...talán már Nyár? Az időjárás alapján bőven benne járhatnánk már. És ez még rímelt is. Szóval igen, borzasztó meleg van. Kész kánikula. Ez amellett, hogy rendesen megizzasztja az ember, még jól le is fárasztja néhanapján. Én speciel nem vagyok valami lusta-típus de ha nagyon meleg van, akkor hajlamos vagyok egész nap éber álomban tengődni. Ilyenkor eléggé lelassulok és úgy kell rávenni, hogy menjek erre-arra. Na, ezeken a forró, merengős napokon aztán szóba sem jöhet a testedzés, avagy este egy kis futás a parkban. Nem, ilyenkor inkább marad a zenehallgatás, az olvasás, meg este egy film, aztán csókolom! A minap is úgy elaludtam, hogy reggel lekéstem egy állásinterjút. Kész szerencse, hogy át tudtam tetetni a jövő hétre. Oké, mondjuk nem olyan nagy szám. Nem dől össze a világ ha kihagyom, de mégiscsak fáradozott valaki azzal, hogy végignézte az önéletrajzom és írt vissza (ez manapság Magyarországon már ritkaságszámba megy), ergo az a minimum, hogy elmegyek az interjúra hozzá. És egyébként is kell a pénz, mert idén beterveztem egy Sziget fesztivált meg még egy-két koncertet amelyeket jó lenne meglesni, csak hát a nagyrészük az külföldön lesz. Mondjuk tökmindegy, legfeljebb vonatozunk. Bár ha akkor is ilyen meleg lesz...nem is tudom. Nagyon-nagyon-nagyon durva ez a forróság. Tömegben pedig szinte gyilkos. Fullasztóan gyilkos.

Budapest Retró

Múltkor felszálltam egy tömött buszra, azt hittem szaunában járok. Nem elég, hogy alig volt levegő, ráadásként még rohadt büdös, fanyar izzadság-szag is belengte az egész járművet. Összesen 2 megállót bírtam így ki, utána inkább mentem villamossal tovább. Én már most mérget veszek rá, hogy idén is borzasztó szeszélyes lesz az időjárás és ember legyen a talpán aki Nyár közepén, a 40 fokos hőségben róni szeretné majd a várost. De már most is csak óvatosan, valami innivalóval a táskátokban mászkáljatok mert komolyan mondom (írom), gyilkos ez az idő. Ha a világvége egyszer napkitörés formájában jön el, meg sem fogjuk érezni és biztos lesznek olyanok akik még ki is ülnek a teraszra napozni mert azt hiszik csak egy újabb forró kánikulai délután. Estére meg hamuvá ég minden. Simán elképzelhető. Na mindegy, tulajdonképpen csak annyit szerettem volna, hogy holnap kaptok egy videojátékos cikket az új BioShock epizódról (elöljáróban: fantasztikus lett), aztán a jövő héten már megpróbálok visszakanyarodni a zeneajánlós és a sorozatajánlós bejegyzésekhez is mert például a Bates Motel sorozattal is úgy el vagyok maradva, hogy lassan már az 1. évad is véget ér, mire kikerülnek a kritikák róla. Hát, ez van gyerekek, nem sok időt töltök mostanság a gép előtt. Ha pedig mégis, akkor igyekszem kb. mindenhova írni ahol csak megtalálható vagyok, hiszen tudjátok, hogy nem csak egy blogon tevékenykedem (tulajdonképpen még sosem számoltam össze, hogy összesen mennyin...). De arra gondoltam, a "népnevelő" célzattal írt cikkek nagyobb hangsúlyt kapnak majd eztán, úgy tűnik nektek is bejönnek. Ennek egyébként nagyon örülök. Persze egyúttal örülök a jóidőnek is, csak kissé visszafoghatná magát. A kevesebb ugyanis néha több. Olyan kellemes 25 fokkal még kibékülnék. Lágy szellővel. Hallod, Tavasz? Vigyázzatok hát magatokra és egymásra (ebben a forró időben meg pláne) és mindig, mindenhová vigyetek magatokkal vizet!

