Mikor év elején megírtam a Top10 horrorfilm amiket várok idén nevezetű listám, az It Follows is felkerült rá. Rögtön a figyelmem középpontjába került mikor olvastam hogy mennyire imádták Cannes-ban és hogy mennyi pozitív, elismerő kritikát kapott. Itt jegyezném meg hogy Rotten Tomatos-on jelenleg 96% áll amit elsőre el se hittem. Tényleg ennyire jó lenne ez a film? Nos, igen. Tényleg ennyire jó. Ami tavaly a The Babadook avagy a Starry Eyes volt, az idén - eddig - az It Follows. Túlzás nélkül.
A film főszereplője Jay, egy teljesen átlagos 19 éves lány. Barátaival együtt éli az átlag amerikaiak szürke, monoton életét. Van egy Hugh nevű barátja is akivel már jóideje randiznak és lassan eljön az idő hogy lefeküdjenek egymással. Miután megtörténik aminek meg kell történnie, Hugh elkábítja és megkötözi a lányt, majd egy elhagyatott épületbe cipeli az éjszaka kellős közepén. Ott aztán elmondja neki hogy durva nemi betegség helyett valami olyasmit adott át a lánynak, ami sokkal de sokkal rosszabb: egy démont, amely robot módjára követi majd Jay-t amerre csak jár, mégpedig azon cél által vezérelve hogy megölhesse őt. A démon képes felvenni bármilyen ember alakját, igazából kiszúrni tényleg csak onnan lehet hogy megállíthatatlanul közelít áldozta felé és hogy mások nem látják. Egyetlen módja van eme "átoktól" való megszabadulásnak, mégpedig ha Jay lefekszik valaki mással, ezzel továbbadja ezt a szörnyűséges fertőzést.
Múlt héten úgy volt hogy összedobok még egy filmkritikát, de aztán végül inkább úgy döntöttem hogy legyen helyette egy játékbemutató. Választásom pedig a Haunt the House nevezetű kis online, böngészős játékra esett, mellyel annak idején meglehetősen sokat játszottam. Jó, tudom hogy nem egy GTA V de nekem akkor is nagyon bejött, és most jót nosztalgiáztam vele. Az egészről videóbemutatót is csináltam - hangminőségért előre is bocs - amelyet most itt is megnézhettek:
No, nem azért mert meghalt volna valaki avagy ez lógna a levegőben. Egyszerűen csak arról van szó hogy nemsokára megjelenik az általam igen nagyra tartott brit Editors post-punk zenekar új albuma. Oké, pár éve is kitettem egy ehhez hasonló cikket (épp ITT) mert már akkor is nagyon vártam hogy mit hoznak össze a fiúk, de aztán ami az akkori év eredménye lett (The Weight Of Your Love) az számomra akkora csalódás lett hogy még kritikát sem írtam róla. Történt ugyanis hogy kivált egy alapítótag a zenekarból, majd valami különös oknál fogva az Editors akkoriban elment abba az irányba amely igazából csak a The Killers-nek áll jól. Amerikában rögzített, stadionrockos formára vett dalokat írtak és ezeket pakolták a lemezre. Ez az USA-ban élő új rajongóknak biztosan feküdt, de a tősgyökeres rajongók - köztük én is - egyaránt nemtetszésüket fejezték ki. Hisz az Editors az Interpol mellett a 2000-es évek utáni újhullámos, sötét tónusú és lelkivilágú, a Joy Division munkásságát méltó módon öregbítő post-punk zenekarok legfontosabbika volt. 2005-ben a debütáló The Back Room azonnal az esztendő legjobbjai közé kúszott fel és olyan időtálló szerzeményeket adott mint a Munich, a Blood, avagy a Camera. Mindössze 2 évvel később már érkezett is a folytatás, An End Has A Start névvel. Nem mondom hogy rossz album lett, de messze nem olyan nagy szám mint amilyennek sokan tartják. Aztán jött egy éles váltás a zenekar stílusában. A gitárokat erősen háttérbe tolták és jóval több szerepet engedtek a hűvös szintetizátor-hangzásnak és a 80-as évek sötét szintipopjának.
