Azt mindenképp szeretném már az elején megemlíteni, hogy itt előbb voltam mint a Wave lemezboltban ám eme üzlet nem gyakorolt rám akkora hatást mint a kifejezetten indie zenékre szakosodott társa. Ez tulajdonképpen csak az én személyes zenei ízlésemre vezethető vissza, könnyen lehet hogy egy hard rocker avagy egy reggae stílust előnyben részesítő egyén pont jelen tárgyalt boltban találja meg a rég keresett albumát. A 2 in 1 lemezboltban lényegében hosszú-hosszú perceket lehet eltölteni nézelődéssel ugyanis a választék hatalmas. Külön találjuk a külföldi és külön a magyar előadókat de jutott hely a kislemezeknek és a bakeliteknek is. Még pólókba is belefuthatunk, a poszterekről és könyvekről már nem is beszélve. Nagyon jól felszerelt helyiség ahol az érdeklődő kedvére csemegézhet. Külön oldalt szenteltek a Neon Music kínálta albumoknak ami örvendetes hiszen eme kiadó magába foglal jópár független kiadót is, így igazi ritkaságokra is lelhetünk. Én speciel egyből kiszúrtam az örökös kedvenc lemezemet, az Editors: In This Light and on This Evening albumát. De nagyon sok hasonló akad még itt, különféle stílusokban. A nagyobb hányadukról az egyszeri zenerajongó már olvashatott az interneten (amióta nincs WAN2 tulajdonképpen csak az internet adhat tájékoztatást nekünk, hazai zenerajongóknak...). Szóval 1 órát simán benn lehet tölteni úgy, hogy az embernek fel sem tűnik. Közben kellemes zene szól de kérésre a választott CD-be is bele lehet hallgatni. Recorder magazin itt is kapható, a régebbi számok is.

Az üzlet szerencsére egyáltalán nem kicsi, sokan elférnek benn

A kiszolgálás itt is nagyon korrekt. Barátnőm talált egy MSI maxi előlapot amely tulajdonképpen csak egy papírkép volt de be volt hányva a bakelitek közé. Odavitte az eladóhoz aki ingyen neki akarta adni, mondván nekik nem kell és amúgy sem tudja hogy "mi a fasz az". Jót nevettünk ezen. Emellett pedig ami nincs meg az üzletben azt igen olcsón be tudják szerezni online. Én pont nem, de barátnőm berendelt egy lemezt. Az egész procedúra nem tartott tovább 2 percnél. Kérdezhetnétek, hogy én vettem-e itt valamit. Nos, igen. Vettem. Méghozzá a múltkor tárgyalt hazai The Carbonfools: Carbonsweet albumát. Külön kiemelném, hogy kicsivel 3000 forint alatt kaptam meg, míg egy Media Markt-ban ez a CD olyan 4500 forint magasságában mozog. És nem ám használtan vettem, hanem szépen fóliába becsomagolva. Tehát az árak itt is nagyon kedvezőek, mindenképpen érdemes körülnézni ha az ember valamilyen lemezt keres mert itt nagy valószínűséggel rátalál majd. Egyébként pedig nincs is nagyon eldugva, mindössze le kell menni néhány lépcsőn és benyitni jobbra egy ajtón. Amolyan "csemegézős-hely" vagyis nyugodtan rá lehet szánni egy délutánt hogy rendesen körbenézzen az érdeklődő.

