongató küldetést, íme:

Igencsak felemás év volt 2016. Rengeteg híresség elhunyt, miközben Magyarországon egyre inkább kiéleződött a parázs hangulat: tüntetések tüntetések hátán, migránsozás, gyűlöletkampány, érvénytelen népszavazás, stb. Mozgalmas év volt. Valahol szomorú is, és nem csak azért mert olyanok hagytak itt minket mint David Bowie, Lemmy, Alan Rickman, Kertész Imre, Somló Tamás, Józsa Imre, Leonard Cohen, vagy Prince. Látva ennek az országnak az össze nem tartását, bal- és jobboldalra húzódó emberekkel, közutálattal, gyűlölködéssel és mérhetetlen sok rosszindulattal, valahogy az emberben felszínre tör egy kis keserűség. Ülsz hazafelé a villamoson és üveges tekinteteket látsz, megrekedt életeket. Közben odakinn meg olyan masszív szürkeségbe burkolózik a táj, mintha egy iparvárosba tartanál. Szürke emberek, szürke hétköznapok. Szar látni hogy itt tartunk. Hogy már a szomszéd Ica néni is nyáladzva migránsozik, pedig két éve még azt sem tudta hogy létezik olyan hogy Közel-Kelet. Persze az örök classic nácizás-zsidózás sem hagyott alább, jó példa volt erre október 23. Ami ott zajlott, az konkrétan a Gyurcsány-kormányt juttatta eszembe. És még mindig van aki elégedett az ország helyzetével, bár nem tudom az ilyen miféle álomvilágban él. Elkeserítő hogy mennyire széthullóban ez az ország.

Egy kisfiú az ISIS által felgyújtott olajmező mellett biciklizik az iraki Qayyarah-ban

Aztán amíg a fél világ Pokémon GO lázban égett, Európát közben megszállta az ISIS. A folyamatos félelem bekúszott a nagyvárosokban élők mindennapjaiba, a hírek tömve voltak terrortámadásokkal és menekültek vonulásaival. Legutóbb Berlinben történt egy ilyen szörnyűség, ráadásul épp a karácsony közeledtével. Én a magam részéről sok mindent átértékeltem. Például sokáig ágálltam a TV ellen, most már nézem. Igaz, csak bizonyos műsorokat de nem tartózkodom már úgy tőle mint régen. Hülyeség, hisz az ember maga válogatja meg mit akar nézni. Akinek a trash kell, az nézze azt. Akinek a dokumentumfilmek, nosza, van arra is lehetőség. Nekem a főzős műsorok jönnek be újabban, mondjuk ehhez hozzátesz elég sokat hogy elkezdtem hobbiból főzni. Mellette pedig kicsit több időt szentelek a sportnak is, hiszen egy elég súlyos betegséget küzdöttem le idén év végén. A zenét sem hanyagolom, de az olvasást jóval előrébb vettem. Illetve az írásban is sokat fejlődtem, sőt, idén olvashattatok tőlem nyomtatásban is novellákat a Black Aether magazinban. Ennyi bevezető után most már rátérnék a konkrét kategóriákra, nem húzom tovább az időt.

Év filmje + sorozata:

Mivel a The Revenant (A visszatérő) nálunk csak 2016 elején lett bemutatva, először azt akartam ide sorolni de biztos lett volna aki beleköt hogy az a film eredetileg 2015-ös. Úgyhogy nálam az év filmje ugyanaz lett mint az év horrorfilmje: A The VVitch, avagy The Witch, avagy a Boszorkány. Rengeteg szuper filmet tekintettem meg idén, de a témája miatt a VVitch vitt mindent. A dráma nagyon keményen jelen van, a naturalisztikus ábrázolásmód és a régi vágású rémtörténetként helytálló cselekményszál, a húsba maró és egyszerre lenyűgöző végkifejlettel karöltve olyan egyedi horrorélményt nyújt, amelyre méltán fogunk emlékezni. A fanatikus vallásosság és az álszentség, a kirekesztettség, az egymásra utaltság és az egymás ellen fordulás, az élet és a puszta túlélés ellentéte, a nővé érés és a lázadás, a babona és a valóság kapcsolata, a korrajz és még megannyi más, futólag érintett téma halmozódnak egymás hegyén-hátán. Ami 2014-ben a The Babadook, és tavaly az It Follows volt, az idén a The VVitch - ehhez kétség sem férhet. Rendkívül fontos alkotás, melyet mindenképp látni kell, lehetőleg eredeti hanggal.

A Rogue One számomra egyenértékű lett a régi trilógiával...

...az Arrival-ban újra eljöttek közénk az idegenek...

...a zombik is kaptak egy újfajta megközelítést...

...Harry Potter világa is visszaköszönt...

...és végre jó magyar filmekből sem volt hiány...

...de ez a brutális és kegyetlen dráma vitte a prímet

Az év sorozata nálam a Stranger Things lett, holtversenyben a Black Mirror 3. évadával, mögöttük pedig kitartóan loholt a Westworld és a Narcos 2. évada, mely korrektül lezárta az Escobar-vonalat. Aztán ott volt még a Cinemax -féle Quarry is, melyet egyértelműen a Banshee után keletkezett űr betöltésére szántak. Elég fasza kis sorozat lett, a főszerepben egy Vietnamból hazatért katonával akiből akarata ellenére bérgyilkos válik. Ez a sorozat is - csak úgy mint nagyon sok idén - másfél órás évadzáróval ért véget. Úgy néz ki, 2016-ban ez lett a menő. Így mondjuk a sorozatok is sokkal közelebb kerültek a filmekhez, ezek a másfél órás lezárások úgy kellettek már mint egy falat kenyér. Bennük sokkal jobban ki lehet bontani egy történetet, marad idő mindent szépen megmagyarázni és elvarrni amiket el kell.

