Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

2016 legjobbjai

Film, album, videojáték, miegymás

2016. december 22. - -Britpopper-

Igencsak felemás év volt 2016. Rengeteg híresség elhunyt, miközben Magyarországon egyre inkább kiéleződött a parázs hangulat: tüntetések tüntetések hátán, migránsozás, gyűlöletkampány, érvénytelen népszavazás, stb. Mozgalmas év volt. Valahol szomorú is, és nem csak azért mert olyanok hagytak itt minket mint David Bowie, Lemmy, Alan Rickman, Kertész Imre, Somló Tamás, Józsa Imre, Leonard Cohen, vagy Prince. Látva ennek az országnak az össze nem tartását, bal- és jobboldalra húzódó emberekkel, közutálattal, gyűlölködéssel és mérhetetlen sok rosszindulattal, valahogy az emberben felszínre tör egy kis keserűség. Ülsz hazafelé a villamoson és üveges tekinteteket látsz, megrekedt életeket. Közben odakinn meg olyan masszív szürkeségbe burkolózik a táj, mintha egy iparvárosba tartanál. Szürke emberek, szürke hétköznapok. Szar látni hogy itt tartunk. Hogy már a szomszéd Ica néni is nyáladzva migránsozik, pedig két éve még azt sem tudta hogy létezik olyan hogy Közel-Kelet. Persze az örök classic nácizás-zsidózás sem hagyott alább, jó példa volt erre október 23. Ami ott zajlott, az konkrétan a Gyurcsány-kormányt juttatta eszembe. És még mindig van aki elégedett az ország helyzetével, bár nem tudom az ilyen miféle álomvilágban él. Elkeserítő hogy mennyire széthullóban ez az ország.

2_13.jpg

Egy kisfiú az ISIS által felgyújtott olajmező mellett biciklizik az iraki Qayyarah-ban

Aztán amíg a fél világ Pokémon GO lázban égett, Európát közben megszállta az ISIS. A folyamatos félelem bekúszott a nagyvárosokban élők mindennapjaiba, a hírek tömve voltak terrortámadásokkal és menekültek vonulásaival. Legutóbb Berlinben történt egy ilyen szörnyűség, ráadásul épp a karácsony közeledtével. Én a magam részéről sok mindent átértékeltem. Például sokáig ágálltam a TV ellen, most már nézem. Igaz, csak bizonyos műsorokat de nem tartózkodom már úgy tőle mint régen. Hülyeség, hisz az ember maga válogatja meg mit akar nézni. Akinek a trash kell, az nézze azt. Akinek a dokumentumfilmek, nosza, van arra is lehetőség. Nekem a főzős műsorok jönnek be újabban, mondjuk ehhez hozzátesz elég sokat hogy elkezdtem hobbiból főzni. Mellette pedig kicsit több időt szentelek a sportnak is, hiszen egy elég súlyos betegséget küzdöttem le idén év végén. A zenét sem hanyagolom, de az olvasást jóval előrébb vettem. Illetve az írásban is sokat fejlődtem, sőt, idén olvashattatok tőlem nyomtatásban is novellákat a Black Aether magazinban. Ennyi bevezető után most már rátérnék a konkrét kategóriákra, nem húzom tovább az időt.

Év filmje + sorozata:

