Kiadás éve: 2013

Kiadó: Domino

Műfaj: Post-punk/Indie rock/Dance-punk

Ezt hallgasd meg: Evil Eye

A Franz Ferdinand az elmúlt évek során szinte mindent elért, amit csak egy profi indie zenekar kívánhat. Debütáló alkotásuk (a 2004-es Franz Ferdinand) még 2013-ban is azonnal ütő, briliáns poplemez. A 2. eresztés (a 2005-ös You Could Have It So Much Better) tisztességes iparosmunka, néhány egészen kiváló dallal, míg a 2009-es Tonight: Franz Ferdinand egy merészen kísérletezgetős, diszkós/elektronikus art-pop lemez lett. Miután a skót zenekar kipróbálta magát merőben új műfajokban is, kérdéses volt hogy mit tesznek le az asztalra legközelebb. Biztosra mentek, és a bevált séma alapján a múltból táplálkoztak és merítettek inspirációkat. Azonban a Right Thoughts, Right Words, Right Action nemcsak zenetörténetileg egy időutazás. A Franz Ferdinand a saját múltjában is tesz egy kirándulást. Az új album első fele ugyanis az első két lemez hangulatát idézi. Pörgős, azonnal táncba hívó popdalok sokasága. Könnyedek és izgalmasak. Utánuk viszont a Tonight -érát visszaidéző, lassabb, merengősebb, elszállósabb, pszichedelikus kabátba bújtatott szerzemények következnek. Nade ne szaladjunk máris ennyire előre, kezdjük az elején:

A nyitó Right Action konkrétan a debüt bohókás, felszabadultan vidám, csibészes hangulatát hozza. Instant sláger, remek választás volt legelőre pakolni. Azonban utána sem ül le a hangulat, hiszen az Evil Eye még jobban sikerült! Feszes, szexi dal, amely tempós groove-os alappal operál és gondolom csak azért nem lett belőle kislemez mert Alex Kapranos frontember többször is elismétli benne hogy "I don't believe in God, but I believe in this shit". Szintén a debüt hangulatát hozza, ahogyan az utána érkező, torzításokkal megfűszerezett Love Illumination (ennek annyira beteg videoklipje van hogy muszáj voltam beszúrni alulra...). Utána a Stand on the Horizon egy kicsit már kilóg a sorból. Tingli-tangli popdalnak indul de a végére már-már pszichedelikus elszállásba csap át. És ez szörnyen jót tesz neki, abszolút méltón prezentálja hogy a Franz Ferdinand még 2013-ban is egy merész, izgalmas zenekar akikben a versenytársak (Maximo Park, Kaiser Chiefs, Bloc Party, stb.) közül a legtöbb potenciál van. Utána a Fresh Strawberries már kissé unalomba fullad, még annak ellenére is hogy a szövege a halállal foglalkozik és ezzel éles kontrasztot állít az egyébként üde, "vidámkodós" indie-hangzásnak. Ezt követi a Bullet amely pedig már inkább a 2. album punk-os meneteléseit idézi vissza. Kifejezetten ügyes, nagyon tempós, vérbeli punk/rock szerzemény amelyre egész biztosan jókat lehet pogózni a koncerteken. És mire véget ér, le is zárhatjuk az első két lemez irányába tett múltba révedést. A Treason! Animals. már sokkal inkább idézi a Tonight szellemiségét, bár ennek ellenére is egy tökös rockdal. A The Universe Expanded egy szörnyen lassú, abszolút merengősre vett, egyúttal mind közül a leghosszabb (jelen esetben ez csupán 4 perc 34 másodperc, senki ne várjon 8 perc közeli szerzeményeket...) dal. Ezt követi az én személyes kedvencem, a Brief Encounters. A korábbi, szintikre kiélezett hangzást talán eme szerzemény prezentálja a legjobban. Régi B-kategóriás horror filmeket idéző szinti-futamok, melankólia, okos dalszöveg...nálam nagyon betalált már első hallgatásra is, mondhatni: megvett kilóra. Az album utolsó száma pedig a Francois Mitterand temetése ihlette Goodbye Lovers & Friends amely végjátéknak megfelelő, bár lehetett volna valamivel hosszabb is. Summa summarum, a Right Thoughts, Right Words, Right Action nálam hozta az elvárt szintet. Bár valamit nagyon elnéztem és teljesen váratlanul ért hogy megjelent az album (sokkal későbbre vártam...), abszolút pozitív csalódást jelentett számmora így Nyár végén, Ősz elején. Izgalmas, cseppet sem izzadság-szagú, és minden benne van amiért a Franz Ferdinand-ot imádni lehet. Az idei év egyik üde színfoltja, amelyet szívből ajánlok minden indie és pop/rock -rajongónak! Egyúttal kíváncsian várom hogy pár év múlva a Franz Ferdinand merre, milyen új műfajok felé kalandozik tovább.

