Kiadás éve: 2014
Kiadó: MG Records/1G
Műfaj: Electropop/Indie/Alternatív rock
Ezt hallgasd meg: Czechoslovakian Disco
Továbbra is az a legnagyobb baj a még mindig zseniális The Carbonfools zenekarral hogy hiába adnak ki tényleg kiváló albumokat, hiába lesznek egyre és egyre felkapottabbak, ebben az országban egyszerűen nem képesek jobban érvényesülni. Pedig az egyszeri garázsprojektből kinőtt The Carbonfools mára hatalmas lépéseket tett meg és népszerűségében is jókorát ugrott előre. A Carbonheart pont egy olyan album amelyet minden electropop-kedvelő büszkén tesz ki a polcára (nekem is kinn van), a Carbonsoul pedig - bár talán nem sokan számítottak rá - tucatnyiszor jobb lett mint a Fehér Balázst a képbe behozó "második debüt". A 2 évvel ezelőtti Carbonsweet nekem csak elsőre volt nagyon furcsa. Hiányoztak az "odabaszós" dalok (az előzőről lemaradt Clublights messze nem volt annyira energikus mint mondjuk az elődön a Sunset vagy a Hideaway...és akkor a "nem sláger" dalokról már nem is szólva). Az örömzenéléssel azonban hamar megbarátkoztam, hiszen tökéletes dalok születtek a srácok boszorkánykonyhájában. Például a Donkey vagy a Danger számomra örök klasszikusok. Aztán eljött 2014 (a zenekarhoz közben új dobos is érkezett, Hámori Benedek személyében) és íme, itt az új The Carbonfools CD amely a Carbonbliss címet kapta.
Jobb ha az elején már tisztázom azt hogy a Carbonbliss egyfajta különös fúziója az előző lemezeknek, szóval a tősgyökeres rajongók is megnyugodhatnak mert a srácok még mindig hozzák az elvárt szintet és egyáltalán nem adják alább. A Roses And Bricks talán az eddigi leglassabb albumkezdés tőlük, bár a vége felé azért egy picit begyorsul. Mondjuk hogy kezdésnek megfelelő. Az utána érkező - már korábbról ismert - Closer továbbra is zseniális. Hiába remixelték rongyossá mások, az eredetije a legjobb. Olyan "tipikus" The Carbonfools -dal, bár közelebb áll a Clublights stílusához mint a korábbi vadulásokhoz. Az Easter Song (Dreamin') sem rossz, bár én nem adtam volna neki nagyobb figyelmet (videoklippet pedig pláne nem!). Utána viszont befutom a személyes kedvencem, a Lonesome Town. Imádom ezt az alapvetően szomorkás, "darkos" dalt. Nagyon klassz maga a dalszöveges is és a refrén is azonnal bennragad az ember fülében. Last.fm-en szerintem pár napig furcsán nézegethették a profilom az ismerőseim mert szinte csak ezt a dalt hallgattam újra és újra és újra és újra. A Give It To Me az előző albumot idéző örömzenélés szülötte, a trombita-szóló a végén kifejezetten jópofa. A Chocolete Factory az első olyan dal a lemezen amelyen tapasztalhatjuk hogy Fehér Balázs miről beszélt mikor azt emlegette hogy néhány szerzeményben előkelő helyet kap majd a hip-hop iránti rajongása. Egyébként a refrén itt is tipikusan "carbonos". A Cats nagyon vidám, bohókás kis dalocska - főszerepben természetesen a cicákkal. A végén még egy kis dorombolás-hangmintát is bevágott Titusz, méghozzá az egyik saját cicájától. Viszont ezek után következik a Carbonbliss legkreatívabb dala, a Czechoslovakian Disco. Az MR2 Petőfis interjúban Titusz elmondta azt is hogy tinikori élményei a Magas Tátrán voltak rá legnagyobb hatással mikor ezt a dalt írták. Disco és techno keveredik olyan alapokra amelyeket biztosan szanaszét fognak majd remixelni, én csak azt sajnálom hogy nem merték bevállalni az ilyen típusú daloknál oly megszokott 6-7 perces hosszúságot. Igen, kifejezetten rövid lett de sebaj, erre van a repeat gomb. A Krapulax ügyesen épít a zongorára, a legmeglepőbb mégis az benne hogy a felénél belép a Hideaway lassabbra vett, merengősebb szövegrészlete. Ez kellemes nosztalgiával tölthet el minden rajongót, nekem például iszonyatosan tetszett. A Killing Time szimpla minimálszövegeléssel megtoldott downtempo lenne de kifejezetten darkos, sötét mellékízt kapott ami rohadt jól áll a zenekarnak (a Carbonsoul -féle Paradise és a Carbonsweet -féle Danger is pont ilyenek voltak...és már azokat is imádtam). A Peter nem túlságosan kiemelkedő, nyugodtan lehagyhatták volna. A Call You már izgalmasabb és érdemes azért annyit még tudni róla hogy elhangzik benne a srácok egyik haverjának a telefonszáma, lehet nyugodtan hívogatni éjnek évadján, ha valakinek ehhez van affinitása. A Freckles sajnos túlságosan is lassú és vontatott. Én állandóan továbbléptetem, kivéve ha a hallgatása közben nagyon belemerülök valamibe mert akkor észre sem veszem hogy a háttérben szól. A Teardrops szerencsére már messze jobban sikerült (és nem csak azért mert a tragikus gyermekkort megélt Alba Hyseni közreműködik benne), a záró Fusion pedig kellemesen álomba ringat. Úgy látszik a srácok most már folyton a bevett formulát fogják követni és zárásképp mindig valami lassú szerzeményt tesznek be. Mondjuk ez illik is a teljes album hangulatvilágához.