Mivel a The Revenant (A visszatérő) nálunk csak 2016 elején lett bemutatva, először azt akartam ide sorolni de biztos lett volna aki beleköt hogy az a film eredetileg 2015-ös. Úgyhogy nálam az év filmje ugyanaz lett mint az év horrorfilmje: A The VVitch, avagy The Witch, avagy a Boszorkány. Rengeteg szuper filmet tekintettem meg idén, de a témája miatt a VVitch vitt mindent. A dráma nagyon keményen jelen van, a naturalisztikus ábrázolásmód és a régi vágású rémtörténetként helytálló cselekményszál, a húsba maró és egyszerre lenyűgöző végkifejlettel karöltve olyan egyedi horrorélményt nyújt, amelyre méltán fogunk emlékezni. A fanatikus vallásosság és az álszentség, a kirekesztettség, az egymásra utaltság és az egymás ellen fordulás, az élet és a puszta túlélés ellentéte, a nővé érés és a lázadás, a babona és a valóság kapcsolata, a korrajz és még megannyi más, futólag érintett téma halmozódnak egymás hegyén-hátán. Ami 2014-ben a The Babadook, és tavaly az It Follows volt, az idén a The VVitch - ehhez kétség sem férhet. Rendkívül fontos alkotás, melyet mindenképp látni kell, lehetőleg eredeti hanggal.

rogueone_cast.jpg

A Rogue One számomra egyenértékű lett a régi trilógiával...

hero_arrival-tiff-2016-2.jpg

...az Arrival-ban újra eljöttek közénk az idegenek...

the-girl-with-all-the-gifts-3.jpg

...a zombik is kaptak egy újfajta megközelítést...

legendas_allatok_es_megfigyelesuk_screenshot_20161116201219_1_original_1150x645_cover.jpg

...Harry Potter világa is visszaköszönt...

20151105gonosz-jatekot-uz-vele-.jpg

...és végre jó magyar filmekből sem volt hiány...

the_witch_a24_3_0.jpg

...de ez a brutális és kegyetlen dráma vitte a prímet

Az év sorozata nálam a Stranger Things lett, holtversenyben a Black Mirror 3. évadával, mögöttük pedig kitartóan loholt a Westworld és a Narcos 2. évada, mely korrektül lezárta az Escobar-vonalat. Aztán ott volt még a Cinemax -féle Quarry is, melyet egyértelműen a Banshee után keletkezett űr betöltésére szántak. Elég fasza kis sorozat lett, a főszerepben egy Vietnamból hazatért katonával akiből akarata ellenére bérgyilkos válik. Ez a sorozat is - csak úgy mint nagyon sok idén - másfél órás évadzáróval ért véget. Úgy néz ki, 2016-ban ez lett a menő. Így mondjuk a sorozatok is sokkal közelebb kerültek a filmekhez, ezek a másfél órás lezárások úgy kellettek már mint egy falat kenyér. Bennük sokkal jobban ki lehet bontani egy történetet, marad idő mindent szépen megmagyarázni és elvarrni amiket el kell.

Folytatás mögött a többi kategória befutói.

Év albuma:

Na, ez az a kategória ahol nem volt nehéz dolgom, ugyanis idén számomra nem létezett olyan hogy év albuma. Elkezdtem egy csomó régi Marilyn Manson-t hallgatni és ezekkel el is voltam, különösebben nem érdekelt hogy mi az aktuálisan felkapott csúcslemez, hisz az általam szeretett zenekarok egyike sem adott ki olyasmit idén, amire felkaptam volna a fejem. Oké, mondjuk a Radiohead megint kiadott sunyiban egy új albumot, de bevallom őszintén, eléggé eltávolodtam már a Radiohead által képviselt zenétől, ezért azt még a mai napig nem hallgattam meg. Sokkal "keményebb" zenéket hallgattam idén, talán ezért is esett meg hogy írtam egy kritikát a Bad Omens debütjéről. Volt egy kurvajó Girls Names, Operators, Black Bartók -koncert is a Dürer kertben, amit ugyan végigfagyoskodtunk, de az Operators dobhártyaszaggató szintis electropopja és a közönség felé intézett poénjaik simán kárpótoltak. Ha nagyon nem találok értékelhető lemezt év végéig, akkor általában az jön, hogy elkezdem bújni a különféle zenei szaklapokat és azokból csemegézek. Ezt idén is megtettem, de még így sem leltem olyasmire ami hosszabb ideig lekötött volna. Egyedül az új Korn lemez - The Serenity of Suffering - kúszott fel úgy a lejátszómra, hogy szinte észre sem vettem és minden reggel munkába menet ezt hallgattam. Pedig én aztán sosem voltam egy Korn-rajongó, ismertem tőlük kb. 2-3 dalt és annyi. Ez az új lemez viszont valahogy mégis betalált.