Értékelés: 10/8

Kiadás éve: 2009

Kiadó: Domino

Műfaj: Post-punk/Indie rock/Dance-punk

Ezt hallgasd meg: Turn It On

A minap ott hagytam abba hogy a Franz Ferdinand a hatalmas sikernek örvendett debüt, majd a mindössze 1 évvel később kiadott, tisztességes folytatás után elindult új utakat keresni. A klasszikus indie rock önmagában már kevésnek bizonyult egy új sikerhez, ezért a 2009-ben hatalmas népszerűségnek örvendő elektronikusabb hangzás felé vették az irányt a skót srácok. A korábban piedesztálra emelet két igen fontos album borítékolta hogy a zenekarnak nem lesz egyszerű dolga, hiszen mind a szakma, mind a rajongók igényeit ki kellett hogy elégítsék. Ha biztosra akartak volna menni, akkor összedobnak egy újabb indie rock lemezt, minimális változtatásokkal és mondjuk egy tucat azonnal táncolható, tingli-tangli slágerrel. Ám a Franz Ferdinand mert merész lenni! A mainstream vonulat helyett egy sokkal kommerszebb irányba mentek el, amelynek eredménye a Tonight: Franz Ferdinand lett. Én nagyon szeretem mert sok kellemes emlékez idéz fel bennem. Nézzük is meg, miért is annyira fontos eme album a zenekar történetében:

Mindenek előtt azért, mert a gitárok szinte teljesen eltűntek. Bár fogalmazhatnék inkább úgy, hogy jelentősen háttérbe szorultak. Pont mint az Editors zenekar In This Light and on This Evening albumán, ugyanebben az évben. A hangzás nagyon masszívan eltolódott a szintetizátor-központúság felé, ebből a fajtából is inkább a régi, hatalmas, gyári gépezetekre hasonlító szintik uralják a placcot. Mély, jéghideg futamaik majdnem minden egyes dalban jelentős szerephez jutnak. A nyitó Ulysses lassan, fülbemászóan kezd. A refrénre természetesen felpörög és beköszön a régi jól ismert Franz-hangzás is, de akkor is egyértelműsíti a hallgatóban hogy a srácok valami egészen újjal próbálkoznak ezen az albumon. A Turn It On azért még szintén visszaidézi a régi, indie rock-os időket de az utána befutó No You Girls már megintcsak merőben új dimenziókat nyit meg. Egyrészt ugyanolyan táncolható/dúdolható indie amilyet a zenekartól már megszokhattunk, másrészt pofátlan diszkózene is egyben, természetesen a retró jegyében foganva. A Send Him Away bohókás futam, kicsit elszállósra vett zárással. A Twilight Omens középtempós, izgalmas, diszkós időutazás. A megtévesztően lassú indítással beköszönő, majd trappolós ütembe váltó Bite Hard visszaidézi az előző lemezen is előszeretettel használt beat-korszak nyúlást, azonban ennél a dalnál is mindvégig jelen van az elektronika. Jobbára szinti-futamok, avagy meglepő effektek képében de végig, az egész album során jelen van.