A számomra örök kedvenc In This Light And On This Evening éppen ezért merőben új utak felé nyitott. Mindez történt 2009-ben. Utána ugye az egyik állandó tag kiválása, majd +2 új taggal felvértezve a The Weight... album felvétele kezdődött, a végeredményről pedig már beszéltem. Aztán eljött 2015 és szépen lassan körvonalazódni látszik az új Editors album, melyről egyelőre még vajmi keveset tudni. Fontos megjegyezni hogy a fiúk időközben kiadót váltottak, de talán még fontosabb megemlíteni azt hogy az új kiadó egyik kiadványán rejtett számként kiadott új dal, a No Harm újfent az elektronikus hangzást vetíti előre. Ennek én személy szerint nagyon örülök mert véleményem szerintem az Editors legjobb albuma a Depeche Mode és Echo and the Bunnymen hatásokat felvonultató In This Light And On This Evening volt. 2010-ben még kiadtak egy ebben a sötét, jéghideg hangzásvilágban fogant dalt (Last Day) majd 2013-ig hosszabb csend következett. Nagyon sajnáltam hogy végül visszatértek a gitárcentrikus dalokhoz. De az új, 2015-ös album remélhetőleg újra az elektronika jegyében fogan majd. Azt kötve hiszem hogy az új LP hatalmasat szólna majd, de mindenképpen érdemes lesz figyelni rá. Az pedig már tényleg csak a hab a tortán hogy december 8-án ellátogatnak hozzánk, méghozzá a Barba Negra Music Clubba egy klassz kis koncertre. Az én jegyem már megvan. Hát a Tiétek?
Nemrég látott napvilágot a hír hogy a várva-várt Silent Hills játékot elkaszálták, sosem fog elkészülni. Ez több szempontból is szomorú, hiszen baromi nagy nevek övezték a projektet. Ott volt eleve Hideo Kojima (MGS-sorozat) és Guillermo Del Toro filmrendező, a főszerepet pedig a The Walking Dead sorozatból ismerős Norman Reedus alakította volna. Az előzetes teaser annak idején engem rohadtul felcsigázott, aztán később megjelent a játékhoz köthető P.T. amely már önmagában nagyon pofás volt. Egyszer kipróbálhattam PS4 konzolon és ámulatba ejtett a részletessége, holott a "játék" mindössze egy néhány szobából álló házban játszódott ahol egy szellem kísértett. Átkozott félelmetes és nyomasztó lett már ez a "játszható teaser" is, ha valóban ilyen lett volna az egész játék akkor még nagyobb kár érte.
Vegyük figyelembe azt is hogy a Silent Hill a kezdeti sikerek után durván ellaposodott. A városhoz köthető történeti szálak valahogy minden egyes részben összekapcsolódtak, de a játékok minősége igencsak ingadozó lett. Írtam már róluk ITT de mivel egyik legnagyobb kedvencem a sorozat, nemrégiben újrakezdtem őket. A Silent Hill 1 annak ellenére hogy milyen régi, még képes ma is maradandó élményt nyújtani. A Silent Hill 2 pedig máig a legjobb SH-játék amit valaha készítettek. James kalandjai az elátkozott városban olyan mély lelki drámával vannak töltve hogy ezt nagyon sok hasonló videojáték megirigyelhetné. A Silent Hill 3 már nem sok újat tudott felmutatni, a 4. részként kiadott The Room pedig talán a leggyengébb a sorozatban. A Homecoming nekem bejött (holott tudom hogy sokaknak nem feküdt a túl akciódús játékmenet) a Downpour pedig számomra van olyan klassz mint a sokat emlegetett 2. rész. Mindezek után jött volna a Silent Hills de sajnos a Konami kaszálta a játékot. Kész szerencse hogy még nem vettem PS4 konzolt mert pont a Silent Hills volt az egyik érv mellette (a másik meg az Uncharted 4) de szerintem maga a Silent Hill univerzum is tovább terebélyesedhetett volna hogyha elkészül Kojima és Del Toro alkotása. Szerintem az sem volt véletlen hogy Norman Reedus volt a főszereplő, ezzel is jobban nyithattak volna az USA felé. Ettől függetlenül nincs kizárva hogy Kojima és Del Toro együtt készítenek egy Silent Hill játékot.
