Hihetetlen hogy még csak néhány napja hogy írtam a The Wall című film előzeteséről, máris itt egy újabb Irakban játszódó alkotás, a Sand Castle (Homokvár). Ezt a Netflix tolja majd ki, akik újabban úgy ontják magukból az előzeteseket, mintha fegyvert tartanának a fejükhöz. Az egész estés filmjeik is eléggé megszaporodtak az elmúlt fél évben, ami persze örvendetes, hisz a Netflix nem szarral gurigázik. Meg merem kockáztatni hogy saját készítésű sorozatokban méltó ellenfelei az HBO-nak, a Narcos például nálam úgy lett all time favorit, hogy eleinte kifejezetten vonakodtam megnézni, a témája miatt. Aztán gyönyörűen beszippantott, volt hogy éjfél körül egymás után két részt is ledaráltam, pedig másnap reggel melóba kellett menni. A Stranger Things esetében is pont így jártam, és a Daredevil is baromira tetszett. És ha már Netflix és a saját gyártású filmjeik, feltétlenül ki kell emelnem a Beasts of No Nation című, igen megrázó drámát, melyet mellesleg a True Detective írója hozott össze. És akkor nézzétek csak meg náluk a 2017-es kínálatot, hát bőven lesz mit néznünk egész évben. Melléjük sorakozik fel a Sand Castle.

Irak, 2003. A háború legelején járunk, ahol Matt Ocre közlegény (Nicholas Hoult) először szembesül a háború borzalmaival. Baqubah külvárosában kell helyreállítaniuk a vízszolgáltatást néhány bajtársával együtt, azonban a helyzetet nehezíti hogy a helyi civilek nem látják szívesen az amerikai katonákat, illetve nehéz eldönteni hogy ki az ártalmatlan és ki a terrorista. Matt a saját bőrén tapasztalja meg hogy nem csak az irgalmatlan hőség az, ami leselkedik rájuk a forró, végeláthatatlan sivatagban.

A filmben játszik még Henry Cavill (Az Acélember) és Logan Marshall-Green (Prometheus, illetve a tavalyi zseniális Quarry), a rendező pedig az a Fernando Coimbra, akinek a Narcos sorozatot is köszönhetjük. A filmet egyébként valós események ihlették, Chris Roessner volt katona saját élményei alapján írta meg a forgatókönyvet. A minőségre mindezek alapján biztosan nem lesz panasz, Coimbra pedig van annyira profi és merész rendező, hogy a háborút a maga vérmocskos módján tárja elénk. Én iszonyatosan várom már, természetesen a The Wall mellett.

Sosem szabad leírni a flash-játékokat. Korábban, az internet hajnalán, ezek még tényleg csak a puszta szórakoztatás miatt születtek. Ugrálós platformerek, 2D-s autóversenyek és lövöldék, és megannyi logikai flash játék színesítette a palettát. Azonban az idő múlásával ebben a műfajban is kialakult egy olyan halmaz, melyek résztvevői nem csupán a szórakoztatásra mennek rá, hanem a történetmesélésre és a mondanivalóra. A One Chance is ilyen, a világvége nyomasztóan komor ábrázolásával.

Első nap még minden nyugis...

Mi történne ha egy nap kiderülne, hogy a világ óhatatlanul a vég felé halad? Ez már önmagában is egy érdekes kérdés, de ebben a játékban sikerült a különféle zombi-vírusok és UFO-támadások helyett egy nagyon is földhözragadt teóriával előállni: tudósok egy csoportja létrehozza a rák ellenszerét, mely a levegőben terjedve bejut minden élőlény szervezetébe, és ott elpusztítja a daganatos sejteket. Igen ám, csakhogy hamar kiderül hogy az ellenszer nem csak a mutáns, hanem az élő sejteket sem kíméli - pár napon belül a fél emberiség kihal. És persze nem csak az emberek, hanem az összes élőlény is a Földön. Az életnek tehát annyi, lefőtt a kávé.