Nyitvatartás:

H-P 11.00-19.00

Cím:

VII. ker. Almássy tér 8.

Kezdeném azzal, hogy én még a régi kor híve vagyok és szoktam lemezeket venni. Talán meglepő dolog, leszarom. Sokkal jobban néz ki ha a kedvenc lemezed ott mered vissza rád a polcon és akármikor leveheted, meghallgathatod. Tudom én, hogy 2013 elején ez a szokás már nem annyira bevett de nem szólhat minden a fájlcserélésről meg az illegális letöltésekről. Ugyan a torrent nálam sem megvetendő dolog, azért bizonyos dolgok jók ha megvannak eredetiben is. Filmek, videojátékok, és igen, lemezek is. Utóbbiakra tinikoromban nagyon rá voltam kattanva. Akkoriban még nem hódított ennyire a torrent mint most. Volt pár orosz letöltögetős oldal és semmi több. Mondjuk ezek annyiban jók voltak, hogy megismertették az érdeklődőt pár kevésbé felkapott zenekarra. De lemezeket beszerezni Magyarországon már akkoriban is eléggé nehézkes volt. Ugyan a Media Markt már akkor is szép kínálattal rendelkezett, ám igazi különlegességeket hiába kerestünk ott. Így esett, hogy jómagam is külföldről rendeltem deluxe avagy standard kiadványokat, kislemezeket és egyén nyalánkságokat. Akad a gyűjteményemben pár limited edition kiadás is amelyekre nagyon büszke vagyok. De hol tud egy hozzám hasonló indie rokker beszerezni pár általa nagyra becsült albumot ha a Media Markt már nem tud segítséget nyújtani mert mondjuk nem is hallottak a keresett zenekarról/előadóról? Semmi sincs veszve hiszen megannyi remek lemezbolt található Magyarországon. Pesten már elkezdtem felfedezni magamnak őket, tapasztalataimat itt olvashatjátok majd bejegyzésről bejegyzésre. Alapvetően az alternatív rock, pop, punk, indie és elektronika műfajában mozgó boltokat kerestem és keresem fel a jövőben is de örvendetes, hogy nagyon sok olyan hely is van ahol abszolút vegyes a választék mert a független kiadók albumain kívül a használt lemezekig minden megtalálható a polcokon. Elsőként a Wave lemezboltot szeretném bemutatni mert ez áll a legközelebb indie szívemhez és egyébként is ez a legjobban felszerelt ilyen üzlet amellyel eddig találkoztam. Nemrég jártam benn de már mennék vissza.

Több ezres kínálat várja az érdeklődőket

Szóval a Wave lemezbolt az a Révay köz. 1 alatt található és tulajdonképpen nincs is annyira eldugva, csupán egy kicsit jobban kell keresni első alkalommal. Az üzlet elég kicsit de cserébe roskadásig van pakolva lemezekkel és bakelitekkel, egyik oldalon a külföldi míg másik oldalon a hazai kiadványokkal ékeskedve. A kiszolgálás is átlagon felüli, nem csak a kínálat. Az eladó végig nagyon barátságos volt mikor ott voltunk, poénkodott, ajánlott is pár lemezt, tényleg le a kalappal. Látszott rajta, hogy nem a pénz miatt van ott elsősorban. Az egész Wave nagyjából 10 perc alatt visszajáró látogatójává tett annyira magával ragadott. Rengeteg olyan albumot találtam amelyekről maximum az NME honlapján olvashattam korábban avagy itthon a Recorder online hasábjain. Kár, hogy néhány régebbi lemez pont nem volt pedig nagyon szerettem volna megvenni őket. Ezek közül viszont egyet megrendeltem, elvileg pár napon belül már meg is érkezik. Eddig sehol máshol nem találkoztam például az MGMT zenekar Congratulations lemezének limited edition kiadásával és az sem elhanyagolandó, hogy az üzletben akad pár használt CD is nevetségesen alacsony összegekért. Ezekből mindenképpen csemegézni fogok majd ha legközelebb ott járok. A kínálat egyébként egyre csak bővül, az eladó szerint január végére még több kiadvány érkezik majd. Egy szó mint száz, ha indie zenét keresel és pesti vagy akkor a Wave az ideális választás számodra, ne is keresgélj tovább. Nagyon de nagyon ajánlott lemezbolt, tényleg átlagon felüli kínálattal és kiszolgálással.

