Sajnos az igazán igényes hazai zenekarok nincsenek éppenséggel kiváltságos helyzetben. Ha a próbálkozó nem süllyed le arra a szintre hogy holmi tévés tehetségkutatóban játssza a bohócot, igen nehéz helyzetben lesz ha elismertségre szeretne szert tenni. Magyarországon a helyzet igencsak nehézkes ha esetleg egy friss zenekar be akar futni. Akadnak alternatívát mint például élő-fellépések, EP-k, mp3-ban szétküldözgetett dalok de lássuk be, idehaza akkor kap országos népszerűséget nagyon hirtelen egy-egy előadó ha hajlandó beállni a sorba és nem önmagát adva kvázi megerőszakolja a zene műfaját, majd nyilvánosan égeti le magát az X-faktor avagy a Megasztár színpadán. Fizetett közönség előtt, előre kiszámolt szavazatokkal. Lehet így is, de ugyanakkor lehet úgy is ha az adott előadó/zenekar megőrzi sajátosságát, egyedi stílusát és bár kisebb népszerűség árán de szépen apránként terjeszkedik, válik ismertté és elismertté. A FlatBand névre keresztelt fővárosi formáció levélben keresett meg és mikor rákattintottam a Polar//Bipolar nevezetű single-kiadványuk első videójára (azért mondom hogy első mert kettő van, egy angolul és egy magyarul) akkor szinte rögtön megvett kilóra az a fajta electrocore/post-hardcore hangzás amelyet már ajnároztam nektek az angol Enter Shikari kapcsán (ITT) és meglepően jó volt hallani ilyesmit magyar szöveg kíséretében is. És ha már az Enter Shikari neve felmerült, el kell mondanom, hogy az egyébként electrocore/trancecore és post-hardcore/changecore stílusokat keverő FlatBand a leginkább ezzel a zenekarral rokonítható. Megvan bennük mindaz az izgalmas kísérletezgetés és odapirítós dalszövegek amelyek a Shikari-ra is oly jellemzőek ám itt jön a képbe egy igen fontos tényező, mégpedig hogy a FlatBand ízig-vérig magyar banda. Ugyan a problémák amelyeket a nemrég megjelent Polar//Bipolar single mondanivalója is feszeget globálisak, az egész világra kiterjedőek (ezt pedig csak még jobban kihangsúlyozza a videoklip), mégiscsak közelebbinek érezzük ha minderről magyarul átadva hallunk.

A srácok tehát remekül átültették a Shikari magvas mondandóit de lássuk inkább a hangzást. Nos, ez engem leginkább a már említett Enter Shikari második albumára (Common Dreads) emlékeztetett amelyről nem is értem hogy miért nem írtam a nyáron kritikát, holott rengeteget hallgattam. A Polar//Bipolar hangzása leginkább erre a zúzós, elektronikával jócskán megfűszerezett stíluskavalkádra épít azonban – és ez számomra hatalmas piros pont volt – néha egészen durván elszállósra veszi a tempót. A refrrén instant slágeres, koncerten együtténeklős, úgyhogy ez abszolút jó választás volt de megvan a Polar//Bipolar hangzásában az a plusz ami nekem a Shikari zenéjében is nagyon fekszik. Méghozzá a sokaknak (például anyámnak...) össze-vissza zajkollázsnak tűnő durvulás, pittyegésekkel megtámogatott zúzás amely koncerteken üt igazán de azért otthon a hangfalat is szépen megdolgoztatja. A fent említett Common Dreads esetében nálam ilyen a Zzzonked című track volt. Mit ne mondjak, szeretem ha nagyon bedurvul egy-egy dal. Nagyon remélem hogy ha a FlatBand majd kiad egy CD-t akkor küldenek nekem is belőle egy példánnyal mert jelenleg nincs hozzájuk hasonló banda Magyarországon akik ennyire profin és ennyire jól játszanák a Shikari -által kitaposott ösvényen haladó electrocore/post-hardcore zenét. Ha a FlatBand így folytatja tovább akkor nagyon könnyedén lehetnek a gondolkodó hazai fiatalok egyik kedvenc zenekara. Én mindenesetre szurkolok nekik és ezúton is köszönöm a srácoknak hogy felkerestek és hogy általuk megismerhettem egy újabb olyan hazai zenekart amelyet figyelemmel követhetek eztán és amelynek igen fényes jövőt jósolok már most. Hiszen mint a bevezetőből is kiderült, az egyediség nagy kincs. Ha egyszer én is eljutok odáig hogy felrázom a haverokat és végre összeáll a bandánk (és nem csak itthon gitározgatok a szomszédok és anyám legnagyobb örömére) akkor 100% hogy mi sem állunk majd be a sorba, dacára az igen kecsegtető tehetségkutatós honoráriumoknak (siker, pénz, csillogás, stb.). A lófaszt! Ha az ember zenélésre adja a fejét akkor igenis csinálja igényesen és ne úgy mint a fél tucat másik. Ezzel a gondolatmenettel egy kissé ugyan eltértem a tárgytól (majd máskor kifejtem) de a lényeg az hogy a FlatBand is remekül példázza azt hogy igenis meg lehet maradni igényesnek és potenciállal teli zenekarnak ebben a nagy magyar átlagban is. Nem mellesleg pedig emellett még tényleg kurvajó zenét is nyomnak, úgyhogy várom a folytatást, srácok! ;)

