Már többször megénekeltem, hogy mekkora kedvencem nekem a Dear Esther nevezetű sétálószimulátor. 2012-ben, az első végigjátszásnál már teljesen magával ragadott a hangulata és a története, alig győztem betelni vele. Ez volt az első igazi séltálószimulátor, külön érdekesség pedig, hogy már 2008-ban is létezett egy HL2 mod képében, azonban számottevő sikereket csak egy nagyobb átalakítás és újrakiadás után, 2012-ben ért el. A The Chinese Room fejlesztőcsapat azóta már elkészítette az Amnesia folytatását, Amnesia: A Machine for Pigs címmel, illetve emlékezeteset alkottak a 2015-ös Everybody's Gone to the Rapture "játékkal" is. Azért az idézőjel, mert ezeket nem igazán lehet besorolni a videojáték-kategóriába. Sokkal közelebb áll a Dear Esther is az interaktív novella stílusához, mintsem a klasszikus értelemben vett videojátékhoz. Hiszen interakcióra nincs lehetőségünk, mindössze végig kell haladnunk a skót szigeten és meghallgatnunk, hogyan áll össze a történet, ki Esther, ki Jakobson és ki Donnelly. A Landmark Edition már PS4-re is megjelent, gyorsan be is zsákoltam. Platina nincs benne - igaz, nem is kell - viszont 100%-ra egész könnyű hozni, főleg ha már az első végigjátszás alkalmával is odafigyel az ember. Két végigjátszást kell lenyomni, az első a rendes, történetközpontú, míg a másodikban audiókommentárokat hallgathatunk meg három fejlesztő tolmácsolásában. Ezek mondjuk tök érdesek, itt hangzik el többek között, hogy maga a "Dear Esther" cím egy Faith No More dalból (The Crab Song) származik, említik a Donnie Darko-t, illetve hogy a zenéhez a minimális költségvetés miatt csupán kizárólag hangmintákat használtak. A grafika fel lett húzva, úgyhogy pár képet lőttem is végigjátszás közben, ezeket csodálhatjátok most meg Ti is:

(További képek kattintás után!)

Az Another World tesztemnél kisebb népfelháborodás tört ki, amiért le mertem fikázni a játékot, holott attól függetlenül, hogy vitathatatlanul klasszikusról beszélünk (ezt bele is írtam a cikkbe), nem tetszhet mindenkinek. A reakciók igen érdekesek voltak, ugyanis sokan - tévesen - azt hitték, hogy fiatal korom miatt nem tudtam rendesen játszani a játékkal. Ez nem egészen igaz. 29 éves vagyok, imádom a retró játékokat és temérdek játékkal játszottam már az évek alatt, amikről igyekszem folyamatosan tesztet írni itt a blogon is. Viszont a véleményemből nem engedek, szerintem az Another World akkor is egy túlbonyolított, és sokszor egyáltalán nem logikusan felépített platformer. De erről ennyit, most egy másik klasszikust szeretnék elővenni, amit még 2006-2007 környékén tolhattam végig és nagyon megfogott. Ez az Indiana Jones and the Fate of Atlantis point 'n click kalandjáték, amely az Emperor's Tomb mellett - és persze a filmtrilógia után - a legjobb Indiana Jones történet.

A játék elkészítésének lehetősége az Utolsó kereszteslovag film sikerének, és az 1989-ben megjelent - egyébként szintén point 'n click - adaptációnak köszönhető. Eredetileg két meg nem valósult Indiana Jones film forgatókönyvét adták volna a készítők kezébe, hogy legalább az egyikből hozzanak össze valamit, de ők egy teljesen eredeti ötletet akartak, és ekkor jött a képbe Atlantisz. Lássuk be: a témaválasztás tökéletes. Az Elsüllyedt Város megannyi titkot és izgalmat rejt magában, abszolút jó kiindulópont egy Indiana Jones történethez. A híres ógörög filozófus, Platón dialógusaiból kiderül, hogy szerinte Atlantisz nagyobb volt, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve, hatalmas királyságról és fejlett civilizációról tesz említést, a város természeti katasztrófák sújtotta végzetét pedig talán már mindenki ismeri.

Atlantisz városa (deviantart.com)

1939-ben járunk (tehát a trilógia eseményei után), Dr. Jones pedig az Elsüllyedt Város után kutat, korábbi asszisztense, Sophia Hapgood segítségével. Egy rövidke prológus után New York-ba utazunk, ahol Indy-nek rá kell találnia Sophiára, mielőtt a nácik érnek oda előbb. Szerencsére sikerül, és immár együtt utaznak tovább Izlandra, majd onnan a dél-amerikai dzsungel mélyén fekvő Tikal-ba, ahol egy piramisban találnak egy titkos sírkamrát, amely egy olyan követ rejt, mely emléletileg Atlantisz kapuit nyitja. Eztán az Azori-szigetek, a filmekből már megismert egyetem, Monte Carlo és Algéria következik, majd a Görögországtól délre fekvő Théra-sziget és végül Kréta. Láthatjátok, hogy a felhozatal meglehetősen impozáns, jeges vidéket ugyanúgy megjárhatunk, mint forró sivatagot, nyüzsgő piacot és kihalt sírkamrákat egyaránt, a legvégén pedig - minő meglepetés! - Atlantisz városába is eljuthatunk, amely meglehetősen sötét titkokat rejteget és talán nem annyira meglepő, hogy a kaland végére - csak úgy mint az Uncharted játékokban - a misztikus romváros itt is megsemmisül.

Kiadás éve: 2018

Ha ebben a játékban nem haltam meg százszor, akkor egyszer sem. Az Another World mindig is egy olyan játék volt számomra, amiről már régen is tudtam, hogy klasszikus, meg hogy kvázi megreformálta a 2D-s platformerek világát, de valamiért sosem vitt rá a lélek, hogy kipróbáljam. Pedig nagyon-nagyon régen, még mikor az általános iskola padjait koptattam és az akkori PC-m merevlemeze megadta magát, kaptam kölcsönbe akkori volt osztálytársamtól egy polc tetejéről leemelt, évek óta ott porosodó merevlemezt, amin volt rengeteg DOS-os játék - többek közt az Another World is. De ott is maradt, nem érdekelt annyira. Aztán most nemrég le volt árazva PS4-re (kemény 890 Ft-ért vesztegették), gondoltam trófea-farmolásra megteszi, hiszen a leírások alapján egyáltalán nem nehéz a 100%-os teljesítés (platina sajnos nincs benne, de szórja a trófeákat bő kézzel), szóval mit árthat?

Naív voltam, mert pár hajszálamat instant téptem ki a helyükről, mire a végére értem a kalandnak. A történet főszereplője Lester Knight Chaykin, aki egy fiatal, atletikus tudós, aki titkos laboratóriumában egy részecskegyorsítón dolgozik - ezt a Wikipediából lestem ki. Egy átlagosnak induló napon villámcsapás éri a laboratóriumot, miközben éppen zajlik a kísérlet és a balszerencsés véletlen folytán Lester átteleportál egy másik, idegen dimenzióba. Az alapötlet egyébként nem rossz, egy távoli, érdekes világ egészen jó alapanyagot biztosíthatott volna a játékhoz, viszont az a baj, hogy szinte semmit nem tudunk meg az egészről. Adott egy sivár, idegen vidék, de sem a történelméről, sem az ott élő civilizációkról nem tudhatunk meg semmit. Legalább valami felvehető / elolvasható jegyzetet tehettek volna bele a készítők, mert így mindössze annyi a cselekmény, hogy Lester megérkezik, és utána szinte csak menekül.