Azért klassz dolog a Netflixnek filmet készíteni, mert nem kötik meg a rendező kezét. Szabadon lehet filmre vinni a legvadabb elképzeléseket is, akár durvulásról, akár alpári poénokról van szó. Oké, maradjunk egyelőre az első opciónál. Bizonyította már a Narcos sorozat is - melynek idei évada a 2017-es sorozatfelhozatal egyik legjobbja -, hogy ha erőszakos jeleneteket kell mutogatni, akkor a Netflix nem ismer tabukat.

A Wheelman középpontjában egy sofőr (Frank Grillo) áll, aki piti bűnözőket fuvaroz rablások helyszínére és utána biztonságos placcokra. A legújabb melója közben azonban nem várt dolog történik: telefonhívást kap egy rejtélyes alaktól, aki utasítja, hogy azonnal lépjen olajra és hagyja hátra a két rablót, akik eközben éppen a közeli bankot rámolják ki, de csak miután a pénzt már bepakolták a csomagtartóba. Mert ha másképp tesz és megvárja őket, akkor azok szimplán fejbelövik valahol odébb. A sofőr bepánikol és meg is lép a nem kevés pénzzel, minek köszönhetően az éjszakája kész rémálommá válik. Hamar kiderül, hogy a lenyúlt pénz csupán formális eszköze két, egymással szemben álló maffiának, és a sofőr pont két tűz közé keveredett. Néhány pillanaton belül pedig már nem csak a saját, hanem a családja élete is komoly veszélybe kerül. Ebből pedig már nem tud kiszállni.

Négy év után új dallal jelentkezett a 2008-ban bombaként berobbant, és a 2000-es évek egyik legjobb szintipop lemezét az asztalra pakoló duó, az MGMT. Számomra ők ketten mindig is különleges helyet foglaltak el zeneimádó szívemben, ugyanis bár elismerem, hogy a debütáló lemezük valóban mérföldkőnek számít a modern indie rock történelmében, azért szerintem a 2010-es Congratulations albumuk sokkal izgalmasabb lett. És hatalmas kár a 2013-as, jócskán félresikerült MGMT-ért, amiről jó ha 1-2 emlékezetesebb dal maradt fenn csupán. Közben viszont eltelt négy év, és úgy látszik, hogy Andrew VanWyngarden és Ben Goldwasser nem tétlenkedtek. Inkább megfürödtek a '80-as évekbeli sötét, darkos new wave tengerben és kihoztak egy igen tetszetős dalt, melynek The Cure -szerű klipjét itt megtekinthetitek:

Tomb Raider: A T-rex

Az 1996-os első Tomb Raider rész már önmagában egy mérföldkőnek számít a videojátékok történelmében, hiszen az első, igazán 3D-s akció-platformerről beszélhetünk esetében, mely már egész nagy nyílt - igaz, csak belső - tereket is kezelt, főszereplőnek pedig megtett egy olyan vagány és szexi kalandor csajt, aki azóta már ikonikus magasságokba emelkedett. Ez volt a szebb sorsra érdemes Core Design mennybemenetele, akik érdekes módon rá tudtak tenni még néhány lapáttal a hirtelen jött sikerre és a Tomb Raider 2 koránt sem érződött rókabőrnek. Sokkal inkább ott forrott ki igazán a játékmenet, megjelentek a járművek és a belső tereket jóval nagyobb külsők váltották. Megírtam már korábban - méghozzá ITT -, hogy miként élnek bennem az első emlékek Lara Croft nagy kalandjáról, azonban egyetlen momentumot mindenképp szeretnék kiemelni a játékból. Miután a szűk folyosókkal tarkított és furmányos csapdákkal teli barlangokból kijutunk végre az Elveszett Völgybe (The Lost Valley), ránk ront néhány velociraptor. Úgy néz ki, a világnak ezen az eldugott pontján ők még nem haltak ki - egészen amíg meg nem érkezünk. Larával leküzdjük őket, azonban mikor folytatnák az utat tovább az ősrégi, vadnövényzettel benőtt templomig, hirtelen dübörgésre lehetünk figyelmesek. És akkor - legnagyobb meglepetésünkre - előbukkan a fák takarásából egy óriási T-rex, aki elevenen akar felfalni bennünket.

A Netflix Halloween közeledtével rágyúrt a horror műfajra, és bár a babérokat egyértelműen a Stranger Things fogja learatni, addig alapozásnak pont megteszi a horror-vígjáték kategóriában fürdőző, bájosan véres The Babysitter.

Cole (Judah Lewis) igazi geek srác, aki A-tól Z-ig ismeri a legnagyobb sci-fi filmeket és sorozatokat, viszont a suliban nem igazán vannak barátai, és még a helyi suttyó, dagi feka srác is állandóan szivatja. Azonban szerencséjére ott van neki a döglesztően szexi Bee (Samara Weaving), aki azon kívül, hogy Cole állandó babysittere, egyben legjobb barátja is. Ketten remekül elszórakoznak minden egyes alkalommal, mikor Bee átmegy a srácra vigyázni, viszont a legutolsó ilyen alkalom nem várt fordulatot vesz. Az éjszaka közeledtével ugyanis Cole kioson a szobájából, hogy meglesse, mit csinál Bee odalenn. Meglepődve látja, hogy a csaj nem egyedül van lenn, hanem áthívta néhány haverját és éppen Felelsz vagy Mersz? játékot játszanak. Eközben Bee-ről nem csak az derül ki, hogy ha a helyzet úgy kívánja, bármikor percekig nyelvez egy másik lánnyal, hanem az is, hogy egy kegyetlen gyilkos. Miután a szerencsétlen Samuel fejébe két kést állít - ez nem spoiler, benne van az előzetesben -, elindulnak az emeletre, hiszen sötét rituáléjuk beteljesítéséhez egy ártatlan vérére is szükségük van. Cole pedig éppen kapóra jön nekik. Igen ám, de a srác sem most mászott le a falvédőről, és igyekszik meglépni az elmeroggyant tinik - főleg Bee - elől.