Nyitvatartás:

H-P 11.00-19.00
SZo 11.00-15.00

Cím:

VI. ker. Révay köz 1.

Elég régóta terveztem már ezt a bejegyzést. Gondoltam arra is, hogy majd írok egy újabb toplistát horror videojátékokkal de ez még nagyon a jövő zenéje. Jelenleg viszont itt van az Amnesia: The Dark Descent. Többektől is visszahallottam, hogy milyen remek alkotás és mennyire nagyon félelmetes. Mindkettőt aláírom. Az Amnesia nem AAA-kategóriás cím. Független kiadó munkája, olyan lelkes készítőké akik nem sajnáltak időt és energiát fektetni eme remekműbe. Nem idő előtt dobták piacra, így nem is hemzseg a programhibáktól. A készítők korai munkái között megtalálhatjuk a szintén nagyszerű horror-kaland Penumbra sorozatot amely mechanikájától az Amnesia sem áll távol. De ne szaladjunk ennyire előre! Szóval rengeteg szépet és jót hallottam erről az alkotásról. Egy unalmas őszi napon le is töltöttem, gondoltam belekóstolok. Mivel nem is oly rég fejeztem be, az élményeim és tapasztalataim még frissek vele kapcsolatban.

A rettegés (f)oka

Történet: Ez eleinte még elég homályos. Főhősünk – bizonyos Daniel – egy elhagyatott kastélyban ébred. Azt sem tudja hol van, miért van ott és legfőképpen: ki ő. Mindent elfelejtett és tulajdonképpen a kérdések megválaszolására csak a játék előrehaladtával akad lehetőség. Közben az ablakon keresztül sejtelmes fény áramlik be, halk csöpögés és léptek neszezése hallatszik tompán a felsőbb szintekről. A játékos pedig ott áll egyedül és a félelem olyan lassan kúszik a bőre alá, hogy szinte észre sem veszi. A történet azért jóval nagyobb volumenű mint Daniel múltjának kiderítése de nem szeretnék semmit sem ellőni. Külön öröm, hogy magyar fordítás is letölthető a játékhoz így a szöveges részek már az angolul kevésbé értőknek sem jelenthetnek gondot. Egy elég sötét és generációkat átölelő sztori húzódik meg a háttérben, középpontjában egy különös, nem e világi gömbbel és egy Alexander nevezetű báróval aki koránt sem az akinek elsőre gondolná a kedves játékos. Akadnak még titokzatos eltűnések a környező falvakból, szörnyű kísérletek és áldozati szertartások, mindennek pedig remek hátteret ad a Brennenburg kastély. Le a kalappal a készítők előtt, hogy milyen remek nyomasztó hangulatot sikerült teremteniük a kastély falain belül. Egy idő után a játékos már nem is csak egyszerűen fél, hanem retteg a rá leső borzalmaktól és a kísérteties, tényleg hátborzongató atmoszférától - muszáj szüneteket beiktatni a játékunkba.