Ezt a stílusos klipet a zene nélkül is imádnám

Hisz a 11 + 2 bónusz dalból 6-7 abszolút az a kategória, melyeket naponta szívesen hallgatok újra. Sétálok befelé, van vagy -4 fok, lefagy a tököm és közben bömböl a fülesből a Korn. Na, azt hiszem ez is olyasmi amit tinikoromban sokkal jobban élveztem volna, de így is teljesen rendben van. Mansonnal is így voltam, illetve vagyok. Csúsztam jópár évet és csak idén kezdtem el őt hallgatni. Írtam is két kritikát ITT, illetve ITT. Magyar lemezeket pedig még ennyit sem hallgattam 2016-ban. Shame on me, de tényleg nem érdekeltek különösebben az idei zenei felhozatal befutói. Mondjuk a YouTube csatornámra feltettem pár általam készített szerzeményt, ezek ERRE találhatóak. Egész megszerettem a zenekészítést, ezt a jövőben sem akarom hanyagolni. Na, de lássuk inkább a következő kategóriát.

Év videojátéka:

Idén már szereztem egy PlayStation 4 konzolt, úgyhogy végre én is generációt váltottam. Épp ideje is volt már, hiszen annyira nem akadt már mivel játszanom PS3-on, hogy Call of Duty játékokkal szemeztem, basszus - a Black Ops-ot meg is vettem. Oké, mondjuk a Black Ops a legjobb CoD játék, de ez most mellékes. Nálam 2016 befutója videojáték kategóriában egyértelműen az INSIDE lett. Egyszerűen torkon ragad az a masszív atmoszféra, ami árad a játékból. Átvitt értelemben pedig - legalábbis az én értelmezésemben - egy olyan súlyos betegségről szól, mellyel én nekem is meg kellett küzdenem. Az INSIDE nyomasztó, félelmetes, de leginkább elgondolkodtató kaland, melyet minden disztopia-kedvelőnek ki kell próbálnia. A mezőnyben indult még nálam az Uncharted 4: A Thief's End és a Layers of Fear, de remekül elvoltam idén a The Last Door 2. évadával is. Viszont egyik sem tudott annyira mély nyomot hagyni bennem, mint a Limbo készítőinek idei alkotása. Najó, a Firewatch megközelítette ezt a szintet. Illetve remekül elvoltam a Stardew Valley JRPG-kinézetű farmerkedésével. Olyan nyugalmat áraszt magából az a játék, hogy öröm volt nap nap után leülni elé termeszteni egy kis cukorrépát vagy bejárni a közeli várost új kalandok után kutatva. Abszolút addiktív cucc, simán rá lehet függeni.

uncharted-4_drake-jump-down1.jpg

Kalandoztunk idén kalózok nyomában...

firewatch-e3-5.jpg

...hatalmas területeken bolyongva...

stardew-valley.png

...farmerként saját finomságokat termelve...

a1rluwdjynl.jpg

...és felfedezhettünk sötét családi titkokat is...

inside_shot_20.png

...de 2016 legnagyobb kalandját egy piros pulcsis kisfiú hozta el

Az INSIDE vitte a prímet, minden tekintetben. Én nem is gondoltam volna, hogy ennyire összetett játék lesz belőle. Imádom az ilyeneket pedig. Mármint az olyan "játékokat" amelyeknek annyira komplex a története és annyi a mondanivalója, hogy utána még napokra bennragad az ember fejében. Emlékszem még, mikor a Dear Esther miatt órákig bújtam a fórumokat hogy valaki épkézláb magyarázatot találjak a sztorira. Dettó ez volt a BioShock Infinite esetében is, pedig az még csak nem is indie játék. És ezek mellé sorakozott fel az INSIDE. A disztopikus világ leginkább Orwell híres regényére, az 1984-re emlékeztet, szürke folyosókkal, élőhalottként mozgó, szolgasorba taszított munkásokkal és katonás rendben működő hideg gépezetekkel. De akadnak természeti helyszínek, víz alatti szakaszok is, a maguk csodáival, titkaival és egyedi veszélyeivel. Nem hosszú a játék, 4-5 óra alatt lazán végigjátszható. Ám az élmény berágja magát az agyadba és nagyon sokáig nem mászik ki onnan.