Folytatás mögött a többi kategória befutói.

Néha szembejönnek borzalmas filmek. Oké, a Pet nem borzalmas. Egész vállalható darab. Csak épp sokkal de sokkal több volt benne, mint amit tető alá hoztak. Kihagyott ziccer az egész film. Alapvetően ígéretesen indul, de sajnos a végére teljesen összedől.

Történet: Seth (Dominic Monaghan) egy sintértelepen dolgozik. Unalmas napjait azonban megtöri, mikor találkozik Holly-val (Ksenia Solo), régi szerelmével. Bár a lány nem viszonozza az érzelmeit, Seth a megszállottjává válik. Összeszed róla minden fellelhető adatot az interneten, a nyomában jár, virágot küld neki és próbál valahogy a bizalmába férkőzni. Azonban mikor látja hogy semmi sem vezet eredményre, elrabolja a lányt és a sintértelep alatti pincében bezárja egy ketrecbe azzal a céllal, hogy majd engedelmességre neveli. Persze ez nem jön össze.

Bizony mondom, szuper év volt a 2016-os horrorfilmek terén! Sikerült rengeteg olyan minőségi horrort is megtekintenem idén, amelyek egyébként a külföldi siker ellenére idehaza nem hozták lázba a népeket. Itthon továbbra is azon filmek mentek nagyot, amelyeket a mozikban lehetett megtekinteni. Sajnos ezek többsége - néhány kivételtől eltekintve - hozta a futószalagon gyártott, ijesztgetés-központű, pocsék minőséget. Ahhoz elegendőnek bizonyultak, hogy a tinilányok a moziteremben ülve félelmükben magukra borítsák a pattogatott kukoricát meg a kólát, de összességében ezen filmek továbbra is a béka segge alatti szinten toporogtak. Persze erre a listára én a legjobbakat válogattam be, az 5-ből mindössze 3 ment nálunk is moziban - ebből 1 csak művészmozikban. A másik 2 pedig talán csak az ízig-vérig horrorrajongók előtt ismeretes. Ám még mielőtt következnének 2016 legjobb horrorfilmjei, lássuk az év csalódását, mely igen mély nyomot hagyott bennem.

Az év csalódása: Blair Witch

Annyira vártam ezt a filmet, és annyira mellément. A potenciál megvolt, az alapanyag baromi erős kellett volna hogy legyen ahhoz, hogy egy korrekt folytatás szülessen - és mégsem sikerült. Hatalmas kihagyott ziccer lett a teljes film, mely csak nyomokban emlékeztet az 1999-es eredetire, melyet én mind a mai napig imádok. Mielőtt valaki lehurrogna, elmondanám, hogy óriási rajongója voltam/vagyok a Blair Witch mitológiának, A-tól Z-ig ismerem az egész legendát, Koporsó-sziklával, Rustin Parral, Elly Kedwarddal, meg a videojátékokkal együtt. Ezért is voltak igen nagy elvárásaim az új résszel kapcsolatban. Ami - és ezt ki kell emelnem - egyáltalán nem indul rosszul. Örvendeztem, hogy alázattal nyúltak hozzá a mitológiához - legalábbis a film elején. Utána az elmaradhatatlan eltévedésen és pánikoláson túl rögvest szemet szúrnak az olyan hiányosságok, mint a túl sok karakter (esély sincs megkedvelni őket), a túltolt found footage jelleg (a kamerás úgy kapkod mintha egy darázs-raj loholna a nyakában) és a mitológia szempontjából abszolút csúfos végkifejlet, melyben valami olyasmit próbálnak letuszkolni magyarázatként az ember torkán, mely az egész Blair Witch legendát alapjaiban köpi szembe, rohadt pofátlan módon. Kár érte.

És most jöjjenek 2016 legjobbjai:

Parádés folytatás: The Conjuring 2

Mikor megtudtam, hogy érkezik a The Conjuring (magyarul az elég béna Démonok között címet kapta) folytatása, kissé megijedtem. Az 1. rész ugyan nekem hatalmas kedvencem, de az Annabelle -féle förmedvény elhitette velem, hogy ez a film is csak a minél több pénz összeszedésére lesz jó, mint annak idején a Paranormal Activity. Aztán kiderült, hogy James Wan visszatér, és én megnyugodtam. Ez az az ember, aki vérprofi ha horrorról van szó. Nálam már az Insidious 1-2 bebizonyította, hogy Wan korunk egyik legjobb horrorfilmes rendezője, aki akkor érzi magát igazán elemében, hogy kiugraszthatja az embert a gatyájából. Nagyon sokan próbálják őt másolni, többnyire kevés sikerrel. Az Enfield poltergeist esete a mai napig a legfelkapottabb poltergeist-jelenség, melyet a történelem során rögzítettek. Tökéletes alapanyagként szolgált ehhez a filmhez. És nagyon szépen illesztették össze a valós eseményeket a kötelezően "színes" kitalált történésekkel. Nem értem azokat, akik a sztori miatt szarozzák a filmet. Valós eseményeket ugyanis nem lehet átírni. Hozzájuk toldani olyasmit, amitől viszont korrekt horrorrá avanzsálódik a film, annál inkább. És itt pont jó arányban szerepelnek az ijesztgetések. A feszültség végig kitart, a szereplők jól játszanak, a képi világ és a zene pedig továbbra is remek. Több nem is kell egy jól működő horrorhoz. Hideg téli estékre épp ideális, az apácás spin-off is várós.