Bármikor jól jöhet!

U.i.: Hoppá, majdnem elfelejtettem! Ma reggel a metrón láttam egy pasast (eléggé rockernek nézett ki...) akin American Psycho-s póló volt! De valami bitang jól nézett ki (mármint a póló, nem a pasas, khm...), fekete alapon a híres baltás kép és alatta nagybetűkkel a cím. Hű, majdnem megkérdeztem, hogy hol vette de épp zenét hallgatott és olvasott. Szóval aki tudja, hogy hol lehet ilyen pólót venni, az kérem jelezze nekem mert már évek óta vadászom egyre és nem igazán akarok USA importot. Előre is köszi! :)

Pénteken este megnéztük a Feledés (Oblivion) című új sci-fi filmet moziban. Hát, nem voltam annyira lenyűgözve. Félreértés ne essék, a film iszonyat látványos. És 3D nélkül is képes a székbe szögezni. A zene szintén fantasztikus (bár nekem néhol felsejlett a Prometheus néhány kísértetiesen hasonló témája). A történet viszont nem épp egyedi, és akkor még finoman fogalmaztam. Oké, talán egy átlag nézőnek fel sem tűnhet az a sok nyúlás/lopás amelyeket a film pofátlan módon eszközöl, de én végig szemfüles voltam és a kb. 2 órás játékidő alatt olyan filmekkel vontam vele párhuzamot mint a 2009-es Hold (Moon), a Függetlenség napja (Independence Day), avagy a WALL-E. Túl sok helyről "kölcsönöz" a Feledés és pont ez a legnagyobb hibája. Lehetne eredeti, friss és újat hozó de a felsorolt filmek ismeretében a nézőben egyre inkább eluralkodik az az érzés, hogy ezeket már látta valahol. Ettől függetlenül a film tökéletes popcorn-mozi. Látványos, izgalmas, a megfelelő helyeken pedig még vicces is. Tom Cruise pedig...nos hát, Tom Cruise megérne egy külön bejegyzést. Fantasztikus, hogy a pasas már leélt fél évszázadot de még mindig olyan fiatalnak néz ki mint a 2000-es évek elején. Le a kalappal előtte! Summa summarum, a Feledés remek választás lehet ha szereted a csavaros sci-fi alkotásokat és nem igazán van nagy filmfaló, értem ezalatt, hogy például nem szoktál független-, avagy művészfilmeket nézni. Ne várj túl sokat a filmtől, de barátokkal/haverokkal remek kikapcsolódás. Na, akkor haladjunk is tovább. Mivel a Tavasz már annyira itt van, hogy nem ritkák a napi 30 fokok sem, az ember megpróbál ilyenkor minél többet a szabadban tartózkodni. A budapesti ember meg – jobb alternatíva nem lévén – kiszakad ilyenkor a Margit-szigetre. Mentünk mi is szombaton. Tele volt a villamos. Verejtékező emberek garmadája. Margit-sziget megálló. A villamoson utazók fele leszállt. Hoppá, leszünk egy páran! – gondoltam magamban. Nyomult is befelé a tömeg. Azt érdemes tudni, hogy most nagy munkálatok folynak a Margiton és egy része bizony le van zárva, kerítéssel elkerítve. Ettől függetlenül így is rengetegen voltak. A füves részeken kb. 5 méterenként heverészett egy-egy kupac fiatal, legtöbben az árnyékban, de sokan kifeküdtek napozni is. Mi egy viszonylag árnyékos helyen telepedtünk le. Nagyon kellemes, édeskés virágillat borított be mindent.