tumblr_static_beautiful-fairy-lights-winter-favim_com-275869-2665.jpg

Én továbbra is reménykedek a fehér karácsonyban

Hát, ezek voltak idén az én személyes kedvenceim. És hogy mit várok 2017-től? Nos, filmes téren egyértelműen az Alien: Covenant az, amit már tűkön ülve várok. Nekem a Prometheus is nagyon tetszett, remélem korrekt módon fűzik tovább az Alien-mitológiát. Zenei fronton Manson és a Depeche Mode új albumait várom, bár félő hogy utóbbi újfent nem váltja be a hozzá fűzött reményeim. Előbbinek viszont ha minden jól megy, ott leszek a Budapest Parkban megrendezendő koncertjén én is. A 2017-es videojátékok közül a Resident Evil 7: Biohazard az amit nagyon várok, a demót már rongyosra játszottam. Végre elhagyják az akció-jelleget és megint a kőkemény túlélőhorror lesz főszerepben. Kíváncsi leszek az új Call of Cthulhu, Outlast 2 és Red Dead Redemption 2 játékokra is - hogy az indie címekről már ne is szóljak -, addig viszont bőven lesz még időm pótolni pár, eddig kimaradt címet, hiszen PS4 birtokában végre nincs előttem akadály. 2016 horrorfilmjeit ugyebár már kiveséztem ITT, kíváncsian várom hogy ez a műfaj miket termel - és okád - ki magából 2017-ben, ugyanis az Alien-en kívül az Insidious 4, a Get Out, a Labyrinth, a Split és a Saw Legacy is meglehetősen érdekesnek hangzik, de a Kör készítőjének új filmje, a Cure for Wellness az, amire már most lecsapnék - baromi erős lesz. Szóval 2017-ben is lesz mivel foglalkozni (remélem immár zenei fronton is) és bízom benne hogy a Focker blog olvasói is velünk maradnak a továbbiakban, kritikákra éhesen.

Meghitt, szeretetteljes, süteményillatú karácsonyt kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr6912063063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.12.22. 17:26:38

Tetszett az összegzés, jó volt olvasni. ^^ Én meg remélem jövőre is várható lesz tőled, hogy írsz a blogra még több érdekességet. ^^

theus 2016.12.23. 14:25:14

Black mirror és Westword? komolyan? Black mirror ostoba stilizálás és közepes ötletek. Westword hogy meséljünk el minél zavarosabban egy egyszerű történetet aminek egyébként se füle-se farka.

SoltBrain 2016.12.26. 21:35:28

Elégedett én sem vagyok az ország helyzetével, csak tudom, hogy máshol sokkal rosszabb az élet. A fejlődő országok állapotát gondolom nem kell bemutatnom senkinek; éhínségek, háborúk, járványok és kilátástalanság. Mostanában a fejlett világban is óriásira nőtt a feszültség mind politikai (etnikai, vallási) vagy akár egyéni szinten (megélhetési gondok). Nyilván sok mindenen kéne még javítanunk, de én összességében örülök neki, hogy Magyarországra születtem. Emellett úgy gondolom, hogy egyszer minden rossz elmúlik. Valószínűnek tartom, hogy az emberiségre lassan egy új korszak fog köszönteni, technikailag és szellemileg egyaránt. Remélhetőleg kevés háborúval megússzuk majd a problémákat.
süti beállítások módosítása