Tősgyökeres indie-rajongóknak talán kissé fura lehet, nade ne feledkezzünk már el arról hogy 2 évvel korábban (2007-ben) a Klaxons szintén magáévá tette az elektronikát, nem sokkal később (2008-ban) pedig az MGMT az Év albumát hozta el, szintén az elektronikával kacérkodván. Tudatos lépés volt tehát a Franz Ferdinand tagjaitól is hogy bepróbálkoznak ezzel is. De menjünk tovább inkább! A What She Came For szintén visszanyúl az előző lemezhez, csak ezúttal a punk-os irányzathoz. Durván elszállós véggel zárul. És ezután érkezik az igazi keménymag! A Live Alone abszolút az elektronikára kiélezett, galoppozós futam, indokolatlanul beszúrt (egyben eléggé vicces) szövegelős részlettel. A Can't Stop Feeling olyan súlyos szinti-hangokkal operál hogy beleremeg a szoba. Aztán jön a Lucid Dreams amely a legérdekesebb színfoltja az albumnak. Kb. 4 és fél percig egy pszichedelikus, elszállós dalnak tűnik majd kap egy nagyon hosszan elnyújtott, pittyegős, instrumentális (!) szakaszt. A dal hossza egyébként 7 perc 58 másodperc. Csodálkoztam is nagyot mikor először meghallottam. Utána a Dream Again stílszerűen szinte elaltatja a hallgatót, majd az album a Katherine Kiss Me című akusztikus dallal zárul, amely egyébként a No You Girls egy variációja. A Tonight: Franz Ferdinand nem lett akkora durranás mint a debüt. De még csak akkorát sem szólt, mint a 2. album. Egy tisztességes, merészen kísérletezgetős, diszkós/elektrós poplemez lett amely szerezhet néhány kellemes percet mindazoknak akik nem ódzkodnak az indie rock és az elektronika szerelmétől, és persze azoknak is akik megrögzött Franz Ferdinand fanok, hiszen az album rajongói szemmel nézve is nagyon rendben van. Eztán nyitva állt a kérdés a skót srácok előtt, hogy akkor innen merre is tovább? 

Értékelés: 10/7

Kiadás éve: 2005

Kiadó: Domino

Műfaj: Post-punk revival/Indie rock

Ezt hallgasd meg: Walk Away

Kissé régen volt már zeneajánló, de nézzétek el nekem, zsúfolt volt a Nyár. Azonban az elmúlt néhány hét nálam a skót Franz Ferdinand legújabb albumáról (Right Thoughts, Right Words, Right Action) szólt. Viszont hogy maximálisan ki tudjam majd elemezni nektek, előbb tisztában kell lennetek a banda korábbi munkásságával. A debütáló albumot már kiveséztem ITT és már akkor is utaltam rá hogy a Franz Ferdinand debütje szerény véleményem szerint a leges-legjobb dolog ami az elmúlt 10 évben történt a brit gitárzenében. Történt mindez 2004-ben és egyetlen évvel később a Franz máris megjelentette új albumát. Necces ha egy zenekar ennyire rövid időn belül kiad egy új anyagot, általában a legtöbb esetben csúfos kudarc a végeredmény. De érdekes módon a You Could Have It So Much Better mégis tudta tartani az előd által nagyon is magasra pakolt szintet, sőt! Nade menjünk csak szépen sorjában:

A nyitó The Fallen egy lendületes punk/rock zúzás amely előre meghatározza az album további hangulatát. A srácok újfent olyan ritmusokat és remekül táncolható ütemeket szállítottak amelyre még a szomszéd öregasszony is bármikor elkezdene táncolni...persze csak ha tehetné. A Do You Want To a beat korszakot idézi vissza. Nekem anno annyira nem tetszett sem a dal, sem a hozzá készített videoklip de ahogy aztán egyre többször és többször hallgattam meg, valahogy a fülembe mászott. A This Boy újra punk-os meneteléseket tartalmaz. Itt már felsejlik egy kis Ramones-utánérzés is amely aztán majd a későbbiekben is visszaköszön. A Walk Away instant sláger. Mára klasszikus Franz Ferdinand-dalnak számít azonban jóval összetettebb mint a debüt "álmunkból felkeltvén is megcsinálunk egy ilyet" nótái. A végére nagyon stílusosan belassul amely rész szerintem igencsak jól eltalált lezárás lett. A retró jegyében fogant videoklip pedig tényleg csak a hab a tortán (alant megszemlélhetitek). Az Evil and a Heathen egy újabb rohadt pörgős, punk-os darab, de az utána érkező – nagyon szép dalcímmel operáló –, lendületes You're the Reason I'm Leaving sem adhat panaszra okot. Utána az album egy kissé belassul. Érkezik az Elenor Put Your Boots On ami tulajdonképpen egy gyönyörű szép akusztikus dal, a The Beatles elvágyódó stílusában.