A játék főszereplője az egyik tudós, akit mi irányíthatunk. A címben szereplő one chance nem véletlen, ugyanis tényleg csak egyetlen lehetőségünk lesz végigjátszani a játékot. Nincs checkpoint, nincs Load Game, ha egyszer elkezdtük, akkor csak is a mi döntéseinken múlik hogy mi lesz a végkimenetel. Felébredünk reggel a szobánkban, szerető feleségünk és kislányunk mellett. Elköszönve tőlük a ház előtt elolvashatjuk az aktuális híreket az újságból, majd indulhatunk dolgozni. Persze az első nap még semmi kirívó nem történik, ünnepelt tudósokként fogadnak bennünket. Ez betudható egyfajta tutorialnak is. A játék lényegi része a második nappal veszi kezdetét, mikor kiderül hogy az ellenszer valójában egy halálos vírus. Most abba ne menjünk bele hogy ez a teória több sebből vérzik, például a Föld teljes lakosságának elpusztításához nem napok, hanem minimum hónapok kellenének. A játék inkább az emberi oldalát próbálja bemutatni az eseménynek, főszereplőnket irányítva minden egyes nap lehetőségünk nyílik a megoldás egyre elkeseredettebb keresésére.

Pixel erotika!

De az a szép ebben a játékban hogy felkínál több alternatívát is. Nem kötelező nekünk minden nap a laboratóriumban elszántan kutatni az ellenszer ellenszerét, helyette mondjuk elmehetünk hetyegni a kolléganőnkkel aki szeretne még egy utolsót kefélni velünk mielőtt minden elpusztul. Igen ám, csakhogy ennek a családunkban lesz meg a böjtje. Ha ezt az opciót választjuk, feleségünk elhagy és viszi magával a kislányunk is. Jónéhány lehetőség adott, a játéknak pedig értelemszerűen több befejezése van. De felkészítek mindenkit: egyik sem lesz vidám. Van itt minden, az öngyilkosságtól kezdve a bekattant, késsel hadonászó kollégán át a már említett megcsalásig, a végén pedig akkora gyomrost visz be a játék, hogy utána ember legyen a talpán aki képes vidámnak maradni. A grafika nem túl szép, mondjuk akinek nincs baja a pixel art stílussal, az nem fog behányni tőle. Azért tegyük hozzá hogy ezt a játékot is egyetlen ember készítette. Még egy klassz zenei betét is belefért, azon meg is lepődtem. A hangulat maga borzalmasan nyomasztóvá válik a játék vége felé, depressziós, komor, szomorú - pont olyan amilyennek lennie kell az eljövendő utolsó napok tükrében.

Jól gondoljuk meg, mit választunk

Nincs New Game felirat a játék végén. Ha egyszer végigvitted akkor nem állhatsz neki újra. Esetleg megnézheted a többi befejezést videókból vagy ha nagyon akarod, másik webböngészőből újra nekifuthatsz a próbálkozásnak, de nyilván nem ez volt a készítő célja. Inkább az hogy egyszer végigtold és elgondolkodj rajta. Tapasztald meg hogy milyen súlyos következményei vannak a döntéseidnek, még az élet utolsó óráiban is, mérlegelj és gondolkod végig, mi számít. Negyed óra alatt lazán végigjátszható ez a kis gyöngyszem és természetesen teljesen ingyenes. Én mindenkinek melegen ajánlom:

http://www.newgrounds.com/portal/view/555181

Újabban a horrorfilmek is előszeretettel nyúlnak a szociális háló, a Facebook, az Instagram, és társaik társadalomkárosító hatásainak bemutatásához. Ami ötlet szinten nem is lenne rossz, nagy kár, hogy ezen filmek legtöbbje totális kudarc.

Az Antisocial is ilyen, ehhez kétség se férjen.

A történet dióhéjban:

Öt egyetemista barát elszigetelve a külvilágtól házibulival ünnepli az újévet. Eközben egy világméretű járvány tör ki, ami nagyon gyorsan terjed így egyetlen esélyük, hogy elbarikádozzák magukat és a rendelkezésükre álló kommunikációs eszközökkel megpróbálják kideríteni, hogy mi zajlik odakint. Ahogy a vírus terjed, a valóság és a vízió kezd összemosódni, a házban pedig egyre erősödik a paranoia. Úgy néz ki, a járványnak köze van a Social Redroom alkalmazáshoz.