A Polar//Bipolar ingyenesen letölthető ITT

A Polar//Bipolar magyar nyelvű verziója:

A Polar//Bipolar angol nyelvű verziója:

A FlatBand Facebook-oldala: http://www.facebook.com/FlatBand

A FlatBand SoundCloud-oldala: soundcloud.com/FlatBand

Egy átlagos reggelnek indult az egész. Felkeltem, megmosakodtam, elindultam a konyhába falatoztam egyet a töméntelen sok müzli szeletemből, felöltöztem, majd elindultam a városba. Pár perc séta után leértem a metróba, leültem a helyemre, és mire szembenéztem a szemközti oldalon lévő plakáttal, akkor elborzadva láthattam EZT az élőlényt. 

Besz@rok, hogy ennek a léhűtő, kétfilléres csúnyalánynak és az alpári könyvének minden metrókocsiban ott kell lennie!! 24 éves vagyok, láttam már/hallottam egy két országos nagy ribanczról, de ez most egy kicsit sok. Már nem is az a bajom, hogy minden jöttment hülyével összefekszik ez a nőszemély, de mégis miért kell ilyen pajzánul, vulgárisan, és szemérmetlenül kiteregetni azt, amire egy normális ember nem kíváncsi? Ez a poszt pihent egy kicsit a mappáim között, gyúrtam rajta, dolgoztam vele, mire végső, mondhatni talán legjobb formáját érte el. Hónapok óta érzem úgy, hogy ettől a Szepesi Niki ribancztól visszataszítóbb élőlény nincs a magyar közéletben, de persze lehet velem vitatkozni. Az még hagyján, hogy ronda, nem ő tehet róla, de az a tenyérbe mászó stílus, és a bújtatott ribancz életmód az már többször is megfordította a gyomortartalmamat.

Niki barátunknak saját bevallása szerint semmiféle gátlást nem kellett levetkőznie a könyve megírásához, amiről tudjuk ugye, hogy még véletlenül sem botránykönyv (hogy is feltételezhettük róla ezt?!), hanem csak egy mezei életrajzi könyv, némi szexszel megspékelve. Sőt még regényes formában is íródott, hozzáteszi. Nos, amikor mondta, nekem már akkor gyanús volt a történet, de amikor a metróba belépve láttam, hogy az „Évtized botránykönyve” jelzőt is megkapta az alkotás, akkor már tudtam, hogy a megérzésem ezúttal sem csapott be. A „némi szexszel megspékelve” kifejezést itt olyanokra kell érteni, hogy pl. rágeciztek a hasára, úgy bántak vele, mint egy utolsó szajhával (háát vajon nagyot tévedtek ezzel?) satöbbi. Egyébként érdemes figyelni, mert be is vallja, hogy neki a civil élet jóval nehezebb, mint sportolni, aztán megírja ezt a könyvet és 8 millát kaszál vele… Áh nem volt büdös a munka dehogyis… menjél kapálni inkább azzal jobban növeled a GDP-t!

Engem személy szerint ez „lerántjuk a leplet” duma is idegesít, mert a sportolók éveken keresztül igenis elég keményen edzenek, rengeteg lemondással jár az életük felkészülés alatt, aztán meg elmennek az olimpiai faluba, ahol van pia dögivel, és hát nem mindenki tud ellentmondani ennek a kicsapongásnak. És persze mindenki fiatal és sportos. Valóban történnek ott kavarások, a férj/feleség megcsalása ettől még továbbra is bűn marad, de ez már etikai kérdés. A videót nézegetve nekem úgy tűnik, hogy sportolóként se tette oda magát teljesen, mivel, ha figyelünk akkor 8. percnél be is vallja, hogy nemegyszer buli után ment edzésekre. Ha ez így volt, akkor annyira ne lepődjön meg, hogy az aranyérem nem repül a szájába, mint a jól megpörkölt sült galamb.