A fény a legjobb barátunk kalandunk során

Játékmenet: Nagyon fontos szempont, hogy a játékosnak itt nincs semmilyen fegyvere. Ugyan akadnak ellenségek a kastélyban, ezeket semmilyen módszerrel nem lehet ártalmatlanná tenni. Két taktika létezik ellenük: a menekülés és a rejtőzködés. Én az utóbbit ajánlom. De azért nem szabad túlzásba vinni a sötétben való bujkálást sem hiszen Daniel elméje nem valami edzett. Ha túl sokáig mered maga elé a sötétben, avagy valamilyen ijesztő dolgot lát akkor elméje kezd megromlani. Eleinte még csak szédül, homályosan lát, majd később hallucinálni kezd (ilyenkor fekete bogarak lepik el a képernyőt), a végén pedig elájul. Oltalmat számára a fény jelent. Mindig a kezünkben tarthatunk egy olajlámpát amely biztosítja nekünk a világosságot de ügyelni kell az olajszintre, ugyanis ha kifogy akkor újra a vaksötétben találhatjuk magunkat. Kis tűzgyújtó szerkezeteket is felszedegethetünk, ezekkel gyertyákat és fáklyákat gyújthatunk be a szobákban/termekben. A játékmenet alapvetően FPS-nézetet kínál és a logikai feladványok megfejtésére, a tovább vezető út megtalálására épít. Az irányítás is a jól bejáratott, az egér segítségével pedig "valóságszerűen" foghatunk meg tárgyakat, nyitogathatunk ajtókat és egyebek. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy ha mondjuk van előttünk egy kút és fel kell húznunk belőle a vödröt a kar segítségével akkor nem elég rákattintani az egérrel hanem le kell nyomni a bal egérgombot és az egérrel körkörös mozdulatokat téve valóban úgy kell tennünk mintha egy kart mozgatnánk. Ez elsőre kicsit talán furcsán hathat egyeseknek de hamar belejön az ember. A Brennenburg kastély rengeteg titkot rejt és ezeket mind-mind a játékosnak kell felfedeznie. Bizonyos helyeken elszórt leveleket és feljegyzéseket is találhatunk amelyekből még többet tudhatunk meg a múltban történt eseményekről. Emígy kerek egésszé áll össze a végén a sztori ami nekem kifejezetten tetszett. Az Amnesia vérbeli túlélő-horror elemekkel operál. Az ellenfelek általában groteszk, ijesztő lények amelyek a nyirkos folyósokon csoszognak és ha meglátják főhősünket akkor azonnal megindulnak irányába. Mint említettem, ellenük az egyik legjobb taktika a rejtőzködés. Bár egy Youtube videóban láttam olyat is aki összecsalta, hogy az őt kergető szörny egy szakadékba zuhanjon.

A rejtőzködés az egyik legcélravezetőbb taktika

Grafika: Szerintem szép. Senki ne várjon viszont áll-leejtő látványvilágot. A kastély remekül ki van dolgozva, az eltérő szobák és termek mind-mind sajátos hangulattal bírnak. Hátborzongató érzés például a könyvtár, avagy a laboratórium falai között mászkálni bár a para-faktor igazán akkor éri el a csúcsát amikor a játékos lekerül a pince-szintre és kínzókamrák, meg várbörtönök sokaságán kell végigverekednie magát miközben tudja jól, hogy nincs lenn egyedül. Szóval a grafikára a legjobb szó talán az, hogy igényes. Nem csúcskategóriás de cserébe legalább gyengébb gépeken is elfut a progi. Én laptopon játszottam vele és tükörsimán futott mindvégig.

Hang/zene: Klasszikus zenei megoldások széles palettája köszön vissza a játékban. Zongora, hegedű és egyéb finomságok szolgáltatják az aláfestő zenét. A hangulathoz remekül illeszkednek, sőt, fontos elemévé is válnak annak. Egyébként meg a kastélyban történő mászkálás során mindvégig hallhatunk ijesztő neszezéseket, sikolyokat, beszédfoszlányokat amelyek mind-mind csak dobnak a parás hangulaton. A szörnyek hangjai is jól el lettek találva. Hörögnek és visítanak, ha pedig észrevesznek minket és elkezdenek felénk botladozva rohanni a zene is megőrül és pattanásig feszíti az ember idegeit. Sokszor egyébként a zene kifejezetten segíti is a játékost. Példának okáért: épp a hullaházban jártam (hol máshol...) amikor egy sikeres feladvány után hirtelen a zene ütemesebbre váltott, hörgő üvöltést hallottam és valami elkezdte eleinte csak döngetni, majd módszeresen betörni az ajtót. Gyorsan elbújtam egy szekrény mögé és hallottam, hogy valami belép a betört ajtón keresztül a szobába. Nem mertem kinézni a szekrény mögül de 1-2 perc múlva a zene visszaváltott a megszokott, kissé nyugodtabb hangnembe. Akkor már tudtam, hogy a rémalak elment. Előmásztam hát a szekrény mögül és folytattam tovább a kutatómunkát a hullaházban és környékén. Szóval a hang és a zene nem csak úgy vannak mellékesen hanem fontos elemeit képezik a játékmenetnek is.