A "Margitozni" kifejezés azt jelenti, hogy kimenni a Margit-szigetre és nem csinálni semmit. Azaz egy valamit mégis: pihenni. Leterítettük a pokrócot, leheveredtünk, kibontottunk egy sört és lazultunk. Beszélgettünk, iszogattunk, hülyéskedtünk, figyeltük a sétálókat. Ennyi. Tulajdonképpen ha az ember ki akar szakadni egy kicsit a természetbe, akkor nem is szabad előre tervezgetnie. Csupán induljon neki és majd minden jön magától. Talál egy tökéletes helyet ahol letelepedhet, mélázhat, filozofálhat, pihenhet, stb. Nem kell konkrét célt kijelölni, jön az majd magától. A Margit egyébként borzasztó szép ilyenkor. Adja magát, hogy a budapesti panelproli legalább egy sétát tegyen rajta de a többség úgyis ott ragad sötétedésig. Szeretek oda járni. Olyan mint egy hatalmas, a Duna vizéből kinövő Édenkert amely mentes a sok illúzióromboló létesítménytől és megmaradt a természet egyik legszebb ajándékának ebben a városban. Ám még egy lényeges tulajdonsága van számomra. Most már egy jóideje Budán többet vagyok mint Pesten. Buda nekem az etalon. A fényűzés, a pompa, a régi korokat megidéző hangulatos és imádnivaló városrész. Pest viszont a hely, ahol születtem és felnőttem. A gyerekkorom, az ifjúságom és – hogy egy kicsit földhözragadtabb hangnemet is megüssek – a bejelentett lakhelyem otthona. E két városrész között ingázom nap mint nap. Hol fent átkelvén (villamos), hol pedig lent (metró). Tudom, hogy életem további részének és öregkoromnak is színhelye Buda lesz. Azonban Pest számomra mindvégig olyan marad mint egy kedves rokon, épp látogatóban (itt egy kis AKPH-t idéztem). Ebből a szempontól pedig nagyon lényeges, hogy a Margit-sziget – mint a szendvics közepén a szalámi – épp a kettő között helyezkedik el. Nem érdekel, hivatalosan melyik kerülethez tartozik (pedig a XIII.-hoz), számomra teljesen más jelentése van annak, hogy Buda és Pest között leledzik. Ez számomra azt jelképezi, hogy amikor egyedül ott járok, nem tartozom sehová. Csak magam vagyok és a természet. Spirituális értelemben is. Nem köt az idő, a feladatok, a család. Olyan mint egy idegen planéta. Számtalanszor jártam már ott de mindig képes valami újat mutatni. A legmélyebb eszmecseréknek sem tudnék keresve sem jobb helyet találni mint a Margit egy füves, árnyékos placca. Ergo aki budapesti, az sürgősen lépjen el "Margitozni" amikor csak teheti. Aki pedig épp csak látogatóba jár fenn pár napra, az is nézzen el arra mert igazi élmény minden alkalommal és tényleg feltölti az embert pozitív energiákkal.