Érdemes elolvasni a kommenteket, van egy két találó köztük, mint a  

„Ismerte egyáltalán valaki mielőtt kiderült róla, hogy ribanc?”
„Látszik,hogy szarik bele az egészbe a kiscsaj,két éve hagyta abba a sportot és már van rajta plusz 20 kiló!?Kell a lé ájfonra,tetkóra,redbullvodkára meg barcelónára?Nagyon gáz a stílusa,nem csodálom,hogy rengetegen utálják őt is meg a "facebook generációját" is!Nem értem miért kell ilyen embereknek teret adni a tvben?!Kokó te is szégyeld magad!”
„El nem tudom képzelni, kik feküdtek le vele annyiszor, mert nagyon ronda...”

Felfigyeltem arra, hogy Szepesi kisasszony említette, hogy a sportolóknak is megvannak a maguk szükségleteik. Nos, mivel én szeretek utánajárni mindennek, ezért be is rendelem a posztomba a Maslow-piramist, hogy még tudományosabb legyek! A Maslow piramis az emberi szükségleteket modellezi, a névadó Maslow pszichológus véleménye szerint. Most, ha jól megnézzük, akkor észrevehetjük, hogy a szex a piramis legalján van, a legfontosabb élettani szükségletek tartományában. Igen, valóban fontos részünk a szexualitás, de gondolkodjunk egy kicsit! A modell szerint a szex az evéssel egy szinten van. Nem vagyok pszichológus, de furcsállom ezt a logikát, mely szerint a dugás ugyanannyira fontos, mint az evés. Nos, józan paraszti ésszel úgy gondolom, hogy ha nem eszel, akkor meghalsz, de ha nem dugsz, attól még életben maradhatsz, maximum nem vagy olyan feldobott, mint akkor, ha élsz nemi életet. Egyébként több pszichológus is kritizálta már a modellt, mivel időnként előfordulhat, hogy a piramisban szereplő szükségletek helyet cserélnek a modellben.  Én nem ismerem Szepesi Nikoletta tudományos műveltségét, de lehetséges, hogy erre az elméletre alapozta a mondandóját. Bár az is lehet, hogy csak én feltételezek túl sok intellektust a kisasszony részéről. 

És majd elfelejtettem megemlíteni, hogy Szepesi Niki művésznő már a múzsája is lett egy lelkes internetes alkotóművésznek, Polgár Petinek. Egyelőre még nem ismerem a munkásságát, de ígérem utána fogok járni :) . Ne hagyjátok ki véletlenül sem!

írta: SoltBrain

A modern nőideálok története egészen a 40-as évekig nyúlik vissza, az akkori ,,topmodellnek” Marylin Monroe-t tekinthetjük, aki kiszőkített hajával és kék szemével megteremtette az új amerikai álomnőt. Hasonlóan a mai sztárokhoz, nemcsak színészi munkájával, hanem meztelen fotóival, gyakori botrányaival hívta fel a magára figyelmet. Mindössze 36 évesen, gyógyszer túladagolásban halt meg.