Nekem az egyik kedvencem, de meg nem tudnám mondani miért. Talán mert merengős, távolba révedős vagyok magam is. A Well That Was Easy szelíden vezeti vissza a hallgatót a gyorsabb, pörgősebb zenei vonalra, míg a beat-gyökerekkel rendelkező What You Meant rögtön zúzással kezd. Az I'm Your Villian esetében tér vissza a korábban már említett Ramones-párhuzam. A címadó You Could Have It So Much Better olyan gyorsulásokat tartalmaz hogy öröm hallgatni, aztán a Fade Together végre lenyugtatja a kedélyeket. Újabb remek, akusztikus hangszerelésű szerzemény, megkapóan szép dalszöveggel. Az album zárását a new wave stílusában tálalt Outsiders hozza el. A 4 évvel későbbi produktum (Tonight: Franz Ferdinand) ismeretében már el lehet mondani, hogy eme album záródarabja tulajdonképpen az előszele volt annak a jobbára elektronikára kiélezett hangzásnak amelyet a Tonight prezentált. Könnyed szinti-futamok (amelyek leginkább a régi B-kategóriás horror filmeket idézik), stílusos belassulás, érzéki búcsú. A Franz Ferdinand megcsinálta. Nagyon-nagyon rövid időn belül kiadtak egy teljesen korrekt új lemezt amely büszkén mutatta hogy a skót srácoknak igenis jelentős szerepük van a mai, modern indie zenei színtéren. Ugyanakkor tudták jól hogy harmadszori nekifutásra már ideje valami újjal előállniuk mert ugyanazt, apró kis változtatásokkal már nem lehet eladni. Megindult hát a továbbfejlődés, az útkeresés, a kísérletezgetés. Ám hogy ennek mi lett az eredménye, arról majd legközelebb.

Értékelés: 10/8

Sokat filóztam azon hogy megszülessen-e ez a bejegyzés. Nagyon sokszor szidtam már a jelenlegi fiatal generációt itt is, más oldalakon is (tulajdonképpen 2010-ig visszamenőleg talán közel 100 ilyen témájú cikkem is publikálódott) és rendre beleütköztem abba hogy vajon mi újat tudnék még mondani róluk nektek. Az elbutulás általában öregebb korban szokott jelentkezni. Tudjátok, érelzáródások, agyelmeszesedés, általános közérzet-romlás, levertség, fáradtság, bezárkózás, befordulás, a társadalomtól való elmenekülés. Ezért van annyi magának való, mogorva nyugger akik sziszegnek rátok ha teli szatyrokkal ott állnak a tömött buszon és nem adjátok át nekik a helyeteket. Ugyanakkor azt vettem észre hogy az elbutulás nemcsak idős korban jelentkezhet. Ha fizikailag nem is, de szellemileg már előfordulhat az a fajta leépülés (szebb szóval nem tudtam kifejezni) amely legtöbb esetben a tévé, az internet és úgy cakk-pakk a média ''áldásos'' tevékenységének köszönhető. Manapság egy 13-14 éves már bőven tisztában van azzal hogy kik a mainstream popzene legjobb és legújabb előadói, kik a legnívósabb hollywood-i sztárok és hogy mit tud egy vadiúj Iphone 5-ös. Ennyit a popkultúráról. Emellett ha elmúlt 13 akkor nagy valószínűséggel már nem szűz, a cigit (nem a műsorosat) és az alkoholt biztosan próbálta, a dizájn-drogok felé pedig csak kacsintgat. Ámde ne kövezzetek meg, ez csak a nagy átlagra vonatkozik! Azért akad egy bizonyos réteg akik ebben a korban még bőven a tanulásra és a barátságokra fókuszálnak, mintsem a hétvégi lerészegedésekre és a minél ízesebb dugásokra. A minap épp buszoztunk hazafelé egy szerkesztő-kollégával amikor is 2 wannabe gengszter-palánta (alig lehettek többek 16-nál) lefolytatta az alábbi beszélgetést egymás közt:

- De hallod, akkor most hova megyünk?
- Há' nem tudom, a Arénába', nem?
- De oda má' minek? Nem a Westendbe'?
- Hülye vagy, geci, a Westendbe'?!
- Miér'?
- Mit miér'?
- Kérdeztem hogy miér'?
- De mit?
- ...