Mintha az imént zongorázott volna valaki!

Összességében: Engem levett a lábamról az Amnesia: The Dark Descent. A történet nagyon sok elemében emlékeztetett egyik nagy kedvenc írom, H. P. Lovecraft munkásságaira, az atmoszféra pedig a jobb kísértetházas horror filmeket idézte (lásd mondjuk: A Fekete ruhás nő). A történet érdekes és aki igazán bele tud merülni, annak egész biztosan nagyon tetszeni fog. Én nem tudom, hogy lehet e dobozos változatban is kapni itthon eme remekművet de ha belefutok valahol akkor azonnal teszem is a kosaramba. Abszolút megéri az árát. Arról már nem is beszélve, hogy a játékban lehetőség van saját történet kreálására is így bárki elkészíthet egy saját maga által megálmodott és megtervezett játékot. Természetesen rengeteg mod és kiegészítés készült már eddig is, külön kiemelném az ingyenesen letölthető DLC-t melynek Justine a címe és egy különálló történetet mesél el. Kipróbáltam, sajnos mentési funkció nincs benne de egyébként a sztorija kifejezetten élvezetes (ezúttal egy rejtélyes kislány áll a középpontban). Mindent összevetve az Amnesia: The Dark Descent egy iszonyatosan félelmetes és jól felépített videojáték amely magával ragadja a játékost és eléri nála, hogy tényleg rettegjen egy-egy szobába/terembe való benyitáskor. Jó tanács tőlem, hogy ha játszotok vele akkor az ajtókat mindig csukogassátok be magatok mögött mert a torz lények képesek a legváratlanabb pillanatokban a játékos életére törni. És még egy jó tanács: nézzetek be minden apró kis zugba, könyvespolcok tetejére, ládák és hordók mögé. Olajat és tűzgyújtó szerkezeteket találhattok ezeken a helyeken. Horror kedvelőknek pedig egyenesen kötelező eme alkotás végigjátszása. Utánozhatatlan érzés amikor épp elhaladsz egy folyosón ahol az ódon bútorok és fali festmények mellett ott áll egy zongora is, majd betérsz a keresett szobába ahol felszedsz egy bizonyos dolgot és hirtelen ütemtelen zongorázást hallasz meg kintről. Tudod, hogy van odakinn valaki de amire kiérsz, már senkit sem találsz a folyosón. A hangulat kérem szépen, az csillagos ötös! Örömteli, hogy már javában készül a 2. rész amely valamikor idén jelenik majd meg. Addig viszont itt a The Dark Descent amely az utóbbi idők egyik legfélelmetesebb videojátéka. Ha nem hiszed, próbáld ki! Csak aztán el tudj aludni éjjel. Muhahaha!