Bár a végére kissé leül az album (és 1-2 dalt nyugodtan lehagyhattak volna), a Carbonbliss így is a 2014-es év egyik legjobb magyar albuma lett. Ugyan a mezőny idén igencsak erős volt (már csak az olyan új belépők miatt is mint a Bermuda, avagy a Middlemist Red), a The Carbonfools továbbra sem okoz csalódást. Nemcsak hogy hozzák a tőlük elvárt szintet de még mindig képesek arra hogy meglepjenek, mert jelen albumon is találkozhatunk rengeteg érdekes és egyedi zenei megoldással (példának okáért egy nyenyerével is, a gitáros Fekete István jóvoltábólmelyekre hol rácsodálkozunk, hol csak szimplán elmosolyodunk rajtuk, annyira jól sikerült őket beleépíteni az egyes dalokba. Simán megszavazom ezt az albumot az idei év számomra leges-legkedvencebb kiadványának, a rajongók pedig úgyis elégedettek lesznek hiszen a The Carbonfools továbbra sem halad mainstream irányba, nem adják el magukat és kiérezni minden dalukból hogy örömüket lelik a zenekészítésben, a szövegírásban és a kísérletezgetésben.
Értékelés: 10/10
Nos, Shangri-La (avagy közismertebb nevén Shambala) egy rejtélyes város amely talán ott rejtőzik valahol a Himalája hófödte hegyei között. Egy tibeti legenda szerint az idők kezdete óta létezik egy Mítikus Királyság, egy Szent város, melynek lakói az evolúció magasabb fokán állnak, ahová az emberek közül csak olyanok léphetnek be, akik a megfelelő lelki fejlettségi szintet elérik, már megvilágosodtak, illetve akiket "Shambala szólít". A város bejáratát Angyalok, illetve ahogy a tibetiek nevezik a Dakinik védik. A hagyomány szerint, amikor a Földön eluralkodik a gonoszság, kapzsiság, háborúk, betegségek lesznek úrrá, mikor minden elveszni látszik, Shambala királya megjelenik majd hatalmas serege élén, legyőzi a gonosz erőket, és elhozza az aranykort az egész világ számára. A legenda szerint itt ringhatott a jelenlegi ázsiai társadalmak kultúrájának és műveltségének bölcsője. A királyságot bölcs és jóságos uralkodók kormányozták, lakói pedig békességben és jólétben éltek. Minden polgára jólelkű és művelt volt, ezért az ország igazi mintatársadalom volt. Ezt az államot Shambalának hívták. A kéziratok szerint az ország lakosai egyre erősebbek és felvilágosultabbak, képességeik fokról fokra gyarapodnak, kifejlődik bennük a telepátia művészete, és az a képesség, hogy nagy távolságokat, nagy sebességeket tudjanak megtenni. A hagyomány szerint Shambala lakói maguk gyógyították minden betegségüket, olvasni tudtak mások gondolataiban, megjósolták a jövőt, és akár 100 évig is éltek. Királyuk állítólag meglepően fejlett technikákat ismert. Valami üveg- tükör – akárcsak ma egy zárt láncú televíziós rendszer – lehetővé tette, hogy igen messzire ellásson, sőt egy speciális lencse segítségével egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét tanulmányozta. “Kőlovai, melyeket a szél energiája hajtott”, a léghajóra emlékeztetnek. Ugyanebben a kéziratban szerepel az a jövendölés, hogy négy évszázad múlva eljön a leszámolás napja. Ekkorra a világ már olyan romlottá válik, hogy egy elvetemült, magát Mindenhatónak nevező király uralma alá kerül, aki megtámadja Shambalát, hogy hatalma alá hajtsa. Az ütközetben a titkos királyság 32. uralkodója, Rudra Cakrin győzelemre vezeti majd a bűntelenek és megvilágosodottak hatalmas hadseregét, és megvalósítja a tökéletesség korát.