Kezdeném az alapvető mellényúlásokkal. Amint főszereplőnk (Sam) megérkezik a lakásba, megpróbálják bemutatni hogyan állnak neki bulizni, az éjszakára várva. Ezt egy videoklipes, leginkább a Project X-re hajazó, lassításokkal és gyorsításokkal előadott snittel próbálják kivitelezni, de iszonyú kínos az egész. Később is akadnak ilyen baromságok. A néger pasi mobillal kamerázás közben egyetlen másodperc alatt könnyedén képes zenét indítani a telefonról, a karácsonyfa-izzósorral történő felakasztás pedig hangosan röhögős jelenet. A szereplők fogynak, az ember vérnyomása pedig növekszik ahogy haladunk a végjáték felé. Ami pedig már a totális kudarc, a semmiből előrángatott szerelmi szállal és az érzéstelenítés nélküli koponyalékeléssel. Ez már tényleg a vicc kategória.

Talán egyedül a főszereplőt alakító Michelle Mylett miatt érdemes bepróbálni a filmet, ő legalább szép. A többi szereplő inkább irritáló (főleg a lóarcú nagyokos gyerek), az egész filmnek pedig olyan hangulata van, mintha olyan betépett filmszakos egyetemisták készítették volna, akik meg voltak győződve róla hogy tudnak horrorfilmet készíteni. Tévedtek. A téma iránt érdeklődőknek sokkal jobb választás lehet az Unfriended (Skype/Facebook), a Smiley (Chatroulette), The Den (dark web/Chatroulette), Ratter (Skype) avagy a már említett Megan Is Missing ami nem túl kiemelkedő ugyan, de kellőképpen nagy gyomrost ad a nézőnek.

Értékelés: 3/10

A képregények közül nekem mindig is Batman volt a kedvencem. Gyerekkoromban rengeteg számot elolvastam - néhány a mai napig megvan -, és teljesen odavoltam értük. Talán a legjobban a világ tetszett, amiben játszódik. Ez a gótikus, kísérteties, leginkább a '40-es évekből táplálkozó Gotham City sokkal jobban bejött mint mondjuk Metropolis. Szerettem volna hozzá kapcsolódó játékokkal is játszani, de nem sok rémlik nekem a múltból. Talán egyszer toltam egy PSX-re kiadott, leginkább az Animated Series-t alapul vevő játékot de már nem igazán emlékszem rá. Aztán jött az Arkham Asylum, amit a mai napig a valaha készült legjobb Batman játéknak tartok.

A Rocksteady Studios alázattal nyúlt a Denevérember történetéhez. A fejlesztők a sztorit ugyanis a képregény-sorozatra alapozták és annak rendje és módja szerint meg is hívták a Batman-széria legnagyobb alakjait. Paul Dini (Batman: The Animated Series, Batman Beyond) fogta, és bőröndjébe gyömöszölte összes ötletét egy remek sztorihoz, hogy megalkossa a forgatókönyvet. Kevin Conroy és Mark Hamill is azonnal igen-t mondtak a felkérésre, a grafikus csapat pedig a DC-ből kivált rajzolókkal erősített. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy tisztességes Batman-kaland születhessen, és ez meg is történt. Semmit nem apróztak el.

A kerettörténet szerint Batman elfogta Joker-t és az Arkham szigetén lévő Arkham Elmegyógyintézetbe szállítja, hogy ott Quincy Sharp igazgató gondjaira bízza. Joker azonban hónapok óta tervezte saját elfogatását és szökését, melynek célja nemcsak az elmegyógyintézet és Arkham szigetének teljes megszállása, hanem Gotham városának leigázása is. Joker tehát rövid úton, Harley Quinn segítségével megszökik és kezdetét veszi a normál nehézségi szinten mintegy 12-15 órányi üldözés. Batman segítségére Gordon rendőrfőnök deréktól lefelé béna lánya, Barbara, azaz Oracle lesz, akivel rádión tartja a kapcsolatot: leggyakrabban ezek a beszélgetések és a hozzá kapcsolódó felfedezések lendítik előre a történetet.