Fájdalmas volt hallgatni. Az idiotizmus sérti a fülem. Nem azt mondom hogy én csakis kacifántos, mesterien szerkesztett monológokkal társalgok de megválogatom a szavaim és általában előbb gondolkodom, aztán beszélek. Ezek ketten pedig valami olyasmit adtak elő ''diskurzus'' címszó alatt mintha pár betépett alak feldünnyögött volna valami érthetetlen maszlagot egy szalagra és azt játszották volna le – visszafelé. Sokszor értetlenül állok a mai fiatalok előtt. Álomvilágban élnek. Némelyik már-már annyira egoista hogy éppen csak Istennek nem kiálltja ki magát. Azt hiszek bármit megtehetnek és övék a világ. Holott ez nem igaz. Talán anyuci/apuci pénzeli őket egy darabig és így megvehetik a legújabb, USA-divat szerinti márkás cuccokat és beülhetnek ócska hollywood-i 3D-s akciófilmekre, nameg beszerezhetnek egy kis zöldet kéz alatt amitől mindjárt úgy érezhetik hogy a Tony Montana elmehet a búsba...de ez csak a felszín. Jópofáskodnak a suliban, a tananyagra magasról tesznek aztán mikor év végén meghúzzák őket akkor jöhet a kuncsorgás meg a tanárok szidalmazása (hiszen mindig a tanár a hibás, sosem a diák, ugyebár...) és ha nagynehezen meg is lesz valaha az a rohadt érettségi akkor is ott fognak állni az Élet kapujában és fejvakarva azon gondolkodni hogy akkor most merre is tovább. Hiszen kellettek volna célok, ambíciók, olyan távlatok amelyekért érdemes hajtani hogy elérhessék őket valaha is. Ezek hiányában marad az otthonlét, a kilátástalanság, anyuci/apuci noszogatása egy kis pénzért (akik egyébként ezt már kurvára unják...), majd a bulik, a hazugságok és így telnek el az évek. Hosszú-hosszú évek.

A mai fiatalok többsége – előre is elnézést a kifejezésért – egyszerűen hülye. Identitásukat vesztett robotok akik szerint minden amit ők tesznek, az helyes. Tisztában vannak a celebekkel de azt már nem tudják megmondani hogy például mikor kezdődött a II. világháború, vagy hogy az '56-os forradalom idején ki volt hazánkban a miniszterelnök. Remekül értenek az Iphone 5 meg a Tablet kezeléséhez de ha anyuci/apuci magukra hagyná őket pár napra, nagy valószínűséggel éhen halnának. És akkor az alpári megnyilvánulásokról (''Hallod geci, mikor indulunk már, lekéssük a buszt bazdmeg!”), a rendkívül szex-centrikus életmódról (néhány drágább pia egy buliban és kb. szabad az út) most jobb ha nem is szólok. Eleve a legelkeserítőbb tulajdonságuk a mérhetetlen egoizmusuk amely már teljesen átvette felettük az irányítást és tulajdonképpen észre sem veszik hogy mennyire gázos is ez így. És ezek akarnak családot? Gyerekeket? Kiegyensúlyozott házaséletet? Jó vicc. Ugyanakkor továbbra is azt vallom hogy akinek nem inge, az ne vegye magára. Rengeteg okos, értelmes, ambiciózus, célokkal és konkrét tervekkel rendelkező fiatal él köztünk akik szintén csak szánni tudják ezeket az ostoba kortársaikat. Az előbbiek kezében van a jövő, nem az utóbbiak kezében. Ha az utóbbiak kezében lenne, olyan anti-utópia jönne létre cirka 100 év leforgása alatt hogy érdemesebb lenne átköltözni a Mars-ra és ott kialakítani egy civilizációt mert a Föld a sok idióta kezében nagyon hamar elpusztulna. A lényeg az hogy érdemes néha belefülelni egy-egy mai tizenéves beszélgetésébe amelyet a többiekkel folytat. Lehet szörnyülködni, lehet szánni, de meg is lehet mosolyogni. Én az utóbbit szoktam tenni hiszen egyrészt úgysem változtathatunk rajtuk (talán akkor ha végleg megszűnne a tévé és az internet...), másrészt pedig a saját életét mindenki úgy alakítja ahogyan csak kedve tartja. Ha valakinek az az álma hogy egy szétszívott agyú, hosszú távú kapcsolatokra képtelen kisegítőmunkás legyen, akkor lelke rajta. Ha valakinek az az álma hogy egy pasikban több tucatnyiszor csalódott, kiélt prosti legyen Hollandiában, akkor lelke rajta. Aztán persze mindent visszacsinálnának. Önostorozás hogy mit kellett volna anno másképp. ''Mehettem volna egyetemre is, igen, mehettem volna. Miért is nem mentem? Ja igen, mert az Andris azt mondta hogy azzal semmire sem viszem és inkább eladtunk egy kis anyagot amiből lett pénz...aztán pedig már nem is akartam többet tanulni, bőven elég volt nekem a szakmunkás is tinikoromban''. Faszság. Az ember élete végéig tanul. Ezt jegyezzétek meg. Ti is minden nap tanultok valami újat. Ehhez pedig bőven elég már az is, hogyha csak nyitott szemmel/füllel sétáltok az utcán.