Értékelés: 10/10

Kiadás éve: 2012

Műfaj: Electro pop/Psychedelic rock

Ezt hallgasd meg: Donkey

Az idei év első albumajánlójának egy magyar zenekart választottam. Ugyan legújabb lemezük már tavaly év végén megjelent, ajánlót tőlem még csak most kap. Ennek ellenére viszont már rongyosra hallgattam az albumot amelynél megint csak az a faramuci helyzet állt elő, hogy alig írtak róla pár helyen. A The Carbonfools előző albumait már kiveséztem ITT és ITT, most pedig elérkezett az idő, hogy negyedik – egyben talán legprofibb – lemezük is terítékre kerüljön. Ez a Carbonsweet. Nem akarok olyan nyáladzást írni mint az EST.hu láthatóan amatőr "kritikusa" ezért inkább dalról-dalra elemezve venném górcső alá a Szénhülyék legújabb produktumát. A hangzás teljesen más lett mint az előző albumokon volt. Sokkal összeszedettebb, sokkal kiforrottabb. Már nem olyan zenét csinálnak a srácok amelyre bárki táncolhat, hanem valódi értékkel bíró, igényes zenét. Ezek a dalok talán koncerteken már nem ütnek akkorát (szakmailag annál inkább) de ahogyan Fehér Balázs frontember is elmondta egy interjúban: világszínvonalú alkotást tettek le az asztalra amellyel bárhol, bármikor ki mernének állni a nagyközönség elé. Ez alatt nyugodtan értsük azt, hogy ők már megint feljebb léptek egy szinttel és a szórakoztatás helyett inkább azt szeretnék bemutatni, hogy valóban tehetséges zenészek. A Keep on waitin bohókás, vidám kezdőszám amely néhol tényleg erősen emlékeztet a Gorillaz munkásságára. Még a dalszövege is könnyedén csal mosolyt az arcokra és ezzel tulajdonképpen értelmet is nyer ama tény, hogy ezen az új albumon írmagja sincs az erőlködésnek, a megfelelni akarásnak avagy a töltelék-számoknak. A srácok csak zenélgettek egy jót és ezt stúdióban rögzítették utána. Semmi extra, csak a zene maga. A Birthday koncerteken is remekül működő, tempós partisláger amelybe helyet szorítottak olyan hangoknak is mint például a pezsgő dugójának pukkanása, tűzijáték avagy a végén egy kis harangszó. Ezzel a dallal léptek fel tavaly a hazai X-faktor színpadán is. Az eddigi legsikeresebb szerzeményük.

A Bag of candy már az új szintre lépett Carbon hagyatéka amely újból poénos dalszöveggel operál, csak ha az ember először találkozik vele akkor el sem hiszi hogy ugyanazt a zenekart hallgatja. Az elszállós, bealvós Busdriver konkrétan semmi komolyabbról nem szól, mégis egész jól működik és legalább Fekete István gitárost is hallhatjuk benne énekelni végre. A Donkey az egyik személyes kedvencem mert egyrészt iszonyatosan vicces dalszöveggel rendelkezik, másrészt sikerült beleépíteniük egy kis részletet a Hattyúk tavából is. Mindig jókat mosolygok ezen a dalon amikor hallgatom, szoktak is nézni miatta a buszon eleget. Az Opened Doors enyhén britpop de szódával elmegy. A Nine-Eights instrumentális átvezető, a Like Kids pedig egy újabb partisláger. Utánuk érkezik egy másik nagy kedvencem, a Danger. Ez egy eléggé befordulós, alt-rock dal amely a lassabb tempó ellenére is remekül működik és végre a dalszöveg is komolyabb téma irányába vált (a párkapcsolatos dalszövegeket mindig is előnyben részesítettem...). A Clublights emlékeztetett engem a leginkább a 2010-es Carbon-ra. Nekem annyira nem jött be ez a dal, jobb lett volna még az előző albumra hagyni. A Rude Boy eléggé retro hangvételű de legalább Fehér Balázs kiereszthette a hangját benne. A Nebulo meg fasza szöveges résszel kezdődik, aztán egy tempós electro-pop dal kerekedik belőle. A Seeds lezárásnak tökéletes, kellően lassú és merengős darab. Ezen az albumon nincsenek szabályok, csak a zene volt a fő alkotói szempont. Izzadságszag nélküli, szívből jövő dalok gyűjteménye eme lemez amely első hallgatásra nekem is furcsán hatott ám később minél többször hallgattam meg, annál jobban tetszett. Az eddigiek közül egyértelműen ez a kedvenc Carbonfools albumom idáig, ezt a szintet a srácoknak már nagyon nehéz lesz megugorni. Egyébként ez tényleg egy olyan dalcsokor amely külföldön is bőven megállná a helyét. Én nagyon remélem, hogy eljön majd az idő amikor a hazai online és offline zenei sajtó a Carbon nevét zengi majd és nem a mondvacsinált kis hullócsillagok aratják le a babérokat, hanem az igazán tehetséges és őszintén zenélő együttesek. Mint a The Carbonfools.

Értékelés: 10/10