Imádom. Múltkor nagyban elhatároztuk barátnőmmel hogy elutazunk a Gellért-hegy festői szépségű magaslataihoz hiszen egyrészt tényleg gyönyörű hely (főleg ilyenkor, Ősz derekán), másrészt a Gellért-hegy tipikusan egy olyan hely ahová minden szerelmespár elsétál életében legalább egyszer. Jól is indult a nap, csak aztán felszálltunk a buszra. Gyerekek, elképesztő volt a tömegnyomor ami a buszon kialakult néhány megálló után. Én nem is értettem hogy honnét került elő ennyi ember hiszen eleve a közelében sem jártunk a belvárosnak. Percek alatt megtelt a busz nyuggerekkel, gyerekekkel, tinikkel, nyugerekkel akik gyerekeket cipelnek magukkal, csíkos bevásárlószatyrokkal, mogorva emberekkel és a fene tudja még ki/mi minden lepte el a járatot, az embertömeg nagyrészén sajnos már nem láttam át. És mentünk. Durván fél órás utazás. De nekem jóval többnek tűnt. Azt kell mondjam, ehhez a járathoz képest az M2 metró-pótló szellős városnéző-busznak tűnt. Pedig ültünk végig. Kettes ülésen. Ez 50%-ban jó volt. Mert ha jobbra néztem akkor a barátnőm mosolygott vissza rám, ha viszont balra, akkor egy fogatlan hajléktalan, avagy – rosszabb esetben – egy slicc. Mindeközben mögöttem a mama rákezdett az önsajnálatra ami a végére már egészen odáig fajult hogy ugyan burkoltan de elég rendesen szidta a körülötte lévőket, miszerint ő és a gyerek azért nem tudnak leülni sehová sem mert aki a buszon ül annak előre fizetett (!) helye van ott és egyébként is, a többség amúgy is "a buszon született". Ezt így mondta. Hát igen. A protekció, ugyebár! – gondoltam én magamban, miközben már azon járt az eszem hogy ha valaki a buszon születik akkor azt a sofőr, avagy az ellenőr segíti e világra. Zártam a témát azzal hogy biztosan a közteres. Mentünk tovább. Közeledett Kőbánya. Egyszercsak mögöttem valami keményet érzek a tarkómmal. Hát egy pasas nem oda tette a szatyrát pont az ülésem támlájára? De mondom nem szólok, nehogy tömegverekedés legyen a vége. Ellenben a mögöttem ülő kiscsaj anyja rögtön odaküzdötte magát a pasihoz, csak hogy jó ízesen elküldhesse a picsába hogy mégis mi a frászt képzel már hogy odateszi a gyerek fejéhez a szatyrot? Erre a pasas meg hetykén odavetette neki hogy: "Nem veszem le mert ennyit vártam a buszra és még nekem kell állnom basszameg?!" Hát...no komment. A tahóság határtalan, maradjunk ennyiben. Végül csak odaértünk a végállomáshoz. Végre valahára.

Metró, busz, séta...onnantól már minden simán ment. Szép napunk volt végül is. De vicces hogy újabban az egész telibevert város úgy fel van túrva mintha szétbombázták volna. A Kossuth térre például rá sem lehet ismerni. Sajnálom a turistákat akik jönnek megnézni a Parlamentet mert az egész úgy körül van túrva mintha itt forgatnának valami poszt-apokaliptikus háborús filmet. Enyhén kiábrándító. Voltam Prágában pár éve, metróztam ott is és hihetetlen hogy mekkora a differenciál az ottani és az itteni állapotok között. Tiszta és rendezett volt a metró, nem volt káosz, sem büdös, sem mogorva ellenőrök. Egy élmény volt rajta utazni. Itt meg telibe van hányva/szarva az egész szerelvény éjszakánként. Volt már olyan hogy felszálltam, leültem és szemben velem aludt egy hajléktalan, a nyálát folyatva saját maga mellé. De láttam már szipus bandát is a szerelvény végében sztondulni, tőlük 10 méteres körzetben mindenki félrehúzódva. Persze buszon sem mindig jobb a helyzet. Múltkor például olyan átható húgyszag terjengett végig hogy hiába volt kisebb tömeg a buszon, 3-4 ülésre még a legfáradtabb nyugger sem mert leülni...hiszen ugye lutri hogy melyik van telibehugyozva. Úgyhogy káosz van bazzeg, főleg a belvárosban! Már nem is azon lepődöm meg hogy be akarok menni egy sörre a haverokhoz az Örs-re és kerülő úton megy végig a busz, hanem azon hogy mennyi út le van zárva vagy el van terelve a már említett nagy túrások és "városszépítő munkálatok" apropóján. Ilyenkor örülök annak hogy nincs autóm és nem kell a dugóban idegeskednem a sok siető, a KRESZ-re ügyet sem vető idióta miatt. Messze elég nekem a BKV, nem flancolok. Csak akkor legalább az olyan apróságokat elvárnám hogy ha már nem jár ideiglenesen az M2-es metró és pótló-buszokkal helyettesítik akkor legalább ne 15 percenként járjanak mert egyetlen buszra annyi ember akar felzsúfolódni mint ahányan az egész metróra ergo nem biztos hogy túl barátságos lesz a hangulat. Amúgy meg vicces hogy mára Outlast kritikát terveztem be csak ez az egész tömegközlekedéses dolog nagyon kikívánkozott belőlem. Mindenkinek van egy adott járata amellyel nap mint nap utazik. Mindenkinek vannak sztorijai az adott járatról amelyek akár még évek múltán is eszébe jutnak. Tudom mert nekem is vannak ilyenek. Például mikor egy pasas úgy bealudt mellettem hogy rám dőlt avagy amikor meg én aludtam be annyira hogy jócskán továbbmentem mint kellett volna és a halál tudja már hogy mégis hol a frászban szálltam le végül. De hát, a tömegközlekedés már csak ilyen izgalmas.