Pont egy hete, szombaton kinn voltunk a PlayIT 2013 rendezvényen a Millenárison. Kurva sokan voltak. Szerintem hozzávetőlegesen 3000 fővel több ember jutott be mint amennyinek szabadott volna. Rengetegen jöttek haverokkal (mondjuk én magam is...) de néhányan kisebb csoportokba tömörültek hiszen volt olyan gyerek akihez 6-7 haverja is hozzácsapódott a majd' 3 órás sorbanállás alatt. 1500 volt a beugró. Nem is csoda, hogy kígyózott a sor a bejárattól egészen a Mammut parkolójáig és még egy darabon végig az utcán. Két sor volt. Egyikben akik már megvették elővételben a jegyet, a másikban akik a helyszínen szerették volna. Nos, mi csak pár órát voltunk benn a rendezvényen de amikor kijöttünk (kb. dél környékén) eme második sor még mindig rendületlenül kígyózott végig a Millenáris egész területén. Egyébként meg maga a rendezvény nem volt egy nagy szám. Mi konkrétan a God of War című PS3-mas videojátékért mentünk mert ezresekkel olcsóbb volt ott, mint a boltban. Meg is lett. Volt még rengeteg cosplay, egy nagyobbacska színpad (hozzáteszem: a kivetítőből szinte semmit sem lehetett látni...) és mindezt két szinten. Az alsón ezerrel pörögtek a legújabb videojátékok, az emeleten pedig lehetett mindenféle csecsebecsét, pólókat, meg ajándékokat venni. Én lefotóztam pár Lara Croft-nak öltözött csajt (nem volt nehéz, mert kb. minden második annak öltözött) nomeg jól elbeszélgettem gyerekkorom kedvenc szerkesztőjével, Gyu-val a Gamestar standnál ahol egyébként lehetett korábbi újságokat venni potom 300 forintért. Kellemesen nosztalgikus érzés volt mert régen nagy rajongója voltam a lapnak. Az ilyen rendezvényeken az a klassz, hogy ki tudsz próbálni hivatalosan még meg sem jelent címeket, azonban amikor mi ott voltunk kb. minden nagyobb címnél akadt egy "ottragadt" kompánia akik elkezdték nyomni a játékot és pont leszarták, hogy esetleg más is kipróbálná. De tényleg. Volt olyan srác aki mellett négyszer mentünk el 1 óra alatt és még mindig rendületlenül játszott. Függőség? Ugyan már! Aztán sajnos a posztereket is hamar elkapkodták pedig egy-két poszter nekem is jól jött volna a szobám falára. Mint említettem, tényleg kurva sokan voltak. Karszalaggal lehetett bemenni de akkora volt a tömeg, hogy szerintem senkinek nem tűnt volna fel ha karszalag nélkül téblábolunk benn. A sorban összehaverkodtunk pár sráccal, de hamar végeztünk és inkább átmentünk a Mammutba kajálni. Azt hozzáteszem, hogy azért elég rendesek voltunk mert a karszalagjainkat megkapta 3 várakozó a sor végén és még pénzt sem kértünk értük. Remélem bejutottak. Legalább aznap is cselekedtünk valami jót.

Ennyi lett volna a PlayIT 2013. Láthattunk olyan videojátékokat amelyek még meg sem jelentek de kipróbálni sajnos nem tudtuk őket mert mindent lefoglalta egy-egy társaság. A PlayIT ennek (és a sok panasznak/anyázásnak a Facebook-oldalukon) fényében inkább amolyan FuckIT rendezvénnyé silányult és talán jövőre már el is állnak a megrendezésétől, de az biztos, hogy néhány tősgyökeres kocka szombatját vidámmá és felejthetetlen élménnyé változtatták vele. Másnap a 6-os villamossal utaztam a Blaháról befelé a Moszkvára, amikor a Margit-hídnál felszállt egy pasas meg a nője. Szerintem nem csak berúgva voltak, viselkedésük alapján nem spóroltak a kokainnal sem. Pont mellettem ültek (mit ültek, dőltek) le. Amilyen hangnemben azok ketten egymással beszéltek, az bőven kimerítette a kiélt, felszínes-párkapcsolat fogalmát. Pedig mindkettő jól szituált, vagyonos alaknak tűnt. A nő elnyúlt az ülésen, nyerítve röhögött és próbált valami értelmeset kinyögni. A pasas folyamatosan kurvaanyázta, már-már olybá tűnt, megüti ott helyben (ennek nem egyszer hangot is adott...). Záporozott a szájából a "mocskos szőke ribanc" és a "leszállunk, elvágom a torkod te kurva" kifejezések garmadája. Az egész villamos őket leste. Épp a barátnőmet készültem hívni mikor felszálltak de gyorsan letettem inkább, nehogy hallja, miféle horror megy a villamoson. Nem tudom ezek ketten józanul is így beszélnek-e egymással de az biztos, hogy az alkohol és a drog felszínre hozta valódi énjüket, elfojtott indulataikat. A Mechwart ligetnél szálltak le. Egy telepi raj még utánuk is kiáltott, hogy milyen jól tették, hogy letakarodtak a villamosról. Nem tudom onnan merre mehettek tovább. De bízom benne, hogy összetalálkoztak pár rendőrrel. Az ilyen elbaszott alakok azonban elgondolkodtatásra késztetnek. Felvázolják, hogy mennyire kivesztek már a valódi értékek manapság a párkapcsolatokból. Helyüket szép lassan átvette a szex és az egó növelésének fontossága. Hiszen ma már sokan úgy tekintenek párjukra mint egy mutogatni való értékre. Megszólják ha nem elég nőies/férfias és nem öltözködik úgy, hogy mások is megbámulhassák, legeltethessék rajta a szemüket. Nem fogják egymás kezét mert mindkettő az okostelefonját nyomkodja. Nem hallják egymást mert mindkettő zenét hallgat fülessel. Nem néznek egymásra mert bár együtt vannak, másokat mustrálnak. Az egójuk legyűrte őket. Azt hiszik, övék a világmindenség. Kapcsolatuk szex-centrikus és csupán addig maradnak együtt amíg nem jön egy újabb. Egy jobb. Egy mutatósabb. És így élik le az életüket. Tartalmas, kiegyensúlyozott, szerelemtől fűtött párkapcsolat nélkül. A szeretet fogalmát maximum a filmekből ismerik csak. A gyerekvállalás pedig borzasztóbb nekik mint 10 természeti katasztrófa egyetlen nap alatt. De nekik ez így jó. Ha meg is élik az öregkort, valószínűleg idegroncsok lesznek már addigra mindannyian és nem tudnak egyetlen boldog emléket sem felidézni az életükből. Mert a boldogság és az elégedettség bizony koránt sem ugyanaz. Elégedett lehetsz ha mondjuk valaki meglep téged egy hőn áhított ajándékkal de a boldogság az máshol keresendő. Egészen máshol.

Éteri, már-már kozmikus és nem lehet tárgyakkal megvásárolni.

Nem szeretem ha valaki meg akarja mondani nekem, hogy mit csináljak. Sosem szerettem. Mindig a magam feje után mentem. Állandóan magam fundáltam ki lehetséges terveket, forgatókönyveket egy-egy helyzetre. Nem szeretek másokra támaszkodni, és kifejezetten zavar ha pátyolgatnak. Saját magam vagyok. Önálló tudattal és akarattal rendelkező egyén. A társadalom és a média persze megpróbálja bábbá formálni az embert. A hiszékeny embert. Kis idő elteltével az ilyen embert már simán lehet dróton rángatni (mint egy igazi bábot...). Én mindig is kilógtam a sorból. Nem vagyok egy extrém nagy egyéniség (mint amilyenekkel tele van a VIVA TV) de legalább magam alakítottam ki az egyéniségem és nem másokat majmolva jutottam el az önkép tökélyre fejlesztéséig. Szomorú, hogy mennyi naiv ember él manapság ezen a planétán. Ha beállítják nekik, hogy valami jó akkor azt el is hiszik. Hiszen miért is ne hinnének pont a tévének, amikor késő estébe nyúlóan úgyis azt bámulják? Hisznek a híradóknak amik gyakran elferdítik a híreket és hisznek a különféle szennylapoknak is ahol végtére is teljesen mindegy, hogy mi a hír, csak jó szaftos legyen. Hisznek ezeknek és meg vannak győződve róla, hogy teljes életet élnek. Nos, szerintem a teljes élet pont ennek levetkőzésével kezdődik. El kell hagyni ezeket az agymosó dolgokat és visszatérni a természethez meg a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokhoz. Lassan tényleg kezdek már úgy beszélni (írni) mint egy vérbeli buddhista (bár megszállottan gyakorolom, azért ettől a titulustól még fényévekre vagyok...) de ha belegondoltok, az élet jóval egyszerűbb annál mint amilyennek beállítják. Persze a tanulj/dolgozz -féle sémára szükség van hiszen ezek nélkül borzasztó nehéz boldogulni, ám az már neccesebb amikor mondjuk befut egy új sorozat és óriásplakátokon, reklámokban, újságokban és honlapokon hirdetik, hogy milyen hűdejó és mindenkinek néznie kell ezentúl mert aki nem nézi az nem is ember tán. Hülyeség. Én már évek óta nem nézek például tévét és bár nem tudom ki nyeri a gány tehetségkutatókat (higgyétek el, évek múlva már a kutya sem fog emlékezni rájuk...), azért mégis előbb tájékozódom a legfrissebb hírekről mint a híradó. A kulcsszó: internet. Hiszen az internet ma már sokkal naprakészebb mint bármi más és a hírérték a neten valóban hírérték. Nincs elferdítve, nincs kiszínezve. Tájékoztatóbb jellegű és sokszor jóval könnyebben befogadhatóbb is. A sok hülye csatorna meg elmehet a búsba hiszen létjogosultságuk egyre inkább kezd kiveszni.

A magamfajta emberre azt mondják, hogy különc. Én nem követek semmilyen divatot (bár a retró cuccokért odavagyok) de megveszem ami tetszik és ennek köszönhető, hogy mivel manapság hatalmas népszerűségnek örvendenek például a színes nadrágok, nekem is van egy barna csőnacim. Meg színes pólóim. Meg színes felsőim. Meg Converse cipőm. De valamiért mégis fel tudok öltözni úgy, hogy ne nézzen hülyének az összes ember akivel szembetalálkozok. Sok fiatalnál ez pont nem jön össze hiszen azt hiszik trendi cuccokban járkálnak, közben meg úgy néznek ki mint egy ízléstelen transzvesztita és egy félbolond stylist szerelemgyereke. Rózsaszín nadrág? Rózsaszín cipő? Szívesen megkérdezném, hogy férfiból vannak-e ezek a srácok. Summa summarum, a világ az megpróbálja elferdíteni a személyiségeket. Nyomatja, hogy ez meg az milyen menő, milyen cool, aztán a sok naiv humanoid meg be is nyeli a sok maszlagot és rohannak kifosztani a boltokat, meg időben hazaérni a műsorra. A vallást is fel lehetne emlegetni itt. Ha 10-ből Te vagy az az 1 aki más vallást gyakorol, másban hisz és így érzi teljesnek magát akkor a másik 9 lehümmög majd és szúrós pillantásokkal illetnek. Csordaszellem. Nem próbálják megérteni, netán elfogadni. Nem, azt soha! Egyszerűbb megvetni, lenézni és kiröhögni. Sokan elhiszik, hogy így lehet teljes életet élni. Hogy a különféle normák szerinti élet a helyénvaló. Hogy ezt jelenti boldognak lenni. De így a személyiség örökre elveszik. Helyette ez az ember egy egyszerű báb lesz akit nyugodtan lehet dróton rángatni és idővel mindent elhisz, talán még azt is, hogy a Föld lapos. Én amondó vagyok, hogy tessék az agymosó médiát teljesen kizárni a hétköznapokból és egy kis önértékelésbe kezdeni, kielemezni saját személyiségünket, a felszínre hozni azokat a pozitív tulajdonságainkat amelyekben a legjobbak vagyunk. Alkalomadtán meditálhatunk is, segít elmélyedni gondolatainkban. Egy-egy ilyen spirituális utazás minden egyes alkalommal ráébreszt bennünket, hogy nincs szükségünk mások irányítására, arra, hogy megmondják nekünk, kik vagyunk és kik legyünk.

Az utunkat mi magunk választjuk.